A magyar játékosok 3 százaléka a súlyosan, 15 százaléka pedig a közepesen veszélyeztetett kategóriába tartozik. Ez nem jelenti feltétlenül, hogy mindannyian ténylegesen függők lennének, ugyanakkor érdemes odafigyelni rájuk. Meglepő, hogy a közhiedelemmel ellentétben nem a játékkal töltött idő mennyisége a meghatározó tényező, hanem sokkal inkább a személyiség, a szociális háttér és a hozzáállás a játékhoz.
"A videojáték-függőség kutatása még relatíve új tudományterület, így hivatalosan nem is tartozik a mentális betegségek közé, pedig a nemzetközi kutatások a problémás játékosok arányát 3 és 20 százalék közé becsülik, és Magyarországon is több százra tehető a számuk" - mutatott rá Bányai Fanni, az ELTE Klinikai Pszichológia és Addiktológia tanszékének doktorandusza, a Chio Mozdulj Gamer Mozgalom szakértője.
A függőségre hajlamos játékosok az alábbi jelekről ismerhetőek fel:
- Fantáziálás: gondolatban akkor is a játékról álmodoznak, amikor éppen nem játszanak.
- Megvonási tünetek: hiányérzet és feszültség keletkezik bennük, amikor nem játszhatnak.
- Túlhasználat: hiába szeretnék, nem tudják kontrollálni a játék mennyiségét.
- Belefeledkezés: elvesztik az időérzéküket, teljesen elmerülnek a játékban, emiatt elhanyagolják a feladataikat.
- Konfliktusok: a fenti okokból kifolyólag összetűzésbe kerülnek a környezetükkel, és gyakran hazudnak a játékkal töltött idő mennyiségéről.
- Elszigetelődés: elhanyagolják a barátaikat, kapcsolataikat, így magányossá válnak.
Mindezeken felül olyan testi tünetek is jelentkezhetnek a problémás játékosoknál, mint az elhízás vagy a fogyás, a szem megerőltetése, a hátfájás és egyéb mozgásszervi betegségek, valamint az általános fáradság és kimerültség.
Hogyan segíthet a család?
A pszichológus szakértő szerint az agresszió és az eltiltás semmiképpen sem vezethet eredményre. Ha valóban problémás játékosról van szó, úgy abban kell segítenünk neki, hogy visszataláljon az egészséges használathoz. A legjobb stratégia, ha elkezdünk vele beszélgetni a játékról, hogy megismerjük, milyen az a virtuális világ, amelyben a napjait tölti. Fiatalabb játékosoknál ez megkönnyíti azt is, hogy közösen alakítsuk ki a játékra vonatkozó szabályokat, amelyek mindkét fél számára elfogadhatóak, vagy közösen válasszunk ki játékokat a hivatalos besorolás alapján, és határozzuk meg a napi vagy heti játékidőt. Bátorítsuk, hogy játsszon együtt az "offline" barátaival is, mert így fejlődhetnek a személyes kapcsolatai, és a játékban tanult készségeket is könnyebben használhatja majd valós élethelyzetekben.
"Jó, ha a játékosnak van más hobbija, amire szülőként építeni tudunk. Szervezzünk közös programokat, amelyekben szerepet kap a játék és a testmozgás is! Erre kiváló lehetőséget biztosítanak az ingyenes rendezvényeink, ahol a játékosok új sportokat próbálhatnak ki, közben pedig ismerkedhetnek hasonló érdeklődésű fiatalokkal" - hívta fel a figyelmet Bányai Fanni.