Alternatív megnevezés:
tea, Emma, Nagy O, Kínai dohány, Mira, Éjféli Olaj, Monyó, Mákony stb.
Hatóanyagai:
Sokféle alkaloidot tartalmaz, többek között morfint, kodeint, papaverint, noszkapint, narceint stb., ezeket a máknövény nedvében található egyéb gyantaszerű anyagok és különböző savak stabilizálják egy komplex oldat formájában.
Tipológia:
nyugtató, fájdalomcsillapító (narkotikum)
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Kinézet:
Az ópium előállítása úgy történik, hogy a még éretlen mákfejekbe-közvetlenül a szirmok lehullása után haránt vagy spirális bemetszéseket ejtenek, a távozó fehéres váladékot, az ún. máktejet pedig hagyják levegőn megszáradni. Az így keletkező barnás rögöket tompa eszközzel lekaparják, majd összegyúrják, és nagyobb golyó, kalács vagy por formájában terjesztik.
Felhasználási mód:
A történelem korai szakaszaiban az ópium pipából elszívása volt a leggyakoribb felhasználási mód, de sok fogyasztója por formájában inhalálja . Az ópiumfüggők száraz mákgumóból főzött teát is gyakran készítenek, illetve előfordul az is, hogy a gumóból frissen kicsurranó fehér tejnedvet, kiszárítva, porítva, majd vízben oldva fecskendezik be intravénásan. Ez utóbbi eljárás még a többinél is veszélyesebb, ugyanis még a tudósoknak sem sikerült a rendkívül komplex máktej összetételét teljesen megállapítaniuk, így mind a dózis, mind a hatás kiszámíthatatlan.
Hatása:
A mindennapi szorongások enyhülnek, a használó álmodozó lesz. Mivel a szervezet igen könnyen hozzászokik, ehhez a hatáshoz egyre több és egyre gyakoribb anyagbevitelre van szüksége a használónak.
Túladagolás tünetei:
Az ópium a keringés és légzés összeomlását okozhatja, különösen, ha más szerekkel kombinálják, vagy a "dílertől" kapott anyag a megszokottnál nagyobb tisztaságú. A túladagolás tünetei: lassuló légzés és szívritmus, remegés, általános gyengeség, eszméletvesztés, végül halál.
Elvonási tünetei:
Az erős pszichikai és fizikai függőség kialakulása miatt az ópiumfüggő nagyon erősen ragaszkodik a szerhasználatához, mindehhez hozzájárul a szörnyű megvonási tünetektől való félelem. Az ópiumtól megfosztott egyén izzad, izomgörcsök, végtagfájdalom, remegés, hányás, orrfolyás, láz, hasmenés kínozzák. A legsúlyosabbak mégis a folyamatosan rájuk törő szorongás, rettegés és a rövid alvási periódusokat megzavaró borzalmas lidércnyomásos felriadások.
Veszélyei:
Könnyű hozzászokni és túladagolni.
Tünetei:
Általánosan leromlott testi állapot jelentkezik, a drogfüggő szervezete teljesen legyengül. Gyomor-bélműködési zavarok és májproblémák lépnek fel, a nyálkahártyák a szájban és az orrban kiszáradnak, az intravénás használattól vérmérgezés, vénagyulladás, tályog, Hepatitis B, C, D és HIV-fertőzés is kialakulhat. Az ópium felhasználókat gyakran egy egészséges ember számára teljesen ártalmatlan betegség viszi el, melynek legyengült szervezetük már nem képes ellenállni.
A kábítószer hosszú távú fogyasztásának csapdája éppen szorongásokat oldó hatásából ered: egy idő után az ópium adta nyugalom egy általános érdektelenségbe, egykedvűségbe csaphat át. Az illető számára lényegtelenné válik környezete, de még saját maga is. Régi arab mondás, hogy az ópium mindent gyógyít, saját magán kívül.
Ez is érdekelhet
Egyéb:
Mikor az ópium népszerűvé vált, több író és költő használta az alkotómunkához. Coleridge, Elizabeth Barrett Browning, Baudelaire, Edgar Allen Poe, John Keats és Byron mind a kábítószer használói voltak. Az ópium magyar vonatkozásában Csáth Gézát lehet megemlíteni, aki több írásában, személyes levelezésében és naplójában is beszél morfium függőségéről.
Legjobban: