Illegális rossz, legális jó?
A legfőbb "stresszoldó" és függőséget okozó szer idehaza egyébként még mindig az alkohol, társadalmi szinten pedig a legnagyobb "mumus" a kábítószer. Zacher Gábor, toxikológus korábbi nyilatkozata szerint ma Magyarországon nagyjából 800 ezerre tehető az alkoholisták száma és körülbelül 20 ezerre a drogfüggőké. Az alkoholfogyasztás óriási probléma, hiszen lassan egymillió alkoholista országa leszünk, központi alkoholstratégiánk azonban a mai napig nincs. Ezzel szemben a törvény keményen bünteti az illegális szerek használóit, azt az elgondolást erősítve az emberekben, hogy a különböző szerek veszélye legalitásban-illegalitásban mérhető.
Ez azonban egyáltalán nincs így. Egészségügyi károkat nem csak az illegális szerek okozhatnak: a magyar valóság azt mutatja, hogy leginkább az alkoholtól, a nikotintól és a receptre kapható pszichiátriai gyógyszerektől kellene tartani - használatuk (pontosabban a helytelen használatuk) ugyanis jóval elterjedtebb az országban, az általuk okozott ártalmak pedig a vezető halálokok között vannak. Míg azonban a kemény drogok és az elmúlt években felkapottá vált dizájnerszerek használatának veszélyeit senki nem vitatja, a társadalom döntő többsége szemlesütve elfordítja a fejét, ha a legális és elfogadott drogokról van szó. Pedig legális és illegális szerek között addikció tekintetében sincs különbség, ugyanúgy függővé válhatunk tőlük, csak míg egy füves cigaretta elszívását a törvény bünteti, addig a nagymama szekrényéből jogi következmények nélkül ki lehet csempészni egy levél nyugtatót.
A gyógyszerfüggőség igencsak aluldiagnosztizált probléma ma Magyarországon, ez azonban nem jelenti, hogy ne érintene tömegeket. Zacher Gábor úgy véli, hogy mintegy 200 ezren szenvedhetnek valamilyen gyógyszerfüggőségben, ebből 70 ezren lehetnek altató- és/vagy nyugtatófüggők.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Benzodiazepinek: szerves festékek kutatásakor fedezték fel
A nagymama szekrényében nagy valószínűséggel valamilyen benzodiazepin hatóanyagú nyugtató vagy altató rejtőzik. A benzodiazepinek olyan, a pszichoaktív gyógyszerek osztályába tartozó vegyületek, amelyek az agyban fejtik ki hatásukat: fokozzák a GABA neurotranszmitter hatását a GABA
A receptorokon, ami depresszív vagy nyugtató hatással van a központi idegrendszerre. A benzodiazepineket a legkülönbözőbb problémákra írják fel az orvosok. A pszichiáterek a hivatalos ajánlásoknak megfelelően főleg szorongásos betegségekre, például pánikroham vagy szociális fóbia kezelésére adják. Emellett azonban nagyon gyakran helytelenül használják például "antidepresszánsként", vagy krónikus alvászavar kezelésére. Az első benzodiazepint, a klórdiazepoxidot 1960-ban hozták forgalomba, amelyet aztán a diazepám követett. Az új szerek nagy sikert arattak, az 1970-es évekre a világon leggyakrabban felírt gyógyszerek a benzodiazepinek lettek.
- vázolja fel röviden a benzodiazepinek felfedezésének történetét dr. Kopácsi László pszichiáter , aki praxisában kiemelten foglalkozik a gyógyszerfüggőséggel.
Hozzáteszi, akkoriban bizony véletlen kellett a pszichoaktív szerek felfedezéshez, mivel a pszichofarmakológia még gyerekcipőben járt. Ugyan forgalomban voltak a rendkívül addiktív és veszélyes barbiturátok, de a kutatók fejében még nem állt össze a kép arról, hogy a lelki betegségek háttere-következménye az agy strukturális változásaiban is megnyilvánul. Ehhez a felismeréshez még nem volt kellően fejlett az idegtudomány. Akkoriban a jómódú, nagyvárosi polgárok a világ szabad felén freudi, pszichoanalitikus díványokon próbáltak megszabadulni gondjaiktól, miközben nálunk a szovjet megszállás idején a pszichológia "burzsoá áltudománynak" számított. A szegényebb néprétegek szorongáscsökkentője, búfelejtője pedig az alkohol, még rosszabb esetben az öngyilkosság maradt.
