"Gyermekként úgy nőttem fel, hogy hárman voltunk testvérek. Szerettem ezt a felállást, szerettem kvázi nagycsaládban élni, mert mindig számíthattam a testvéreimre. Így aztán a páromnak is azt mondtam, amikor erről beszélgettünk, hogy három gyermeket szeretnék, és ő nem is zárkózott el ettől. Tavaly nyáron született meg a második kisfiunk, aki annyi szeretetet és akkora kiteljesedést hozott pluszba a családunkba, hogy most már azt érzem, nemhogy egy, de akár két további gyereket is elbírnánk még. Jó, ha ez a fajta szeretet minél inkább jelen van az életünkben, és ilyen szempontból a négy gyerek tűnik optimálisnak" - árulta el Kata, aki egy Fejér megyei kisvárosban él férjével, Péterrel és két kisfiukkal.
A harmincas évei elején járó pár családdal kapcsolatos tervei abban a tekintetben nem számítanak szokványosnak, hogy ma Magyarországon a családi háztartások nem egészen 13 százalékában nevelkedik csupán három vagy több gyermek az Eurostat adatai szerint. Sokkal gyakoribb tehát, hogy a párok legfeljebb egy vagy két gyermeket vállalnak, ami viszont nem kedvező a népességszám természetes alakulása szempontjából. A hazai népesség immár több mint négy évtizede folyamatosan csökken , évente mintegy 40 ezerrel többen halnak meg itthon, mint ahány gyerek születik. A családokra számszerűleg lefordítva a helyzetet azt mondhatjuk, a kedvezőtlen tendencia ellensúlyozása érdekében kétségkívül az a legideálisabb, ha egy családba legalább három gyermek érkezik. Ahhoz, hogy ez sikerülhessen, egy másik markáns tendenciával is javasolt szakítani a szülőpároknak: első gyermeküket ugyanis ma átlagosan közel 29 évesen szülik meg a nők, mintegy hat évvel később, mint az 1980-as években.
A késői gyermekvállalás kockázatai
"Jó pár éve együtt voltunk már a párommal, illetve együtt is éltünk, mire megszületett a nagyobbik fiunk. A párom korábban is pedzegette, hogy nagyon szeretne gyereket, és hogy nem várna ezzel sokáig, mert nem szeretne idős apuka lenni. A magam részéről viszont fontosnak tartottam, hogy ne egy albérletben élve alapítsunk családot, mert az azért mégiscsak egy bizonytalan helyzet. Ilyen téren nagy lökést adott, amikor az addigi tulajdonos eladta az albérletünket. Maradhattunk volna ugyan, de úgy döntöttünk, inkább megpróbálunk egy saját otthont vásárolni. Végül sikerült is házat találnunk, beköltöztünk a jelenlegi otthonunkba, és ezzel egyidejűleg el is döntöttük, hogy megnézzük, összejön-e a baba" - emlékezett vissza Kata.
Kitért rá, akkor, 27 évesen már az a gondolat is foglalkoztatta, hogy Péterrel közelednek a harminchoz, és már csak emiatt sem érezte úgy, hogy bármit is elkapkodtak volna. "Úgy voltunk vele, hogy igazából sosem lesz olyan pillanat, amikor azt fogjuk mondani, hogy éppen minden klappol, és tényleg minden téren - anyagilag, egzisztenciálisan is - maximálisan készen állunk a gyermekvállalásra. Volt egy saját otthonunk, ez volt igazán fontos, és innentől már azt gondoltuk, bármikor jöhet a baba" - mondta. "Bármennyire is fejlett az orvostudomány, azért a harminc év szerintem társadalmi és biológiai oldalról is egy fontos határ" - tette hozzá.
A kétgyermekes édesanya meglátásával egybecseng Kékesi Anna biológus tanácsa is. Az Istenhegyi Géndiagnosztika citogenetikai laboratóriumának vezetője szerint a legalább három gyermekre vágyó pároknak legkésőbb a húszas éveik végéhez közeledve már érdemes aktívan próbálkozniuk a gyermekvállalással. Biológiai szempontból ugyanis az az ideális, ha az édesanya 35 éves kora előtt megszületik mindhárom baba, de a 40 éves kort mindenképpen felső határnak tekinthetjük e téren.
"A sikeres gyermekvállalás szempontjából rendkívül fontos szerepe van az életkornak, különösen az anyai életkornak. Ugyan a meddőségi problémákat statisztikailag nagyjából azonos arányban írják a nők és a férfiak oldalára, fontos azonban hangsúlyozni, hogy attól, hogy összejön egy baba, még sajnos bekövetkezhet vetélés a várandósság során. A petesejtek születéstől fogva jelen vannak a nők szervezetében, az életkor előrehaladtával viszont fokozódik a rendellenességek kockázata a hónapról hónapra történő peteérés során. A megtermékenyült petesejtből így mind nagyobb kockázattal kromoszóma-rendellenes embrió fejlődhet ki. Ez a rendellenesség pedig akár olyan mértékben összeegyeztethetetlen lehet az élettel, hogy már az első trimeszterben, a 7-8. hét tájékán vetéléshez vezethet. De előfordulhat olyan rendellenesség is, mint a Down-szindróma , az Edwards-szindróma és a Patau-szindróma , amikor a terhesség folytatódik, és a problémára csak a 12. hét körül derül fény, amikor a kismama elmegy a megfelelő vizsgálatokra" - foglalta össze a szakember.
Kifejtette, a Down-szindróma mint a leggyakoribb kromoszóma-rendellenesség jól szemlélteti az anyai életkor jelentőségét a gyermekvállalásnál. Például egy 20 éves kismama gyermekénél átlagosan 1 az 1000-hez a veszélye, hogy Down-kórral születik. Egy 30 éves anyánál ez a kockázat már a duplájára emelkedik, 1 az 500-hoz, míg egy 40 éves anya esetén 1 a 60-hoz. Általában véve a kromoszóma-rendellenességek és a vetélés veszélye főként az anya 37 éves kora felett emelkedik meg markánsan.
A biológus arra is felhívta a figyelmet, hogy az életkor előrehaladtával számos egyéb olyan egészségügyi probléma is gyakrabban fordul elő, amely megnehezítheti a gyermekvállalást. "Kis túlzással itt minden mindennel összefügg. A teherbeeséshez mindenképpen szükséges a jó általános egészségi állapot. Könnyen előfordulhat, hogy egy nőnek 20 évesen még semmilyen panasza nincs, ha viszont 40 évesen kezd csak gyermekvállaláson gondolkozni, akkor már például hormonrendszeri vagy immunrendszeri zavarok is közbeszólnak, például prolaktintúltermelődés , vagy inzulinrezisztencia. Főleg első gyermeket kifejezetten nem javasolt 40 felett szülni. Egyrészt a terhesség kihordása fizikailag is sokkal megterhelőbb ilyenkor, mint fiatalabb életkorban, másrészt a lelki teher is nagyobb, ha esetleg nem jön össze a gyermek. Egészen más, ha valaki 40 felett a negyedik gyerekével várandós, tudva, hogy korábban már gond nélkül megszült három gyermeket, mintha még csak a legelsőt tervezné" - magyarázta Kékesi. Hangsúlyozta, szigorúan biológiai szempontból a 20 és 30 éves kor közötti időszak a legideálisabb nőknél a gyermekvállalásra.
Kitért rá, önmagában a férfiak életkora jellemzően kevésbé meghatározó a sikeres gyermekvállalást tekintve, mint a nőké. Egyes tanulmányok szerint elsősorban monogénes betegségek, azaz olyan rendellenességek kapcsán lehet ennek jelentősége, amikor a születendő gyermek betegségét egyetlen gén defektusa okozza. A kutatások azt mutatják, hogy ezzel a kockázattal a férfiak 45 éves kora felett kell többnyire számolni, ami tehát meglehetősen nagy különbség a nőkhöz képest. Másfelől a korral megváltozhat a hímivarsejtek úgynevezett DNS-fragmentációja is. Ez a mutató arról ad képet, hogy a hímivarsejtek által hordozott DNS mennyire töredezett, és minél inkább az, annál kisebb az esély, hogy a hímivarsejt képes lesz megtermékenyíteni a petesejtet.
Hogyan készüljünk a terhességre idősebb korban?
Kékesi szerint a modern technológiáknak köszönhetően minden életkorban érdemes lehet elvégeztetni úgynevezett hordozósági szűrést (carrier screening). A vizsgálat arról ad képet, hogy a pár valamelyik tagja hordoz-e olyan monogénes rendellenességet, amely súlyos betegséget, így például cisztás fibrózist, spinális izomatrófiát (SMA) vagy retinitis pignemtosát okozhat a születendő gyermeknél.
Amennyiben pedig a gyermeket tervező párnál már fél-egy éve nem jön a kívánt gyermekáldás, úgy érdemes lehet először szakemberrel konzultálniuk. Nőknél az alapvető vizsgálatok közé tartozik hormonrendszerük működésének ellenőrzése vérvételt követő laboratóriumi vizsgálattal, beleértve a pajzsmirigyfunkcióra vonatkozó értékeket is. Férfiaknál hasonlóan fontos a spermavizsgálat, amely a nemzőképességről nyújt információt. Az előbbiekhez képest a költségesebb, genetikai vizsgálatok közé tartozik a kromoszómavizsgálat, amely során a pár mindkét tagjánál ellenőrzik, nem áll-e fenn a háttérben olyan kromoszómaátrendeződés, melynek következtében az ivarsejtek egy része rendellenes genetikai információt tartalmaz, és így meddőséget vagy vetélést eredményezhet.
Bár sem a kromoszomális rendellenességek, sem a monogénes hordozóság nem kezelhető a ma ismert orvosi eszközökkel, ez azonban nem azt jelenti, hogy az érintett pároknak ne lehetne közös gyermekük. A várandósság 12. hetében lepényi kromoszómavizsgálattal lehetséges szűrni, hogy a magzatot érinti-e az adott betegség. Ennek hátránya, hogy amennyiben a teszt pozitív eredményt hoz, úgy meg kell szakítani a terhességet, ami természetesen mind fizikailag, mind lelkileg nagyon megterhelő a szülők számára. Modernebb eljárás a lombikprogram keretében végzett preimplantációs genetikai vizsgálat. Ehhez az embriológus csupán pár sejtet vesz ki a három- vagy ötnapos embrióból, majd a mintát megvizsgálja a párnál ismert rendellenességre vonatkozóan. Végül csak a genetikailag ép embriókat ültetik vissza a kezelés során, így már eleve a rendellenességet kiszűrve indulhat el a terhesség.
Mindent egybevetve ugyanakkor jól látható, hogy a kései gyermekvállalás komoly kockázatokat és megannyi nehézséget hordozhat magában. Éppen ezért az életkor jelentőségét semmiképpen sem szabad alábecsülni, ha valaki gyermeket szeretne, különösen, ha többet is tervez.