Aki egész nap otthon van egy, két vagy akár több kisgyermekkel, annak ez nemcsak a közérzetére, hanem hosszabb távon az egészségére is hatással lehet - bármennyire is szereti a gyermekeit. Kőkemény munka ez, ami fizikailag és érzelmileg sokat kivesz az anyukákból , valamint fokozott elszigetelődés-érzéssel járhat. A külső szemlélőktől ráadásul gyakran érkeznek lebecsülő beszólások is: "te ráérsz, egész nap csak otthon vagy a gyerekkel", és ehhez hasonlók.
Ha egy anya el kezd rettegni attól, hogy valamint rosszul csinál, akkor előbb-utóbb felütik a fejüket az önromboló gondolatok is. Az anyák saját maguk felé támasztott elvárásai pedig hamar elbizonytalanodáshoz, elégedetlenséghez és szomorúsághoz, hosszabb távon pedig akár depresszióhoz is vezethetnek. Lássunk most néhány ilyen negatív erejű mondatot.
Miért vágyom másra?
"Mindig a gyerekeimmel kellene lennem, és teljesen elégedettnek kellene lennem azzal, hogy anya vagyok. Ez az életem, miért vágyom másra?" Általában ez az első pusztító gondolat, ami megfordul az édesanyák fejében. Ha már nekünk is eszünkbe jutott, érdemes mielőbb tudatosítani magunkban, hogy mindenkinek szüksége van néha egy kis kikapcsolódásra és arra, hogy mást is csináljon. Az anyaszerep fontos része az életnek, de nem csak az határoz meg bennünket. Nem attól lesz valaki "szuperanya", hogy folyton csak a gyerekeivel van. Sokkal jobban fogjuk érezni magunkat, ha megengedünk magunknak néha egy kis pihenést és kikapcsolódást.
Mások jobban csinálják?
"Úgy kellene kézben tartanom a dolgokat, mint a többi anyuka" - ez is egy gyakori gondolat, amellyel csak kínozzák magukat az anyák. Nem ajánlott másokhoz hasonlítani magunkat, mert igazából senki életébe sem látunk bele teljesen - egyáltalán nem biztos, hogy a másik tényleg mindent kézben tart, teljesen egyedül. Érdemes beszélgetni más anyukákkal a nehézségekről például a közösségi oldalakon vagy fórumokon: meglepő és egyben megnyugtató lehet olvasni arról, hogy másoknál sem tökéletes az élet.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
A szülőség önfeláldozás
"A gyerekeim igényeit a sajátjaim elé kellene helyeznem" - gondolják gyakran az édesanyák. Ez is egy olyan gondolat, amivel ideje leszámolni. Természetes, hogy a gyermekvállalással változnak a prioritások, de ez még nem jelenti azt, hogy az anyukáknak nem lehetnek bizonyos igényeik. Nincs azzal semmi baj, ha szükségünk van énidőre , társasági életre vagy a férjünkkel kettesben töltött időre. Ne feledjük, minden anya emberből van - még a "szuperanyák" is.
Másnak könnyebb?
"Nem kellene azt éreznem, hogy ez ennyire nehéz" - egy újabb gondolat, amit jobb, ha elfelejtünk. Hiszen szülőnek lenni igenis kemény munka, ezt mindenkinek tudnia kell. Még akkor is, ha a lehető legjobb természetű gyerekünk van, a nevelése olyan, mintha egy maratont futnánk le. A bűntudatkeltő gondolatok helyett inkább próbáljuk megkönnyíteni a helyzetünket: kérjünk segítséget, és vonjuk be bátran a házimunkába a nagyobb gyerekeinket is. Nem kell mindent egyedül csinálnunk.
A boldogság elvárás
"Boldogabbnak és hálásabbnak kellene lennem" - rengeteg anyuka érzi így, hiszen még a családjuktól is azt hallják, hogy az élet egyik legörömtelibb időszaka, amíg kicsik a gyerekek és otthon lehetünk velük. Ráadásul az összes reklámban és plakáton kizárólag boldog anyukákat lehet látni. A való életben azonban teljesen normális, ha nem vagyunk minden percben boldogok. Ahelyett, hogy magunkat ostoroznánk, engedjünk magunknak egy kis szomorkodást. Fogadjuk el ezt az érzést, majd szervezzünk még az adott hétre valamit, ami jobb kedvre derít minket.
Ez is érdekelhet
Forrás: blogs.webmd.com
