Aki ismeri Vincent Van Gogh művészetét, és fel tudja idézni egy-egy zaklatottabb vonalvezetésű festményét, annak felesleges szavakba önteni a bipoláris zavar tünettanát. Ha Ön esetleg a zenében jártas, akkor gondoljon csak Robert Schumannra: csak az 1840-es évben 168 dalt írt - termékenysége feltehetően a mániás periódusnak volt köszönhető. A bipoláris zavar, vagy ismertebb nevén a mániás depresszió a legmélyebb diszfóriától a legeksztatikusabb örömig terjed.
A betegség neve, a "bipoláris" a két pólusú véglet miatt kapta a nevét, azonban a tünetek olyan változatosak, hogy egyre gyakrabban használják a "bipoláris spektrum zavar" elnevezést. A két pólusú elnevezés félrevezető: két ellenpólus nem keveredhet, de a depresszió és a mánia bizony nem is ritkán igen és az az állapot a legveszélyeztetőbb az öngyilkosságra.
Az élet napos oldala...
A mániás állapot távol áll az irigylendő boldogságtól, még csak nem hasonlít ahhoz, viszont legalább olyan súlyos klinikai képet mutat, mint a depresszió. A tünetegyüttesben éppúgy megtalálhatjuk az érzelmi, a viselkedéses és a motivációs komponenseket, mint a depresszióban, azzal a különbséggel, hogy ez a skála másik végén helyezkedik el.
Mániás fázisban a személy rendkívül izgatott, és mások számára teljesen érthetetlen felhangoltság jellemzi. A beteg folyamatosan tevékenykedik, beszél, úgy érzi, energiája kifogyhatatlan, ő maga mindenható. Énképe pozitív, és mivel nincs betegségbelátása, nem ismeri fel döntéseinek téves voltát. Jellemző az impulzivitás, a tettvágy, ami azzal jár, hogy ilyenkor alig alszik többet pár óránál. Viselkedését a túlzások jellemzik: hiperaktív, harsány és fáradhatatlan. A családnak igen komoly anyagi terhet jelenthet a mániás állapot, mert a betegen gyakran költési kényszer lesz úrrá. Még veszélyesebb lehet - elsősorban női páciensek esetében, ez lényegében a "nimfománia" - a fokozott szexuális késztetés, a bizalmaskodás, a gátlástalanság.
Sötét hangulat
A depressziós fázis ennek gyökeres ellentéte, de vannak közös vonások is, pl. zsémbesség, zsörtölődés, ingerültség, sértődékenység. Az érzelmi életet a nyomott hangulat, a rosszkedv és a szomorúság jellemzi. A beteg tehetetlennek érzi magát, ezért cselekvőképessége és akarata bénult. Ez a függőségi igény kóros növekedésével jár együtt. Az epizódra jellemző a feltűnő improduktivitás. A beteg önmagában látja a probléma gyökerét, magát hibáztatja, és hibáit irreálisan nagyítja fel. Jövőképe sötét vagy nincs.
Gondolkodására is a "nincs", a "nem" a jellemző. A depresszió természetesen a testre is rányomja a bélyegét: a beteg fáradt, alvászavarai vannak - ez lehet álmatlanság, vagy épp ellenkezőleg, a fáradtság miatt szinte állandóan ágyban van -, és a szexuális késztetése is jelentősen csökkent.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
A felismerés nehézségei
A bipoláris zavar diagnosztizálása egyes esetekben rendkívül nehéz lehet. Előfordul, hogy a két fázis drámaian, látványosan követi egymást, tehát a kórkép hullámvasút jelleget mutat: a fellegekből egyenesen a depresszió sötét és kietlen völgyébe vezet az út. Ám gyakran a két periódus hónapokig, sőt, akár évekig is tarthat, sőt, hangulatzavar nélküli epizódok is beiktatódnak a személy életébe. Az is gyakori, hogy a tünetek nem jelentkeznek ennyire típusosan és erősen: vannak, akik kifejezetten produktívak a mániás periódusban, és nem látszik rajtuk több, mint életöröm.
Ez utóbbi forma a bipoláris II. típusú zavar: a betegnél a major depressziós szakaszokat csak enyhén mániás - ún. hipomán - szakaszok váltják fel. A bipoláris I. típusú zavarnál azonban a mániás és a depressziós fázisok váltakoznak. Előfordul még a kevert epizód, amikor a depresszió és a mánia akár egyazon napon követheti egymást. Ahhoz, hogy a betegséget rapid ciklusként osztályozzák, az kell, hogy egy éven belül legalább négy epizóddal jelentkezzen. Ez leggyakrabban a női betegeknél fordul elő.
A kórisme felállítását az is nehezíti, hogy a bipoláris zavarban szenvedők egy jelentős részénél fennáll az alkohol- illetve a drogfüggőség, a szezonális depresszió , illetve szorongásos zavarok, mint például a poszttraumás stressz szindróma. A diagnosztizálás tehát nem egyszerű, de annál fontosabb. Előfordul, hogy a hipomán szakaszok tünetszegénysége miatt a betegség a major depresszió képét mutatja.
