A történet négy koppenhágai középiskolai tanár egy különös kísérletét mutatja be, akik az életük iránti elégedetlenségük által hajtva Finn Skarderud norvég pszichiáter teóriájának helyességét igyekszenek tudományos igényességgel megvizsgálni. A produkció szerint Skarderud elmélete röviden arról szól, hogy az emberek természetes alkoholhiánnyal születnek. Éppen ezért, ha véralkoholszintünket sikerül félezrelékes szinten tartani, azzal kreatívabbá és nyugodtabbá válhatunk. A négy barát tehát tudatosan elkezd iszogatni, alapszabályként lefektetve, hogy véralkoholszintjük nem eshet az említett félezrelékes érték alá, ugyanakkor kizárólag egy meghatározott időszakban, munkaidőben fogyaszthatnak alkoholt. A kísérlet ideje alatt rendszeresen alkoholszondával ellenőrzik magukat, tapasztalataikról pedig részletes feljegyzéseket írnak.
A filmre méltán lehet a zseniális jelzőt használni, számos elismerés mellett például a legjobb nemzetközi játékfilmnek járó Oscar-díjat is bezsebelték az alkotók, illetve Thomas Vinterberg rendezőként is kapott egy jelölést. Ezzel együtt a sztori alapjául szolgáló elméletet már érdemes óvatosabban kezelni. Maga Skarderud is úgy nyilatkozott egyébként a film megjelenését követően, hogy a nevéhez kapcsolt állítások egyszerű félreértelmezésből erednek. Az NRK rádiónak adott interjúban a pszichiáter elmondta, eredetileg úgy fogalmaz az olasz Edmondo de Amicis "A bor pszichológiai hatásai" című könyvének fordításában, hogy "egy-két pohár bor után elég jó az élet, és úgy gondolhatjuk, talán félezrelékes hiánnyal születtünk". "A következő bekezdésben azonban teljesen elutasítom ezt a teóriát" - hangsúlyozta Skarderud.
Hogyan hat a szervezetre a tartós alkoholbevitel?
Tekintsünk azonban el most a norvég szakember cáfolatától, és nézzük, mit tudhatunk a témáról a tudomány eredményei alapján. Mi történne vajon, ha a Még egy kört mindenkinek karaktereinek példáját követve alkoholt fogyasztanánk a munkaórák során kis adagokra elosztva, így javítandó a munkahelyi teljesítményünket?
Mint azt Harry Sumnall, a Liverpooli John Moores Egyetem professzora, az alkohol- és drogfogyasztás témakörének kutatója a The Conversation oldalán megjelent cikkében írja, a véralkoholszint alakulását számos tényező befolyásolja. Egyaránt kihatással van rá az adott ital alkoholkoncentrációja, hogy milyen gyorsan ittuk meg, továbbá a nemnek, a testtömegnek, valamint a májfunkció állapotának is fontos a szerepe. A félezrelékes véralkoholszint egy 70 kilogrammos férfi esetében körülbelül egy korsó négyszázalékos alkoholtartalmú sör vagy egy nagy pohár (250 milliliter) bor elfogyasztásának feleltethető meg. Mivel azonban az alkohol egy toxin, szervezetünk igyekszik minél hamarabb kiválasztani azt kilégzés, izzadás és vizeletürítés útján. Éppen ezért a félezrelékes szint fenntartása közel sem egyszerű feladat, és rendszeres alkoholfogyasztást igényelne a nap folyamán. Összességében hamar túllépnénk az alkoholbevitelre vonatkozó ajánlások napi és heti felső határát.
Sumnall rámutat, hogy kis dózisban az alkoholnak talán lehetnek pozitív hatásai. Közvetlenebbé teszi az embert másokkal szemben, ennél fogva segíti a baráti kötelékek kialakítását és fenntartását. Laboratóriumi kísérletek szerint egy kevés alkohol megnyugtat és magabiztosabbá tesz, egyszersmind az enyhe mérgezés révén csökkenti a kognitív fókuszt, ami összességében kreatívabb és a szokásostól eltérőbb problémamegoldási stratégiák kialakításához, ügyesebb idegennyelv-használathoz, élesebb emlékezőképességhez és bizonyos típusú információk hatékonyabb feldolgozásához vezethet. Ezzel szemben az analitikai problémamegoldó képességek, köztük olyanok is, amelyekre a legtöbb munkakörben elengedhetetlen szükségünk van, bármilyen mértékű alkoholfogyasztás mellett romlanak.
"Ha mindez esetleg jól hangzik, azért mielőtt kipróbálnánk magunkon a kísérletet, gondoljunk arra, hogy kontrollált laboratóriumi vizsgálatokról van szó, amelyekben csupán egyetlen adag alkoholt adtak be a résztvevőknek, és kérdéses, hogy ezek a tesztek mennyiben tekinthetőek relevánsnak a valódi munka világához viszonyítva" - hangsúlyozza a professzor. Hozzáteszi, bár akadnak egyéni különbségek, az alkohol fiziológiai és pszichológiai hatásaival szemben még alacsony adagolás mellett is mindenkinél viszonylag hamar kialakul egyfajta tolerancia a szervezetben. Magyarán ahogy telik az idő, egyre több alkoholra lesz szükségünk, hogy ugyanazt a hatást elérjük. A mikrodózisok tehát hamar hatástalanná válnak, ami egyre fokozódó alkoholbevitelbe, egyben mind magasabbra szökő véralkoholszintbe torkollhat. A rendszeres ivás káros hatásai pedig jól ismertek, hiszen egyaránt összefüggésbe hozható rákos megbetegedésekkel , emésztőrendszeri zavarokkal, illetve egyéb egészségügyi és szociális problémákkal.
Nem az alkohol teszi az embert
Tudományos körökben hosszú ideje zajlik a vita arról, hogy a mérsékelt alkoholfogyasztás jót tesz-e az egészségnek. Egyes kutatók szerint egy J alakú függvénnyel lehetne leírni az elfogyasztott alkoholmennyiség és a káros hatások kapcsolatát, amelyen így létezik egy pont, ahol az alkoholfogyasztás igenis előnyös. Ezt a teóriát azonban gyakran csupán az alkoholgyártó cégek támogatják kereskedelmi érdekeiket szem előtt tartva, miközben kevés tudományos bizonyíték támasztja alá az igazságtartalmát. Más kutatók pedig úgy tartják, az alkoholbevitelnek egyáltalán nincs biztonságos szintje, mert bármilyen mennyiségben rossz hatással van az egészségre.
"Az alkohol általi teljesítményfokozás nem új keletű ötlet. Az ókori görögök is úgy tartották, hogy a bor segítséget nyújt például viták során az érveléshez, a versíráshoz és a filozófiai eszmecserékhez. Azonban - alighanem bölcsen - egy hárompoharas limitet is javasoltak, mivel ennél több italt fogyasztva túllépnénk saját határainkat" - fogalmaz Sumnall. "A történelem számos nagy alakja - művészek, írók, politikusok, zeneszerzők, tudósok és ipari vezetők - hírhedten iszákos volt. Churchill például egy pohár whiskyvel és vízzel indította legszívesebben a napot, majd egy pár pohár scotchcsal és pezsgővel fejezte be este. E nevezetes személyek azonban kreativitásukat és sikereiket nem az alkoholfogyasztásból nyerték, hanem annak ellenére is megőrizték. Azok esetében pedig, akik szerényebb tehetséggel születtek, az alkoholhasználat sokkal inkább csupán másnapossághoz és üres pénztárcához vezet, mintsem szakmai elismerésekhez."