A PsychologyToday oldalán megjelent cikkben Dr. Regina Koepp klinikai szakpszichológus foglalta össze öt pontban azokat a módszereket, amelyek révén végül sikerülhet meggyőzni idős szerettünket arról, hogy igenis érdemes lenne szakemberrel konzultálnia. Fontos persze leszögezni, hogy bármikor adódhatnak olyan extrém esetek, amikor nincs idő hezitálni, hanem azonnal mentőt kell hívnunk, vagy ha van rá mód, saját magunknak kell bevinnünk szerettünket a legközelebb sürgősségi osztályra, dacára akár annak is, hogy ő ezt ellenzi. Amennyiben bizonytalannak érezzük magunkat a helyes döntést illetően, inkább hívjuk fel a háziorvost tanácsért.
1. Gondoljuk át a hangnemünket
Amikor tényleg nagyon aggódunk egy idős szerettünkért, talán hajlamosak lehetünk arra, hogy észrevétlenül is tolakodóvá, utasítóvá váljunk. Tegyünk tehát inkább egy lépést hátra, és próbáljuk meg más szemszögből megosztani a félelmeinket. Ahelyett például, hogy azt mondanák: "apa, orvoshoz kell menned, mert az a gyulladás a lábadon már kicsúszott az irányításod alól", inkább egy kellemes beszélgetés során fogalmazzunk úgy, hogy "apa, észrevettem, hogy a gyulladás egyre csúnyább a lábadon. Aggódom, mert ez annak a jele lehet, hogy valami nincs rendben az egészségeddel. Szerintem ki kellene vizsgáltatnunk."
Ilyen helyzetekben gyakran az a válasz érkezik, hogy nem szeretne minket kitenni ilyesminek. Erősítsük meg tehát, hogy boldogan elmegyünk vele orvoshoz, sőt, akár a vizsgálat után be is ugorhatunk valahova egy közös ebédre. Tekintsünk erre is egy lehetőségként, hogy egy kis időt töltsünk együtt. Az idős emberek jelentős része aggódik amiatt, nehogy terhet jelentsen a családja vagy a társadalom számára. Éppen ezért a legjobb, amit mondhatunk nekik, hogy élvezzük a velük töltött időt, fontos számunkra, hogy az életük részei lehetünk, illetve segíthetünk nekik időnként. Ha valóban őszintén beszélünk, úgy ez a legkönnyebb módja annak, hogy rábírjuk szerettünket egy orvosi vizitre.
2. Derítsük ki, honnan ered az ellenállás
Előfordulhat, hogy a hangnemváltás sem hozza meg a kívánt eredményt, azaz szerettünk továbbra is elutasítja az orvosi segítségkérést. Ebben az esetben próbáljuk meg óvatosan, bizalmasan megkérdezni tőle, miért nem szeretné kivizsgáltatni a panaszait. Nem ritka, hogy erre a kérdésre az alábbiakhoz hasonló válasz érkezik:
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
- "Az orvosom nem figyel rám, nem hallgat meg."
- "Nem értek egyet azzal, amit az orvos mond."
- "Úgyis csak valami gyógyszert adna. Már most is túl sok gyógyszert szedek."
- "Az orvosok túl fiatalok."
- "Az orvosok nem értenek meg engem."
- "Az orvos azt mondja, természetes, hogy fájdalmaim vannak, hiszen idős vagyok."
Gondoljunk arra, hogy szerettünk talán így próbálja megfogalmazni, hogy egyfajta kulturális szakadék van közötte és az orvosa között. Ennek hátterében pedig az ageizmus állhat , amely egyfajta, az életkoron alapuló diszkrimináció, és az egészségügy területén sokszor felbukkan. Természetesen az ageizmus egyáltalán nem segít megoldani a problémákat, mi több, sok fájdalmat okoz az idős emberek számára. A fentebbi válaszokat érdemes tehát egy jelként értelmezni, miszerint szerettünknek egy olyan orvosra van szüksége, aki jobban megérti az időseket. Ajánljuk fel neki, hogy segítünk új, kifejezetten az idős korosztály panaszaira specializálódott orvost, úgynevezett geriátert találni számára.
