Hatóanyagai:
A benzodiazepinek gyógyszercsoportjába tartozik.
Tipológia:
nyugtató, feszültségoldó
Miről ismerhető fel:
A gyógyszer - országonként eltérően - tabletta, illetve kapszula formájában került forgalomba. Hazánkban tabletta formájában található meg, vényköteles gyógyszer, forgalmát szigorúan ellenőrzik.
Felhasználási mód:
A tablettát szájon át, vízzel kell bevenni. Nem sorolható a tartósan szedett nyugtatók közé, adagolásának időtartama azokhoz képest rövid, maximum 4 hétig tart, ezután, ha szükséges, másfajta kezelést kap a páciens. Az orvos által előírt adagolást pontosan be kell tartani, azaz nem szabad se többet, se kevesebbet bevenni, még akkor sem, ha a felhasználó úgy érzi, már jobban van, és nincs szüksége az előírt dózisra. A klórdiazepoxidról csak fokozatosan csökkenő adagolással lehet "lejönni", különben könnyen az elvonási tünetek áldozataivá válhat a gondatlan beteg. Alkohol fogyasztása a gyógyszer szedése alatt szigorúan tilos, mert felerősíthetik egymás hatását.
Hatása:
A klórdiazepoxid a központi idegrendszer számos részére hat, főként azokra, amelyek az érzelmek szabályozásában vesznek részt. Szorongásellenes, nyugtató, görcsroham elleni, étvágygerjesztő és izomlazító tulajdonságokkal rendelkezik. Ezek közül a legfontosabb az első, azaz a szorongásellenes, feszültségoldó hatás. A szer megszünteti a beteg alvászavarait, érzelmi ingadozásait. Speciális felhasználási területe az alkoholfüggők (alkoholisták) leszokását segítő alkalmazása. Ilyenkor az alkoholról leszokó beteg fizikai és érzelmi elvonási tüneteit hivatott enyhíteni a klórdiazepoxid.
Túladagolás tünetei:
Először zavartság, beszámíthatatlanság, agresszió, majd aluszékonyság, zavartság, az izomerő csökkenése jelentkezik. Súlyosabb esetekben a túladagolás tünetei között szerepelhet a kóma is. Túladagolásban a beteget azonnal meg kell hánytatni (de csak akkor, ha eszméleténél van). A specifikus ellenszere a flumazenil.
Elvonási tünetei:
Az elvonás jellemző tünetei: fejfájás, izomfájdalom, izgatottság és érzelmi feszültség, motoros nyugtalanság, zavartság, tájékozódási zavar, ingerlékenység, álmatlanság. Súlyos esetekben előfordulhat a valóságérzet elvesztése, személyiségzavar, érintéssel, hang-, illetve fényhatásokkal szembeni túlérzékenység, zsibbadás és a végtagok érzéketlensége, görcsrohamok.