A tinik komplikáltak, külön szótár kell hozzájuk, folyton lázadoznak, nehéz velük közös nevezőre jutni. A szülők félnek ettől a lázadó időszaktól, pedig a szakemberek szerint több aggodalomra adhatna okot, ha tizenéves gyerekünk kezes bárányként viselkedik. A serdülőkor sok szülő szemében rémálomszerű időszaknak tűnik. Abban reménykednek, hátha ők megússzák balhék és feleselés nélkül. Dr. Lukács Liza pszichológus szerint azonban az angyali kamaszokkal általában sokkal nagyobb a probléma.
Csendesek, angyaliak
"Az anorexiások például nagyon jó kislányok, sose lázadnak, jól tanulnak, mindig rendben van a holmijuk, nem járnak el fiúkkal, diszkóba, nem éjszakáznak. Ők a mintagyerekek, közben pedig nagyon súlyos betegség munkál a háttérben, hiszen pszichoszomatikus tüneteik vannak. Ők azzal lázadnak, hogy nem esznek" - magyarázza a szakember.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
"Általában azoknál a családoknál fordul elő ez a probléma, ahol mindenki egyazon szakmát űzi, tehát ragaszkodnak a tradíciókhoz. A szülők számára egyértelmű, hogy ha eddig mindenki orvos vagy jogász volt, akkor az utód is az lesz" - folytatja Lukács Liza. "Sokan az egyetemi évek alatt vagy a munkába állás után nem sokkal döbbennek rá arra, hogy ez nem az ő választásuk, de mivel nem harcoltak ellene, kénytelenek belenyugodni. Ellenkező esetben fellázadnak, de már felnőttként."
Határokat húznak-feszegetnek
A fentiekből jól látszik, hogy a tinédzserkori lázadásnak megvan a maga funkciója. Ilyenkor a gyerek feszegeti a határokat, kilép a gyerekkorból, mert szeretné megtapasztalni, hogy milyen is felnőttnek lenni. Három nagy váltást - biológiai, pszichológiai, szociális - kell megélnie és feldolgoznia.
Az első és a leglátványosabb váltás a biológiai: egyszeriben megváltozik a test, és ami azelőtt kontrollálható volt, hirtelen ellenőrizhetetlenné válik. Gyerekként már jól ismerték a saját határaikat, most viszont mintha sötétben tapogatóznának: nem tudják, meddig mehetnek el, és azt sem, mit kezdjenek a testükkel. A tinik feladata , hogy megtanulják kezelni az ebből adódó új szituációkat, a szülőké pedig az, hogy segítsenek nekik ebben. Nem nyűgnek, hanem kihívásnak kellene felfogniuk ezt a korszakot, hiszen a problémák olyan helyzeteket teremtenek, melyek mind-mind fontos nevelési alkalmak.
A serdülő legtöbbször azért feltűnősködik, művel szokatlan dolgokat, hogy felhívja magára a figyelmet. Piercinget tetet különböző testrészeibe, kitetováltatja magát, pinkre festi a haját, köldökig kivágott ruhákban jelenik meg.
"Ezekkel jelzi, hogy a testem az enyém!" - folytatja a pszichológus. "Ha a szülő nem tulajdonít a hajmeresztő dolgoknak nagyon nagy jelentőséget, a gyerek magától is észhez tér, előbb-utóbb ráun a trendi piercingre. Ám a figyelemfelhívásnak más módja is lehet, nem muszáj ennek csak a külsőségekre koncentrálódnia. Találkoztam olyan gyerekkel, aki próbálgatta a határokat, nagyon későn ment haza, és azért érezte magát rosszul, mert az anyja nem kereste, nem aggódott érte. Az éjszakai kimaradásokkal sokszor azt akarják megtudni, hogy hiányoznak-e, figyelnek-e rájuk?
Egy másik, örökös probléma a szülő számára, amikor a gyereke már nem engedi, hogy megpuszilja, és nem bújik oda hozzá. Lukács Liza szerint a tininek fontos, hogy meghatározza saját szuverenitását, meghúzza a test- és énhatárait. Ő ezzel a visszafogottsággal jelzi, hogy a teste az övé, nem "használható" bárki számára szabadon.
A tinédzserek folyamatosan feszegetik a határokat. A hormonális változásoknak és a másodlagos nemi jellegek megjelenésének köszönhetően kialakul egy felnőtt test, de még nincsen felnőtt lélek. Keresgélik önmagukat: az egyik nap, cicababaként, a másik nap, mint rocker jelenik meg, amit a szülők igen nehezen tolerálnak. "Ha a lázadás ideig-óráig tart, nincsen probléma. Sőt minden szülőnek arra kellene bátorítania a gyerekét, hogy próbálja ki magát minél több szerepben, hiszen ez a serdülőkor lényege" - javasolja a szakember. "Az olyan típusú lázadások, amelyek társadalmi törvényekbe nem ütköznek - füllentések, visszafeleselés, késés - egyáltalán nem egetverő problémák. Akkor kell aggódni, ha ezek a viselkedésformák több hónapig is elhúzódnak."
Ne erőltessük!
A változékony hangulat nagyon jellemző a tinikre. Amit az egyik percben nem akartak, azt a másikban örömmel megteszik. Gyerekként lehet, hogy szívesen járt valaki zongoraórákra, tizenéves fejjel azonban nem biztos, hogy továbbra is lelkesedik a muzsikálásért. Ilyenkor mit tehet a szülő? A nagyon megengedő és a nagyon tiltó magatartás sem jó. Ne hagyjunk mindent rá a gyerekre, de ne is kössük az ebet a karóhoz! Ha csemeténk tehetséges abban, amit csinál, érdemes egy kicsit erőltetni a dolgot, ha viszont nem, hagyjuk, hogy azt csinálja, amihez kedve van. Ellenkező esetben olyan sebeket szerezhet az önértékelése a kudarcok során, amelyeknek később issza meg a levét.
Hol a helyem?
Biológiai és pszichológiai váltásban a tininek változik a saját magához és a környezetéhez való viszonya, a szociális váltás során pedig megváltozik a társadalmi pozíciója: már nem gyerek, de még nem is felnőtt. Ez egy átmenet, amelyben nagyon nehéz definiálnia magát, hiszen már nem azt várják el tőle, amit egy gyerektől, de még felnőttként sem kezelik.
Lukács Liza szerint a kortársak szerepe is megváltozik. Serdülőkor előtt elkülönültek a lányok és a fiúk, most viszont kialakulnak fiú-lány barátságok. A tini számára megoldandó feladat a másik nemhez való viszonyulás. Ha egy tini lány nem lázad, nem lesz kellő önismerete, tapasztalata, és amikor bekerül a fiatal felnőttkorba, akkor semmit sem fog tudni a nőiségéről, a férfi-nő relációról.
Ez is érdekelhet
"A tiltással a szülő sok rosszat tesz, például gátlásokat épít ki a gyerekben. Én azt javaslom, hogy a másik nemtől való eltiltás helyett válassza a felvilágosítást, és bízzon meg gyermeke döntésében" - érvel a szakember.
Legjobban: