Megérkezésünkkor Suri Szilvi már a lószerszámokat készítette össze. Ezúttal egy rendhagyó foglalkozásra készült: több mint egy tucat gyereket vártak a Zabszalma Alapítvány zuglói lovardájába. "A családok átmeneti otthonából érkezik egy csoport, hajléktalan gyerekek. Az intézményvezető hívott fel, hogy éppen a lovakról tanulnak és, hogy eljöhetnének-e megnézni az állatokat. Én erre mondtam, hogy persze, sőt akkor már tartok is nekik egy foglalkozást" - magyarázta Suri, miközben már szerszámokkal a vállán el is indult a kapuban várakozó gyereksereget köszönteni.
A négy aprócska ló már messziről elbűvölte a gyerekeket. Hatalmas mosollyal az arcukon, izgatottan szaladtak közelebb hozzájuk, hogy a félelem legapróbb szikrája nélkül megérinthessék, megsimogathassák az állatokat. A gyereksereg ellepte a lovardát, Suri azonban elképesztő türelemmel és kedvességgel percek alatt egy helyre tudta őket terelni, hogy némi eligazítást követően nekiláthassanak a foglalkozásoknak. A gyerkőcök 2-3 fős csoportokban várták, hogy rájuk kerüljön a sor és testközelből is megismerkedhessenek Banditával, a mai napra kiválasztott pónival. Suri Szilvi irányításával először a ló lepucolásának láttak neki, majd jött az igazi kaland: a szakember felügyeletével természetesen fel is ülhettek az állatra.
A nem mindennapi körülmények között az interjú sem a szokásos mederben zajlott. Ahelyett, hogy egy csöndes szobában leültünk volna, most a gyerekek közé vegyülve, két lovagoltatás közti szünetben szegeztük Surinak a kérdéseinket. Ő azonban még egy ilyen helyzetben is rendkívül türelmesen és segítőkészen viszonyult hozzánk - és természetesen a gyerekekhez is.
Minél korábban kell elkezdeni
A Zabszalma Alapítvány tanulásban akadályozott, értelmileg akadályozott, fogyatékkal élő, autista, magatartás- és viselkedészavarokkal küzdő gyerekek fejlesztésével foglalkozik - ló munkatársaik segítségével. Jelenleg nagyjából száz gyerek jár rendszeresen a Zabszalma terápiáira, a legfiatalabbak négy, míg a legidősebbek tíz évesek. Mivel korai fejlesztésről van szó, Suri azt mondja, annál jobb eredményeket lehet elérni, minél korábban el tudják kezdeni a terápiát. Az alsó korhatár betartása azért fontos, mert négyéves korban csontosodik és forr össze a medence övcsontja, amely így már nem fog eldeformálódni a lovaglás hatására. Ahogy pedig már korábban utalt is rá, a mai csoportos foglalkozásuk valóban különleges alkalom, a gyerekek ugyanis általában egyéni fejlesztésre járnak a lovardába.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Suri Szilvi gyerekkora óta lovagol, rendkívül korán, négyévesen kezdte. És bár a lovaglás mindig is nagy szerelem volt számára, kezdetben egészen más irányba indult az élete.
A lovasterápiák célja, hogy hatékony kognitív és motoros fejlesztést biztosítsanak az eltérő fejlődésű gyerekek számára. A foglalkozásokon résztvevő gyerekek fejlesztése minden esetben egy egyéni szempontok alapján kidolgozott fejlesztési terven alapul. Ahogy Suri fogalmazott, a gyerekek erősségeire próbálják felhúzni a gyengeségeiket. "Van, akinek a mozgását kell fejleszteni, másnak a szociális készségeit, valakinek kognitív pszichés fejlesztésre van szüksége, vagy éppen a beszéd beindítására. Teljesen egyéni, hogy az adott gyereknek mik az erősségei és mik a gyengeségei."
Igazi barátságok születnek
A lovasterápiák Suri elmondása szerint valójában ugyanúgy zajlanak, mint a klasszikus gyógypedagógiai fejlesztések. Eszközökkel dolgoznak, például labdákkal vagy éppen karikákkal, hangszereken játszanak, báboznak, énekelnek, mondókáznak - csak mindezt lóháton. És éppen ebben, az állat közreműködésében rejlik a fejlesztés igazi ereje. Azért egyedülálló módszer ugyanis a lovasterápia, mert a ló segítségével egyszerre tudják a mozgást és a kognitív készségeket is fejleszteni. Suri ráadásul úgy látja, hogy a lovak kedvéért sok olyan feladatot is megcsinálnak a gyerkőcök, amelyeket egyébként egy szimpla teremben nem feltétlenül tennének meg.
"Olyan is van, hogy egyáltalán nem ülnek fel a lóra, hanem ellátással kapcsolatos feladatokat végeznek. Közösen lepucoljuk az állatot, megetetjük, gondozzuk. De természetesen ilyenkor is vannak feladatok. Meg kell jegyezniük például a pucoló eszközök sorrendjét, ezzel fejleszteni lehet ugyanis a szerialitást, a memóriát, vagy éppen a figyelmüket. A gyerekek és a lovak között ráadásul a foglalkozások során igazi barátságok születnek. Egyáltalán nem félnek az állatoktól, első pillanattól kezdve nagyon szeretik őket."
A szeretet pedig kölcsönös. Az állatok rendkívül türelmesen, kedvesen állnak a kicsikhez - még akkor is, amikor egy gyereksereg rohamozza meg őket. Mindez természetesen nem véletlen: mindannyian úgynevezett terápiás lovak, magyarán arra lettek kiképezve, hogy sérült gyerekekkel foglalkozzanak.
Ősztől új terápiák is indulnak
Suri azt mondja a gyerekek fejlesztési tervét 10 alkalmanként felülvizsgálják és felmérik az addig elért fejlődést. Az eredményektől függően ha szükséges változtatásokat eszközölnek, új célokat tűznek ki. A gyerekek pedig egészen addig járnak a lovas foglalkozásokra, amíg el nem érik a szakemberek és gyógypedagógusok által kitűzött célt.
Interjúnk végeztével nem tudtuk nem észrevenni a lovarda udvarán álldogáló furcsa épületet. Mint Suri Szilvitől megtudtuk, a most még üres, félkész, kör alakú faház ősztől kap majd fontos szerepet. Az alapítvány az épületet egy pályázaton nyerte, megépítése pedig lehetőséget ad majd új terápiák elindítására.
Ez is érdekelhet
"A kis házban ősztől új foglalkozásokat indítunk, például alapozó terápiát vagy TSM, azaz tervezett szenzomotoros tréninget. De azért is nagyon hasznos lesz az új épület, mert elég sok családi napot szervezünk, vagy például ott vannak a szülő-terapeuta konzultációk, amiknek így végre megfelelő helyszínt tudunk majd biztosítani."
