A bőr az emberi test legnagyobb szerve. Feladatköre igen sokrétű, hiszen egyszerre véd minket a külső behatásoktól, szabályozza a hőmérsékletünket, részt vesz a kiválasztásban, nem utolsó sorban pedig a szépség egyik legfontosabb forrása is egyben. Számos sérülés érheti a bőrt, kezdve a horzsolásoktól a tompa ütések okozta véraláfutásokon át egészen az olyan sebekig, amelyek a bőrfelület folytonosságának megszakadásával járnak. Ilyen esetekben a szervezet önjavító mechanizmusai lépnek működésbe annak érdekében, hogy a lehető leggyorsabban helyreállítsák a minket a külvilággal összekötő szerv normális állapotát.
Összesen három réteget különítünk el a bőrben, így - kívülről befelé haladva - a felhámot, az irhát és a bőr alatti kötőszövetet. A felhám sérülései nyom nélkül gyógyulnak, a mélyebbre hatoló sebek viszont hegképződést idéznek elő. Ennek során először a véralvadás elemei elzárják, az immunrendszer falósejtjei pedig megtisztítják a sebet, majd fokozatosan fibroblaszt sejtek veszik át az előbbiek helyét, hogy kollagénrostokkal töltsék ki a rést. Így jön létre egy eleinte rugalmatlan, kemény heg, amely normális esetben az idő előrehaladtával egyre kevésbé lesz észrevehető.
A kóros hegképződés típusai
Fontos megemlíteni, hogy minél nagyobb a seb, illetve minél tovább tart a gyógyulás, annál nagyobb a kockázat, hogy látható nyoma marad a későbbiekben is. Gondot okozhat az is, ha a hegek elhelyezkedésükből adódóan folyamatos feszülnek, aminek nyomán kóros kitüremkedés, szövetburjánzás, úgynevezett hipertrófiás heg keletkezhet. Ez általában a sérülés utáni hetekben alakul ki, és bár néhány év alatt külön kezelés nélkül is javulhat az állapota, közben megeshet, hogy viszketéssel vagy fájdalommal jár együtt.
A hipertrófiás hegekkel gyakran összekeverik a keolidokat , pedig két különböző jelenségről van szó. Az igazi keloidra nem jellemző, hogy magától visszahúzódna, a kiterjedése pedig nem áll meg az eredeti seb széleinél, hanem ráhúzódik az egészséges szövetekre is. A pontos kiváltó okok nem ismertek, ugyanakkor egyértelmű, hogy a genetikai hajlam jelentős szerepet tölt be a folyamatban. A legsúlyosabb esetekben már egy-egy kisebb horzsolás is ilyen túlburjánzó, vörös heggel gyógyul, amely viszkethet, illetve húzásra vagy nyomásra fájdalmat is okozhat.
A kóros hegesedés harmadik formája az atrófiás heg, amely gyakran pattanások helyén jön létre. Ilyenkor a hegszövet ugyan valamilyen mértékben betölti a sebet, de elégtelen kollagéntermelés következtében kisebb mélyedések maradnak hátra a bőrfelületen. Olykor a bárányhimlős kiütések gyógyulásakor is fellép ez a probléma.
Érdemes leszögezni, hogy a kóros hegképződés egészségügyi szempontból ártalmatlan, jelentősen kihathat ugyanakkor a külső megjelenésre, azon keresztül pedig az érintettek önbecsülésére is. A probléma megelőzése érdekében fontos, hogy minden esetben kellő figyelmet szenteljünk a sebkezelésre , szükség esetén pedig konzultáljunk a témáról házi- vagy kezelőorvosunkkal is.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