3. Kérdezzük meg, más társaságában elmenne-e orvoshoz
Megeshet, hogy ha velünk nem is, egy másik családtag vagy egy barát kíséretében szerettünk hajlandó lenne elmenni szakemberhez. Kérdezzük meg tőle, ki lenne ez az ismerős, majd kérdezzük meg azt is, hajlandó lenne-e akár azonnal felhívni ezt a személyt. Ha igen, akkor hívjuk fel együtt: hagyjuk, hogy először idős szerettünk beszéljen, majd kérjük meg, hogy mi is megoszthassuk gondolatainkat a harmadik féllel.
Érthető, ha kissé sértő, hogy szerettünk velünk nem, de valaki mással hajlandó ellátogatni az orvoshoz. Vegyük azonban figyelembe, hogy az idős embereknek időnként több hozzátartozójuktól is hallaniuk kell az adott problémára vonatkozó aggodalmaikat, mielőtt elfogadnák, hogy a helyzetet igenis komolyan kell venni. Máskor pedig egyszerűen könnyebb lehet számukra, ha egy korban hozzájuk közelebb álló személlyel oszthatják meg tapasztalataikat, érzéseiket, illetve tőle kaphatnak megerősítést. Bárhogy is legyen, tartsuk szem előtt a célt, azaz hogy így szerettünket végre orvos vizsgálhatja ki, lehetővé téve a szakszerű kezelést.
4. Kérjünk meg egy közeli ismerőst, hogy beszéljen vele
Az előző tanács mintájára akár magunk is megkérhetünk egy másik családtagot vagy barátot, hogy beszéljen idős szerettünkkel. Kérjük meg, hogy ossza meg ő vele aggodalmait az egészségügyi problémák kapcsán, illetve erősítse meg benne, hogy érdemes lenne orvoshoz fordulnia. A legjobb pedig, ha el is tudja kísérni. Amennyiben szerettünk egy idősotthonban él, talán valamelyik ápolóval is van olyan jó a kapcsolata, hogy adjon a véleményére, így őt is megkérhetjük, hogy segítsen.
5. Tartsunk szünetet
Amennyiben az eddigiekben felsorolt módszerek egyike sem vezet sikerre, talán érdemes lehet egy kis teret engedni idős szerettünknek. Tartsuk szem előtt, hogy a legtöbb idős ember képes önállóan döntést hozni egészségügyi ellátása kapcsán, illetve el tudja dönteni, mikor és hogyan szeretne orvoshoz menni. Persze nehéz lehet csendben és tehetetlenül tűrni, ha azt látjuk, hogy szenved valamitől. Különösen akkor, ha látszólag lenne egyszerű megoldás is a problémára, hiszen csak el kellene mennie orvoshoz. Bármennyire is frusztráltnak és dühösnek érezzük azonban magunkat, semmi esetre se rekesszük ki szerettünket. Vegyük figyelembe, hogy az öregedés folyamata és a betegségek megjelenése igazán ijesztő lehet. Sok idős rágódik olyan gondolatokon, mint például "vajon ez a betegség fog elvinni? Rákot fognak találni? Sok barátom haldoklik, talán én leszek a következő? Mi lesz, ha valami rosszat találnak?"
Ez is érdekelhet
Lépjünk tehát kicsit hátrébb, engedjünk neki teret, hogy feldolgozza a helyzetet. Ezzel együtt semmiképpen se utasítsuk el őt teljesen. Továbbra is beszélgessünk vele, látogassuk rendszeresen, maradjunk elkötelezettek. Minél jobb a kapcsolatunk vele, annál valószínűbb, hogy előbb-utóbb hallgatni fog a tanácsunkra.
