Egy új tanulmány becslése szerint az antidepresszánsok szedését abbahagyó emberek körülbelül 15 százalékánál jelentkeznek elvonási tünetek, például szédülés, fejfájás, hányinger, álmatlanság, ingerlékenység, sőt, néha "agyzsibbadásnak" nevezett áramütésszerű érzések. Átlagosan minden 35-ből 1 embernél súlyossá is válhatnak ezek a tünetek - írja az EverydayHealth.com.
"Mint minden gyógyszer, az antidepresszánsok kockázatokat is hordoznak, például azt, hogy a szedésük abbahagyása tüneteket vonhat maga után. Ezek gyakoriak más gyógyszerek, például a magas vérnyomás elleni készítmények vagy az enyhe fájdalomcsillapítók esetében is. Eredményeink által az orvosok és a betegek is pontosabb képet kaphatnak a várható elvonási tünetekről felesleges riadalom nélkül" - magyarázta a tanulmány szerzője, Dr. Christopher Baethge, a Kölni Orvostudományi Egyetem pszichiátriai és pszichoterápiás részlegének kutatója.
Az elemzés szerint az elvonási tünetek súlyossága és gyakorisága attól függött, hogy az emberek milyen típusú gyógyszert szedtek.
Az imipramin, a paroxetin, a desvenlafaxin és a venlafaxin elhagyása más antidepresszánsokhoz képest súlyosabb elvonási tünetekkel járt. A desvenlafaxin, venlafaxin, imipramin vagy eszcitaloprám elhagyásakor gyakoribbak voltak az elvonási tünetek. A fluoxetin és a szertralin esetében viszont a legalacsonyabb volt az arány. "Az a szer, amelyik gyorsabban elhagyja a szervezetet, mindig nagyobb valószínűséggel okoz mellékhatást" - mondta Dr. Lisa Fortuna pszichiáter az EverydayHealth.com-nak. A tanulmány szerint a tünetek jellemzően néhány napon belül jelentkeznek a gyógyszer abbahagyása után, és általában átmenetiek - de egyes esetekben akár több hétig vagy hónapig is eltarthatnak.
Bár az új eredmények megerősítik, hogy az elvonási tünetek jelentős számú embert érinthetnek, az is kiderült, hogy ezek a mellékhatások ritkábban fordulhatnak elő, mint ahogy azt a korábbi tanulmányokban írták. Egyes kutatások becslései szerint az antidepresszánsokat letevő emberek több mint fele tapasztal elvonási tüneteket, és 50 százalékuknál súlyos tünetek jelentkeznek.
Dr. Baethge és munkatársai megjegyezték, hogy ezek a korábbi becslések nagyrészt megfigyeléses tanulmányokon alapultak, amelyek nem képesek megbízhatóan meghatározni az okot és a hatást. Hogy átfogóbb és pontosabb képet kapjanak a problémáról, a kutatók 79 vizsgálatot elemeztek, amelyekben több mint 21 ezer ember vett részt. Összesen 16 532-en hagyták abba az antidepresszánsok szedését, míg 4 470-en placebót kaptak, majd tettek le. A résztvevők átlagosan 45 évesek voltak, és közel háromnegyedük nő volt. A bevont tanulmányok többsége randomizált, kontrollált vizsgálat volt.
Mielőtt a placebót kapó résztvevők eredményeit figyelembe vették volna, a tanulmány szerzői megállapították, hogy körülbelül három betegből egynél jelentkeztek elvonási tünetek. Amikor azonban kifejezetten a randomizált, kontrollált vizsgálatok eredményeit vizsgálták, felfedezték, hogy a placebo szedését abbahagyók mintegy 17 százalékánál szintén jelentkeztek elvonási tünetek. Az eredmények azt jelenthetik, hogy az antidepresszánsokat abbahagyóknál tapasztalt tünetek mintegy fele más tényezőkhöz is köthető, mint magukhoz a gyógyszerekhez.
"A tanulmány rávilágít arra, hogy mennyire fontos, hogy legyen egy terv az adagok fokozatos csökkentésére, illetve hogy legyen szoros a kapcsolat a gyógyszert felíró orvossal" - mondta Dr. Beth Salcedo pszichiáter a portálnak. Hangsúlyozta, hogy az adag fokozatos csökkentése által kisebb az elvonási tünetek kialakulásának kockázata. "Ez nem veszélyes, de ijesztő és zavaró lehet. Ezért kell alaposan átbeszélni, hogy mire számíthat a beteg a gyógyszer elhagyása során, és már a kezelés kezdetén figyelmeztetni kell arra, mi történhet hirtelen abbahagyása esetén" - magyarázta Dr. Salcedo.
Fortuna továbbá azt mondja, hogy az abbahagyás hatásainak ismerete segíthet azoknak is, akiknek gondot okoz a gyógyszeres kezelés betartása. "Az is ilyen mellékhatásokat tapasztalhat, aki nem szedi rendszeresen a gyógyszerét. Mindez nagyon ijesztő lehet, ha nem tudjuk, mire számíthatunk, ezért fontos, hogy megfelelő legyen a kommunikáció köztünk és az orvosunk között" - magyarázta.
Legjobban: