Megkopott örökség
Árubőség, színesre festett üzletek, tökéletes reklámok, rikító színek, fülbemászó dallamok, felejthetetlen márkanevek tobzódnak - erről szól manapság a világ. S a körülöttünk lévő kavalkád ellenére - vagy éppen emiatt - bizony az ember élete szürkévé, megkopottá, egyhangúvá válhat. A szüleinktől örökölt tradíciók, családi rituálék észrevétlenül feledésbe merülhetnek. Helyettük "külső sugallatra" gyökértelen szokásokat veszünk fel, olyan életformákat próbálunk követni, amelyek valójában idegenek tőlünk. S amelyeknek csupán egyetlen céljuk van: arra buzdítanak, kövessük hűen, gondolkodás és érzelmek nélkül a fogyasztói társadalom pénz írta törvényeit. Ha végigtekintünk a naptáron, láthatjuk, mennyi konkrét dátumhoz kötődő szokás és szertartásokkal övezett ünnep van az évben. Évezredeken át kialakult hagyományok ezek, melyek eredete az ismeretlenbe vész.
Sokan tartják ósdi dolognak a rituálékat, pedig olyasmit jelentenek, amit talán a mai ember, akinek fejét felszínes dolgokkal tömik, már nem is érthet meg. Az ünnepeken kívül életünket át meg átszövik a furcsa családi szokások, rituálék vagy a sajátságos ünnepi szertartások is. Ezeket nem szabad száműzni, hiszen erőt adnak a hétköznapokhoz, megadják az élet savát- borsát.
Acsaládi szokások, rituálék, ünnepek összetartanak bennünket, biztonságot adnak, és reménységet keltenek mindnyájunkban. Hiszen bármi történjék is a külvilágban, ha a magánszféránkban rend van, és állandó szokásaink nem változnak - olyan nagy baj csak nem történhet. A családi ünnepek életünk egyik legfontosabb mentálhigiénés mozzanatai. A közös összejövetelek és ünneplések, ha nem is vesszük észre, megtisztítanak, erőt adnak. Lehetővé teszik számunkra, hogy a nagy rohanásban megálljunk egy kis időre, foglalkozzunk, beszélgessünk egymással. Hogy elgondolkodjunk azon, kik vagyunk, hová tartozunk, honnan jövünk, és hová tartunk. Enélkül gyökértelennek éreznénk magunkat - gyökerek nélkül pedig nincs egészséges élet.
A mi családunk ilyen
A családi rituálét úgy definiálhatjuk, mint a kommunikáció egy szimbolikus formáját, amely szisztematikus módon, időről időre azonos módon játszódik le. Ismétlődésük révén a családtagok számára biztonságot és stabilitást nyújtanak, hozzájárulnak egy családi közösségi érzés megalapozásához és fenntartásához. Ezt a közösségi érzést nevezzük családi identitásnak. A rituálék oly módon állandósítják ezt az identitást, hogy a család élete során tisztázzák a szerepekkel kapcsolatos elvárásokat, "kijelölik" a kapcsolatok helyét a családon belül és kívül, valamint meghatároznak bizonyos szabályokat, melyekhez tartva magát minden családtag tudja, hogy "a mi családunk ilyen".
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
A családok rituális élete azért igen fontos, mert a családi identitást erősíti, és minden családtagnak a valahová tartozás közös és szükséges érzését kölcsönzi. A rituáléknak óriási szerepük van mind a "családkultúra" szerveződésében, mind az egyes nemzedékek közötti kapcsolatok hálójának megszövésében. A családok gyakran minősítik magukat azokkal a rituálékkal, melyeket fenntartanak. A rituálék végzése közben a családtagok elsajátítják a család számára fontos szabályokat és szokásokat, és egyszersmind megismerik a család történetéhez tartozó mítoszokat is.
A család arra használja rituáléit, hogy nevelje vele tagjait, szabályozza viselkedésüket. A rituálé olyan mechanizmusként működik és hat, amely a közös eszmerendszert és annak fennmaradását szolgálja. Akár az a célja a rituálénak, hogy a lehető legrendszeresebben útjára bocsássa a családtagokat az iskolába vagy a munkahelyükre, akár az, hogy egy születésnapot megüljenek, vagy akár az, hogy egy nagyapát elsirassanak, a rituálé alkalmat teremt a résztvevőknek arra, hogy egymással való kapcsolatukban megerősödjenek.
Jeles napok
Család-kutatások során a pszichológusok többféle rituálét azonosítottak. Ezek három kategóriába sorolhatók: családi ünnepek, ünneplések; családi hagyományok; és rögzült családi interakciók.
Családi ünneplések azok az ünnepek és alkalmak, melyeket az egész kultúrában gyakorolnak, s különös jelentőséggel bírnak a család számára is. Ebbe a kategóriába tartoznak az eseményekhez - házasságkötéshez, temetéshez, kereszteléshez, bár micvához (héb., nagykorúvá avatás) - kapcsolódó rítusok, a naptári vallási ünnepek - mint a karácsony, húsvét vagy a széder, a zsidó húsvét -, továbbá a világi ünnepek - mint a hálaadás, az Újév.
Az ünnepnapok és különleges események alkalmat adnak a családtagoknak és a barátoknak arra, hogy megosszák egymással ezeket a jeles napokat. A nukleáris családok - azaz azok a családok, ahol csak a szülők és a gyerekeik élnek együtt - ezen alkalmak segítségével erősítik meg kapcsolatuk egymással és ápolják kapcsolatukat a tágabb családdal, barátokkal. Az időről időre való ismétlődések során a családi ünnepek szertartásrendje állandósul. Szinte nem akad család, ahol ne lenne egy sor olyan szokás, amit mint rituális örökséget fenntartanak az ilyen alkalmakra. Az egyes családtagok egyénileg több vagy kevesebb pozitív érzést melengetnek családjuk ünneplési szokásaival kapcsolatban, de hogy ezeknek érzelmileg igen nagy szerepük van, az nem kétséges.
Az ilyen események fontossága miatt a házasfeleknek bizonyos fokig egyet kell érteniük, vagy megegyezésre kell jutniuk az ünneplés formaságai tekintetében, ami azért bajos, mert mindkét fél szenvedélyesen csügg azon a szokáson, amit otthonról hozott.
Bármilyen szimbólumokat választ is a család az ünnepek reprezentálására, vagy a szertartások rendjének bármely elemét hangsúlyozza is, az elvégzett rituálék mind a családnak a kultúrával való közösségét, mind pedig egyediségét hordozzák.
Nálunk ez így járja
A családi tradíciók köre kevésbé "kultúrafüggő", és inkább az egyes családokra jellemző. Annak ellenére, hogy nem mindig ismétlődik az év azonos napján, és az alkalmi rítusok szabványos lefutása sem jellemzi őket, a legtöbb családban bizonyos szabályossággal folynak le. A családi ünnepekhez képest azonban csak mérsékelten szervezettek.
Minden család beszámol saját hagyományairól, melyek például a nyári szabadság eltöltésével, távolabbi családtagok látogatásával, születésnapok, évfordulók megünneplésével vagy bizonyos vendégségek rendezésével kapcsolatosak, melyeken speciális ételek vagy zene is szerepet játszik. Említenek évenkénti családi összejöveteleket és közösségi eseményekben való részvételt is. A kultúra hozzájárul ugyan ezeknek a hagyományoknak az alakításához - például születésnapi üdvözlőkártyákkal vagy tortával -, de végül a család maga választja ki az alkalmat, melyeket tradícióként felkarol és hangsúlyoz.
A legkevésbé végiggondolt és a legrejtettebb rituálék a rögzült családi interakciók. A rituálék között ezek azok, melyeket a résztvevők a leggyakrabban végeznek, és a legkevésbé tudatosítanak. Ebbe a kategóriába tartoznak az olyan szertartások, mint a rendszeres ebédidő, a gyerekek fektetési ideje, a vendégekkel való bánásmód a lakásban, az esti és hétvégi szabadidős tevékenységek. Akármilyen keretek között zajlik is a dolog, ezek az interakciók kijelölik a családtagok szerepét, kijelölik kötelességeiket, így a mindennapi élet megszervezésének eszközeivé válnak. A családi ünnepekkel és hagyományos rituálékkal összehasonlítva ezek a napi rutintevékenységek kevésbé szabályosak, és az idők folyamán változékonyabbnak is bizonyulnak.
A rituálé hatalma, ereje
Mi segíti a családtagokat, hogy közös, családi identitásuk kialakuljon, megerősödjön és fennmaradjon?
Az átalakulásnak (ún. transzformációnak) nevezzük azt, amikor a család hozzáfog a közelgő ünnepre való előkészületek elvégzéséhez. A használaton kívüli szobákat kitakarítják a messziről jövő vendégeknek, megkezdik az élelem bevásárlását, elkezdik a sütés-főzést. A ház a szervezettség állapotában is a feje tetején áll, általános ünnepi izgalom lengi be az összes helyiséget. Ezek a fontos előkészületi események egy átmeneti szakasz jelei, az átmenetet képviselik a nem-rituálisból a rituálisba. Amint a színésznek is szüksége van színrelépés előtt az öltözőben időre, míg kifesti magát, felöltözik, és ráhangolódik a szerepre, úgy nekünk is szükségünk van arra, hogy a családi ünnepre, a rituáléra felkészítsük magunkat.
Összekapcsolja a múltat, a jelent és a jövőt
A kommunikáció is a rituálé egyik sajátossága. Mint egy színházi előadás, a rituálé eseménye erős érzelmek életre hívásával elősegíti a kommunikációt. A karácsonyi ünneplést könnyen felfoghatjuk színielőadásként is. A kitüntetett nap arra ösztönzi az egyéneket, hogy érzelmi kapcsolatba lépjenek egymással, ezen a szinten tisztázzák szerepeiket és a kapcsolatok erejét. Szokatlanul szélsőséges érzelmi viharok kitörése és tolerálása figyelhető meg ilyenkor, ugyanez a magatartás a normális családi élet hétköznapjaiban tilos, vagy gátolt. A rituálé szabályrendszere és struktúrája "védett" környezetet teremt az ilyen érzelmek kinyilvánításához is. A család számos szimbólumot használ rituális előadásához. A szentestei teríték, az ülésrend, a tányérok, az evőeszközök, az étrend, s az a mód, ahogyan öltöznek, mind a család eredetéről, örökségéről szóló mítoszok és tények.
A rítusok előre láthatóvá teszik az életet a családban. A külső változásokkal szemben a rituálé önmaga felismerésének stabil módját kínálja a család számára. Amint a rituálé mindig ismerős módon megismétlődik, a családtagok átélik ezt a stabilizálódást. Azzal, hogy a rituálé beivódik a következő nemzedékek lelkébe, a család egyfajta halhatatlanságot biztosít magának. Évről-évre ugyanazokat a fogásokat eszik, ugyanazok a vendégek, és még a viccek, ugratások is visszaköszönnek. A családok ugyan gyarapodnak is, fogynak is, de maga a rituálé egy tartós erő a változás ellenében, a folytonosság oszlopa.
Mélyen gyökerezzen
Minden családnak szüksége van a rituálékra a túléléshez, ám a családok között igen nagy különbségek vannak abban a tekintetben, hogy ezt a szükségletüket milyen mértékben fejezik ki, és veszik figyelembe. Az idők során a család több kihívással találkozik, hogy erősítse meg azokhoz a rituálékhoz való elkötelezettségét, melyek legdédelgetettebb értékeit és hiedelmeit, eszméit "tartósítják". A családnak arra is fel kell készülnie, hogy életciklusai során módosítsa rituáléit. E tekintetben egyes családok rugalmasabbak másoknál.
A mi társadalmunkban a családoknak keményen kell dolgozniuk azon, hogy rituáléikat életben és érvényben tartsák. A kihívás ezek ellen a rituálék ellen azért is nehézzé teszi ezt a munkát, mert a családok gyakori széthullása, a családtagokra és az egész családra nehezedő külső követelmények nyomása, a nukleáris család elszigetelődése a kisebb közösségektől és a tágabb családtól, ami támaszt nyújtana számára - mind napjainkban létező, gátló jelenség.
Legyen hát ez az ünnep olyan, ahol a régi szokások szívünkhöz nőnek, meghitté, boldoggá teszik az ünnepet, s új tradíciók is születnek, amelyek erősítik, az összetartó, egymást szerető családot!
Ez is érdekelhet
"Néha a legapróbb családi hagyományok szülik a legdrágább emléket." (Nicole Wise)
