Ma Magyarországon 1 millió 942 ezer 65 éves vagy annál idősebb ember él , ez közel társadalmunk ötöde, így szinte nincs is olyan, akit valahogyan ne érintene a kérdés: hogyan gondoskodjunk idős szeretteink biztonságáról? Hogy tovább árnyaljuk ezt az amúgy is bonyolult kérdést, figyelembe kell vennünk néhány extra tényezőt, amik sajnos nehezítik a helyzetet.
Sok fiatal a munka és egyéb lehetőségek okán a városokba vagy épp külföldre költözött, míg szüleik, nagyszüleik vidéken maradtak, így a gondoskodást fizikai távolság is nehezíti. Ezen a helyzeten sokszor egyik fél sem tud vagy akar változtatni, így ezzel együtt kell megoldani a kihívást.
A járvány csak rontott a magányon
Az időskori elszigetelődés, magányosság és unalom sok embernek okoz gondot. Az MTA Társadalomtudományi Kutatóközpont tavaly áprilisi adatai szerint a 65 év feletti magyar lakosság harmada, nagyjából 600 ezer ember él egyedül, 60 százalékuk pedig szinte semmilyen szociális életet nem él. Ezen csak tovább rontott a tavaly márciusban kirobbant koronavírus-járvány, melyben e korosztály tagjait további elszigetelődésre szólították fel saját egészségük érdekében.
Bár nem alapvetés, hogy valakinek 65 éves korára biztosan leromlik az egészségi állapota, sajnos azt a statisztikákból már tudjuk, hogy a 65 év felettiek 91 százalékának van egy vagy több krónikus betegsége.
Sokakat érint a demencia
Ez a kognitív funkciók hanyatlásával járó, folyamatos leépülést okozó betegség, melynek leggyakoribb oka az Alzheimer-kór, világviszonylatban is jelentős kihívások elé állítja a társadalmakat. Európában 60 év felett a lakosság 6 százaléka, 90 év felett már 30 százaléka szenved valamilyen fokú demenciában. Magyarországon nincsenek pontos statisztikai adatok az érintettek számára vonatkozóan, de a szakma 150 és 300 ezer közé teszi a számukat.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Míg akár 300 ezer demens is élhet itthon, ezzel szemben az országban csak 199 idős betegekre specializált kórházi ágy van. Nappali ellátásban alig 2500, míg tartós bentlakásos intézményben 12,6 ezer demens beteget gondoznak. Mindebből jól látszik, mekkora terhet ró ez is a családokra, hiszen többségében nekik kell megoldani az idős rokon(ok) ellátását.
Lehet, hogy mindkét fél számára elfogadható megoldást nyújtana egy idősotthon, ám évek, évtizedek óta megoldatlan probléma, hogy nincs elég állami, de még magán ellátásban elérhető férőhely, otthoni ápolóként dolgozó szakember. Érdekességképp az egészségbiztosítási alapból finanszírozva mindössze 27,6 ezer beteget tudtak ellátni 2019-ben otthonában a szakápolók , míg hospice ellátásban valamivel több mint 6 ezer ember részesülhetett. Időskorúak otthonában vagy gondozóházában két éve 55 ezer 500-an éltek .
Tartsuk őket tiszteletben és egészségben
Jogosan merül fel mindezek után a kérdés, mit tehetünk azért, hogy nagyobb biztonságban tudjuk szeretteinket? Azoknak, akik még csak épp ráfordulnak erre a mindenki számára nehéz útra a legjobb tanács, ami adható, próbáljuk meg minél tovább egészségben tartani szeretteinket. Ehhez elengedhetetlen, hogy megtanuljunk velük az egészségükről kommunikálni. De ne feledjük, ez az ő életük, a végső döntés mindig az övék, így kellő tisztelettel és megértéssel közelítsünk ehhez a kérdéshez. Ne kezeljük őket gyerekként, ne próbáljunk meg rájuk tukmálni mindent, csak azért, hogy megnyugtassuk saját lelkiismeretünket. Ehelyett legyünk türelmesek, igyekezzünk elmagyarázni, hogy miért látjuk az adott lépés megtételét fontosnak és próbáljuk megérteni félelmeiket és álláspontjukat. Ne feledjük, mindenkinek joga van méltóságban megöregedni, melyet még olyan súlyos betegségek sem írhatnak felül, mint a demencia.
A megfelelő kommunikáció alapja, hogy teremtsük meg az időt és a kereteket, amikor valóban rájuk figyelünk, meghallgatjuk őket. Mindenkinek sok a munkája, a háztartási teendője, a család körüli feladatokról nem is beszélve, így érthető, ha sokszor úgy érezzük, nincs még arra is kapacitásunk, hogy minden nap teljes odafordulással beszélgessünk idős szeretteinkkel. És ezt nem is kell megtennünk. Ehelyett jelöljünk ki 1-2 olyan alkalmat egy héten, amikor nem kapkodva hívjuk fel őket, alig várva meg a választ a "minden rendben?" kérdésre, gyorsan lezárva a beszélgetést a "jól van, vigyázz magadra, szeretlek, puszi" frázisokkal. Ha ugyanis érzik, hogy valóban van rájuk időnk, őszintébben megnyílnak és mondják el problémáikat, esetleg kérnek segítséget, így megelőzhető egy későbbi nagyobb gond eszkalálódása. Természetesen, aki megteheti, az a járványügyi előírások betartásával személyesen is felkeresheti szeretteit, nyilván az a legideálisabb, és mindkét félnek legmegnyugtatóbb és legkellemesebb megoldás.
Akadálymentesítsük az életüket
Nemcsak a lakás akadálymentesítéséről fontos az idősek esetében gondoskodni, de akár más olyan tényezőket is orvosolni kell, amik problémát jelenthetnek. Az evidens, hogy szüntessük meg a küszöböket, a szőnyegeket lássuk el csúszásgátlóval, a fürdőszobát, ha átalakítani nem is tudjuk, de legalább lássuk el kapaszkodókkal stb. Gondoskodjunk azonban arról is, hogy ha látás, vagy hallásproblémával küzd idős rokonunk, akkor ezekre is kapjon segítséget. Mindig legyen otthon egy pótszemüveg, és csináltassunk számára hallókészüléket, hiszen sokszor éppen a hallásromlás az, ami miatt egy ember elszigetelődik a társadalomtól, vagy saját családjától.
Bár a járvány most ebben sem könnyíti meg a helyzetünket, próbáljuk a rendszeres beszélgetések alkalmával tudatosítani szeretteinkben, hogy egészségük megőrzése szempontjából nagyon fontos, hogy eljárjanak a kötelező orvosi kontrollokra és szűrővizsgálatokra . Emellett akár arra is felhívhatjuk figyelmüket, hogy a gyakori vérnyomásmérés, laborvizsgálatok segíthetnek abban, hogy időben kiderüljön bármilyen probléma, így nagyobb eséllyel lehessen az orvosolni is azt.
Ha valamely, vagy akár mindkét szülőnk krónikus betegségekkel él, akkor valószínűleg hozzászoktak a rendszeres gyógyszerszedéshez. A kor előrehaladtával azonban előfordulhat, hogy cserbenhagyja őket a memóriájuk, nem emlékeznek rá, hogy bevették-e gyógyszereiket, vagy épp mindre sor került-e. Ezen segíthetnek az akár egy hónapra előre feltölthető okos gyógyszeradagolók, melyekbe magunk tölthetjük be a tablettákat, lehetőleg szüleinkkel közösen, és az napi szinten porciózza a bevenni való pirulákat. Beállíthatunk továbbá naponta ismétlődő emlékeztetőket is nekik, ha van arra alkalmas készülékük.
Tanítsuk meg őket a technika használatára
Nagy könnyebbség mindenki számára, ha a szülők képesek a technikai eszközök használatára. Legyen az akár asztali számítógép, laptop, tablet vagy okostelefon, mindegyik lehetőséget biztosít az azonnali kommunikációra, sőt akár a videóhívásokra is, így még személyesebbé tehetjük a beszélgetéseket - és nem utolsó sorban saját szemünkkel győződhetünk meg arról, hogy valóban jól vannak. Előfordul azonban, hogy idős szerettünk már nem tud vagy akar új dolgot megtanulni, sőt, idővel az addig használtakkal sem feltétlenül boldogul már olyan jól. Nekik érdemes kimondottan szenioroknak kifejlesztett készülékeket venni, melyeken nagyobbak a gombok, kontrasztosabbak a kijelzők stb.
Léteznek továbbá olyan szolgáltatások is, melyek ennél is többet tudnak és mind az egyedül élő rokonunknak, mind nekünk nagyobb biztonságérzetet képesek nyújtani. Ezek az úgynevezett segélyhívó készülékek, melyeken jellemzően egy gomb található, aminek a megnyomásával egy napi 24 órában elérhető diszpécserrel beszélhet szerettünk. Az ott dolgozó szakember képes pillanatok alatt felmérni a helyzetet, és akár azonnal riasztani a mentőket (vagy akár tűzoltókat, családtagot vagy más segítőt stb.). Amennyiben ilyen megoldáson gondolkodunk, érdemes olyan szolgáltatót és készüléket választani, ami mobilizálható, tehát nem egy csak a nappaliban álló vészcsengő, hanem egy olyan eszköz, amit mindenhová magával vihet a számunkra fontos ember. Vannak vízálló változatok, pontosan a zuhanyzóban történő balesetek miatt, de akad amelyik képes GPS segítségével a helymeghatározásra. Sőt, létezik olyan, amelyik elesésérzékelős, tehát akár maga a kütyü is jelezheti a központnak, hogy baj történhetett vegyék fel a kapcsolatot a felhasználóval.
Társas kapcsolatok, biztonsági háló
Bár egy ilyen fent vázolt vészjelző mindig nagy segítség idős szerettünknek, és nekünk is, azért igyekezzünk megszervezni egy olyan szociális biztonsági hálót is, mely akkor is működhet, ha épp velünk történik valami. Kölcsönösségi alapon beszéljük meg szeretteinkkel és szomszédaikkal, hogy figyeljenek oda egymásra. A megbízható szomszédnak akár kulcsot is adhatunk, ha esetleg mi több órányi (ne adj Isten napnyi) távolságra élünk szüleinktől, hogy vész esetén be tudjon menni a lakásba.
Ez is érdekelhet
A családtagokkal is érdemes összefogni, megszervezni, hogy ki mikor látogatja meg az idős rokont, ki tudja vállalni a bevásárlást, a gyógyszerkiváltást stb. Így senki sem éli majd meg egyedül rá nehezedő elviselhetetlen teherként a feladatokat, sőt a család is jobban összekovácsolódik, erős szövetséget alkotva. Az idős szerettünk pedig nem érzi majd magát koloncnak, ettől boldogabban élhet, biztonságérzete pedig nemcsak egy illúzió lesz, de valós alapokon nyugodhat.
Legjobban: