Sokszor valóban nem túloznak a mobilfüggőséggel foglalkozó cikkek. Pár éve már nevet is adtak a jelenségnek, olyan sok embert érintettek a tünetek. A függést az okostelefonoktól nomophobiának nevezték el , és olyan betegekre értik, akik a készülékük hiányában kétségbeesést és pánikot éreznek, és akár koncentrációs zavarokat is tapasztalnak, ha elszakítják őket a telefonjuktól.
Ők azok, akik állandóan a képernyőre pillantanak, hátha kaptak egy értesítést. Rengeteg függőnél jelentkezik olyan tünet is, hogy azt hiszi, csörög a mobilja, miközben nem így van. Ezt a kutatók mobiltelefon vibrációs szindrómának hívják, jelezvén, hogy tényleg komoly technológiai függésről van szó.
Más addikciókhoz hasonlóan a ragaszkodás az okostelefonhoz is a dopamin szabályozását érinti. Ha például jön egy üzenet, kis mértékben megemelkedik a dopaminszint, mivel a felhasználó feltételezi, hogy valami lényeges dologról lesz szó.
Aki lemarad, kimarad?
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Ezzel összefüggésben érdemes megemlíteni a valamiből kimaradás érzését is. Ilyenkor az történik, hogy valaki csak azért megy fel a Facebookra , az Instagramra vagy a Twitterre, hogy felkészült legyen, mivel attól tart, hogy az oldalakon a nála aktívabb ismerősei naprakészebbek lesznek. És ha ő nincs folyamatos kapcsolatban, vagyis állandó kommunikációs készenlétben a világgal, akkor kimarad valamiből. A FOMO (Fear of Missing Out) olyanokra jellemző, akik szorongtak már attól, hogy a közösségi felületeken lemaradnak valami érdekes fejleményről.
Gyanakvásra adhat okot az is, ha valaki minden mozzanatát, megnyilvánulását, és az életének összes apró történését dokumentálja a neten. A túlzott szelfi-feltöltés és az állandó közléskényszer hatására ugyanis könnyen elmosódhat a határvonal a való élet és az interneten töltött idő között.
Ha valakinek nem annyira jó, sikeres vagy boldog az élete, mint azoknak, akiket követ, akkor könnyen depresszióssá válhat a más élményeiről szóló fotók láttán. De nem csak ők vannak veszélyben, a képek "elkövetői" is könnyen áteshetnek a ló túloldalára. Vannak például olyanok, akik evés előtt csak azért rendezik át az ételt a tányérjukon, hogy jobban mutasson az Instagramon. Vagy akik időt és energiát nem kímélve akár húsz-harminc fényképet is készítenek magukról, hogy legalább egy Facebook-kompatibilis legyen.
Javul a memória?
Jó hír viszont a hétköznapi függőknek, hogy egy friss felmérés szerint a közösségi médiára szánt fotók készítése javítja az emlékezetet. A brit Daily Mail számolt be egy új tanulmányról, amely kimutatta, hogy a fotózás serkenti a vizuális memóriát, vagyis aki fényképeket készít aközben, hogy néz valamit, később jobban fog emlékezni rá.
A kutatásban, ahol egy 294 fős csoportot osztottak ketté, azt vizsgálták, hogy a résztvevők pontosan mire is emlékeznek egy múzeumi látogatásból. Az egyik csapatnak az volt a feladata, hogy készítsen 10 képet a tárlatról, a többieknek viszont le kellett adniuk a készülékeiket, és úgy kellett végigmenniük a kiállításon. Ezalatt mindenkit egy audio-útmutató kísért, amely tényekkel és információkkal látta el őket. Ezt követően pedig kérdésekre kellett válaszolniuk. Így derült ki, hogy akik fényképeket készítettek, vizuálisan könnyebben felismerték az objektumokat, mint akiknek nem volt gépük. Ugyanakkor kevésbé hallották az elmondottakat.
A kutatás eredményei, amelyek a Psychological Science folyóiratban jelentek meg, kihozták, hogy akik fotóztak, hét százalékkal jobban emlékeztek a látottakra, mint akik egyszerűen csak végigsétáltak a múzeumban. Annak ellenére, hogy kevésbé hallották az információkat, és nem is fényképeztek le mindent, jobban teljesítettek, pedig a látogatás végeztével nem is nézték vissza elkészült képeiket.
"Ez látszólag jó hír azok számára, akik szeretnének minden eseményt dokumentálni az Instagramon, de rossz azok számára, akiknek együtt kell élniük velük" - mondták a szerzők, akik szerint végső soron a fotózás segíthet, hogy az emberek jobban emlékezzenek találkozóik vizuális részleteire.
Ez is érdekelhet
"Ezek az eredmények arra engednek következtetni, hogy a fényképezőgép megváltoztatja, miből mit tapasztalunk meg. Még akkor is, ha nem készítünk fotót egy adott tárgyról. Ha van egy gépünk, és megvan bennünk a képek készítésének szándéka, akkor jobban emlékezhetünk arra, amit láttunk, mint azok, akiknél akkor éppen nem volt velük a kamerájuk."
