A gyászfeldolgozás kortól és élettapasztalattól függetlenül senkinek nem könnyű. A gyerekek, és különösen a kisgyerekek esetében azonban az is nehezítheti a gyászmunkát, hogy nem tudják, miként reagáljanak az őket érő veszteségre, hogyan értelmezzék a bennük kavargó érzelmeket. Fontos, hogy ebben a helyzetben érdemi segítséget kapjanak a hozzájuk közel álló szeretteiktől – szükség esetén pedig akár szakembertől is.
Mindenki titkos fegyvere: a rajzfilm
A gyászfeldolgozásban – kultúrától, szokásoktól és egyéni gondolkodásmódtól függően – sokat segíthetnek a különféle művészeti alkotások, amelyek más-más módon és szemszögből ábrázolják az elmúlást. Kisgyermekeknél a veszteségről szóló mesék, gyerekkönyvek vagy rajzfilmek azért „működhetnek” jól, mert úgy dolgozzák fel az elmúlást, hogy közben azt is ábrázolják, hogyan gondolkodnak róla a kortársaik.
Abban azonban a szakemberek is egyetértenek, hogy a filmek nem helyettesíthetik az őszinte beszélgetést. „Fontos, hogy ilyenkor is legyen a gyermek mellett egy felnőtt, akinek felteheti a kérdéseit, akivel el tud beszélgetni a látottakról, ugyanis az ezekkel kapcsolatos gondolatok, érzések révén formálódik a véleménye” – magyarázta a HáziPatika.com-nak Révész Renáta Liliána gyásztanácsadó, meseterapeuta. Mint mondta, arról is beszélni kell, ha valami nagyon nem tetszik, vagy valamivel nem tudunk egyetérteni, mert megkönnyítheti a halál elfogadását, ha a gyerek legalább azt megérti, hogy a hozzá korban közel állók mit élhetnek át. A gyászfeldolgozás egyes szakaszaiban különféle érzelmek erősödnek fel a tagadástól kezdve a bűntudaton át egészen az elfogadásig, és ez a gyerekeknél sincs másképp. Ugyanakkor szülőként azzal is érdemes tisztában lenni, hogy nem minden veszteségről szóló rajzfilm segítheti az elfogadást. Sok függ a képi ábrázolásmódtól, a mondanivalótól, a nyelvezettől, de a gyermek nyitottsága és gondolkodásmódja is döntő tényező.
Kortalan történet: „Hipp-hopp, jön Vuk!”
Ki ne emlékezne gyerekkorából kis Vuk történetére? A Fekete István egyik legnépszerűbb regényéből készült animációs rajzfilmsorozat az árván maradt rókagyerek történetén keresztül mutatja be, mivel jár a felnőtté válás, ha elvész a biztonságot adó családi közeg, és az ismeretlenben egyetlen rokon segítségével kell boldogulni. „Az állatos mesék nagyon közel állnak a kisgyerekek lelki világához: könnyen tudnak azonosulni a természeti lényekkel. Ezért is fájdalmas történet Vuké, mert rögtön saját magukat képzelik a főszereplő helyébe. Rájönnek, hogy akár ők is elveszíthetik az egész családjukat, és ez a gondolat rémülettel tölti el őket” – fejtegette Révész Renáta Liliána. Ugyanakkor, mint mondta, fontos momentum, hogy a családban akad valaki, aki átveszi az árva nevelését, mert a rajzfilm ezzel a krízisből kivezető utat is megmutatja. A sikeres gyászfeldolgozáshoz ugyanis elengedhetetlen, hogy aki krízist él át, tudja: van segítség, vigyáznak rá és nem marad magára.
Egy bátorságról szóló klasszikus: Az oroszlánkirály
Az 1994-ben bemutatott amerikai rajzfilm – melynek főszereplője, Simba, az oroszlánkölyök, aki apja halálával megörökli a birodalom trónját, ám a felelősség és a gyász elől először elmenekül – nemcsak a gyerekek, hanem a felnőttek számára is tanulságos. Egyedi szemszögből mutatja be az elmúlással járó bűntudatot, és azt, hogyan lehet feldolgozni, ha meg vagyunk győződve róla, hogy mi vagyunk a felelősek egy szeretett lény pusztulásáért.„A gyásszal együtt jár a bűntudat. Hogy azon gondolkodunk, mit tehettünk volna valakiért. Ha ez megjelenik egy rajzfilmben, az azért jó, mert a néző a saját bűntudatát is fel tudja dolgozni. Nem pont úgy, mint a főszereplő, de nem is az a műalkotások lényege, hogy ugyanazt ábrázolják, ami velünk történik, hanem az, hogy bizonyos érzéseket megélve kapcsolódhassunk egy történethez” – fogalmazott a gyásztanácsadó. Az is fontos, hogy sem Vuk, sem Simba esetében sincs lehetetlen: mindketten szembenéznek a gyásszal, nem rekednek meg benne. Egy organikus fejlődési folyamaton mennek keresztül, melynek során formálódik a jellemük, és tovább viszik szüleik örökségét. A szakember szerint ennek ábrázolása erősítheti a gyerekekben azt a meggyőződést, hogy minden veszteség után tovább lehet lépni.
Modern mese: Lunaria, kaland a Holdon
A 2020-as amerikai–kínai 3D-s számítógépes animációs zenés film már egy egészen más műfajba tartozik: a múlt legendákkal átszőtt világának, és a szellemekkel benépesített jövőnek az ötvözete, ahol semmi sem furcsa vagy elérhetetlen. Egy kiskamasz lány, Fej-fej szemszögéből mutatja be, hogyan érezheti magát valaki, ha négy évvel édesanyja elvesztése után apja új társra talál. A hozzánk legközelebb álló személy halála olyan mély gyásszal járhat, hogy évekkel később is a múltban élünk – konzerválódik a régi, megszokott, szeretett állapot –, amin nem akarunk változtatni, mert nem tudjuk elfogadni, hogy az élet megy tovább.
„Az ember akkor hal meg véglegesen, ha elfelejtik”
November elején a legtöbben megemlékezünk elhunyt szeretteinkről: erről szól a mindenszentek ünnepe és a halottak napja. De vajon miért fontos életben tartani az elhunytak emlékét, és milyen módszerek vannak erre a temetőlátogatáson kívül? Mutatjuk.
Ez is érdekelhet
„Minél nagyobb egy gyerek, annál nehezebben fogadja el, ha az özvegy szülőnek új társa lesz. Míg a kisgyerekek jellemzően vágynak rá, hogy legyen valaki, aki az elvesztett személy helyébe lép, szereti őket, és gondoskodik róluk, addig az iskoláskorúak már nehezebben fogadják el az ilyen jellegű változást” – magyarázta Révész Renáta Liliána, hozzátéve: utóbbiak szívesebben zárnak össze a családtagokkal, hogy maguk maradjanak. Mint mondta, a probléma ábrázolása sokat segíthet, a gyászterápia során ugyanis fontos kérdés, hogy adott helyzetben a gyerek gondolkodott-e már azon, hogy szülőjének új párja lesz. Véleménye szerint ha mindez megjelenik egy rajzfilmben, az arra ösztönözheti a gyerekeket, hogy feltegyék maguknak a kérdést: ők vajon mit tennének a szereplő helyében. A szakember ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a filmek nem csak a halált, az elmúlást hozhatják érezhető közelségbe, hanem bármilyen veszteséget, legyen szó egy barátság végéről, csalódásról, vagy akár egy költözésről.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
