Mivel ekkor maga a teherbeesés sem a megszokott úton történik, a terhesgondozás során is érdemes kiemelt figyelemmel kísérni a kismamákat és babájukat. Hogy ez miben más a normál várandósgondozástól, arról dr. Hernádi Balázs , a Nőgyógyászati Központ szülész-nőgyógyásza beszélt.
Egyre gyakoribb a mesterséges megtermékenyítés
Amikor egy pár már több mint egy éve sikertelenül próbálkozik a családalapítással, akkor meddőségről beszélünk. Ekkor érdemes a nőnek nőgyógyászati, a férfinak pedig andrológiai vizsgálaton részt vennie, hogy fény derüljön rá, mi is áll a teherbeesés útjában.
Nők esetén gyakori oknak számítanak különböző hormonális zavarok (például pajzsmirigyzavar, inzulinrezisztencia , alacsony progeszteronszint), fizikai akadályok (például összenövések, nem átjárható petevezetők, miómák, endometriózis stb.), illetve pszichológiai problémák. A magasabb életkor (35<) önmagában is nehezíti a teherbeesést, és sajnos ma egyre többen "futnak ki az időből". Bár a legtöbb esetben kiderül, hogy mi húzódik a sikertelenség hátterében, és azt kezelni is lehet, egyre több a probléma, amikor mesterséges megtermékenyítésre (inszeminációra, IVF-re) van szükség. A lombikprogramban való részvétel indikációja lehet az életkor, hormonális eltérés (mint a rossz AMH), súlyos endometriózis, mindkét petevezető elzáródása, sikertelen inszeminációk, nem megfelelő spermakép.
Mi történik a pozitív teszt után?
Sokakban felmerülhet a kérdés, hogy amennyiben a lombikeljárás eredményeként végre pozitívat mutat a terhességi teszt, úgy hogyan tovább? Miben más a lombik útján fogant terhesség, milyen a terhesgondozása? "Az IVF-ET-vel, azaz embryo transferrel fogant terhességek már eleve a veszélyeztetett terhesség kategóriájába esnek, ezért a várandós kismamákra és babájukra külön figyelmet kell fordítani a terhesgondozás során. Általában 30-on túli, társbetegségekkel tarkított várandósokkal van dolgunk. A kivizsgálás elhúzódó lehet, műtétekre kerülhet sor - ilyen a petevezető-átjárhatóság, a laparoszkópia, hiszteroszkópia, a mióma vagy a ciszta eltávolítása -, rengeteg laborvizsgálatra van szükség, az esetleges eltéréseket kezelni kell."
Ezek mind hatalmas stresszel járnak, ráadásul az alkalmazott terápia igen költséges is: külön figyelmet igényelnek a stimulációs szövődmények (hiperstimulációs szindróma), melyek igen súlyosak is lehetnek, így kórházi megfigyelés, akár műtét válhat szükségessé. Nem csoda hát, hogy az egész eljárás próbára teszi a párokat, ráadásul nem is mindig sikerül elsőre teherbe esni. "Ha ezt nézzük, már eleve máshogy kell hozzáállni a procedúrán átesett kismamákhoz"- mondja dr. Hernádi Balázs, aki hozzátette, hogy ekkor jelentősen megnő az ikerterhességek esélye is, így minden kockázat és szövődmény kétszeres.
Nem garancia a problémamentes terhességre
Sajnos az IVF nem garancia a problémamentes terhességre (sőt!), hiszen ekkor gyakoribbak a vérzéses szövődmények a terhesség első felében, ahogy a gesztációs diabétesz kialakulása, valamint a magzati veszteség is jellemzőbb. Éppen ezért a lombikos kismamáknál sűrűbb kontroll szükséges, valamint meghatározott ideig progeszteronpótlás is indokolt tabletta, kúp vagy/és injekció formájában, és kórházi megfigyelés is gyakrabban válhat szükségessé.
Gyakoribb a császármetszés
Lombik útján fogant terhesség esetén - főleg ha ikerterhességről van szó - gyakrabban esik a választás a "kockázatmentes" császármetszésre (és gyakoribb ikreknél a koracsászár/szülés is), amely bár elsőre valóban könnyebb útnak tűnik, mégiscsak nagy hasi műtétet jelent annak minden lehetséges kockázatával, szövődményével és a hosszabb felépüléssel együtt. A nagy műtétek, így a császármetszés után is megnő a thromboembóliás események rizikója (ezért véralvadásgátló terápiára van szükség), ráadásul befolyásolhatja az újabb terhességet is, mivel a korábbi műtét hatására például összenövések keletkezhetnek a hasüregben (ami komplikálhat egy esetleges következő hasi műtétet), valamint ritkán ugyan, de hegterhesség (amelyben akár a húgyhólyag is érintett lehet) is létrejöhet, továbbá a hegszétválás lehetőségével is számolni kell, amely miatt ismét császármetszésre lehet szükség a következő szülésnél. Két császármetszés után pedig a hüvelyi szülés abszolút ellenjavallt.
Forrás: Nőgyógyászati Központ