Ellentétes terápiás igényeket is ki tudnak elégíteni
A benzodiazepinek különböző, egymással ellentétes terápiás igényeket is ki tudnak elégíteni: nappal stresszt csökkentenek álmosítás nélkül, míg éjjel az alvást javítják nappali álmosság nélkül. Ezeket a különféle hatásokat a kémikusok úgy érték el, hogy a benzodiazepinvegyületek nagyon hasonló alapgyűrűihez különböző oldalláncokat kapcsoltak, megalkotván a többféle benzodiazepin alcsoportokat. A benzodiazepinek a központi idegrendszerben, az agyban fejtik ki hatásaikat, illetve mellékhatásaikat. Hatásaik között említhető a szorongásoldás, feszültségcsökkentés, a nyugtató-altató hatás, az izomlazítás, illetve az epilepsziás görcsgátlás.
A mindennapokban főleg az első két hatás miatt használják ezeket. Több mint egy tucat benzodiazepin hatóanyagú gyógyszer van jelenleg forgalomban, és valamennyi szernek szorongásoldó, feszültségcsökkentő hatása van, nagy adagban azonban ezek is könnyedén elaltatnak. Csakúgy, mint a benzodiazepinekhez nagyon hasonlóan ható alkohol: kis mennyiségben oldja a feszültséget, nagyobb mennyiségben kiüt és elaltat.
A könnyű hozzáférhetőség kockázatai
A benzodiapezinszármazékok vénykötelesek, és bár pszichiátriai gyógyszerekről van szó, Magyarországon a háziorvosok is felírhatják őket. Dr. Kopácsi László szerint ez a gyakorlat egyrészt jó, hiszen könnyebben hozzáférhetnek a valóban rászorulók, ám számos hátulütője is lehet. "Ami sokszor hiányzik, az a BZD-t szedők korrekt tájékoztatása a hosszú távú szedés veszélyeiről, a szedés szabályairól, az akaratlan gyógyszerfüggőség elkerülésének lehetőségeiről" - magyarázza a pszichiáter.
A gyógyszerfüggőség kialakulásának kockázata a rendszeres napi adagok és a kezelés időtartamának emelésével nő, így a benzodiazepinkezelésnek a lehető legrövidebb ideig kell(ene) tartania. A nyugati országokban általában a 2-4 hetes terápiajavaslat elfogadott, ugyanis a 4 hétnél tovább szedett benzodiazepin altatók és nyugtatók gyógyszerfüggőséghez vezethetnek.
Dr. Békássy Szabolcs dunavarsányi háziorvos kérdésünkre elismerte, hogy a könnyű hozzáférhetőség miatt óhatatlanul előfordul egy-egy praxisban a több évig, évtizedig tartó terápia - akár a sajátjában is -, ezek azonban orvosszakmai szempontból csak nagyon ritkán indokoltak. Nemcsak azért, mert függőséget okozhatnak, hanem azért is, mert mint mondja, az egyes pszichés kórállapotoknak van hatékonyabb terápiájuk is.
A függőségekkel foglalkozó drugabuse.com nevű edukációs oldal részletesen felsorolja a benzodiazepinszedés különböző stádiumaiban jelentkező lehetséges mellékhatásokat. A benzodiazepinszedést rövid távon igen kellemes hatások kísérhetik, úgy mint: eufória, örömérzet, szorongáscsökkenés, ellazulás érzése, megnyugvás.
A benzodiazepin hatóanyagú gyógyszerek szedésekor mellékahatások is előfordulhatnak. Így például álmosság, álmatlanság, kábultság, zavarodottság, kettős látás, elmosódott beszéd, koordinációs zavarok, remegés, hányinger, hányás, memóriakiesés és kognitív zavarok, hangulatingadozások. Jó tudni, hogy a gyógyszer szedése még terápiás dózisokban is fizikai függőség kialakulását eredményezheti.
"Gyógyszerfüggő vagyok, segítség!"
Csak néhány perces keresgélés kell hozzá, és az ember egy rakás olyan fórumra bukkanhat az interneten, ahol a kommentelők szorongásoldó gyógyszerekkel kapcsolatos tapasztalataikat osztják meg, és próbálják különféle tanácsokkal segíteni egymást a leszokásban. Egy ilyen fórum aktív tagja a 48 éves Ágnes, aki jelenleg is szed benzodiazepineket és az 55 éves Erika, akinek sikerült segítség nélkül letennie őket.
Ágnes, elmondása szerint, 1996 óta szed alvásproblémáira és szorongására nyugtatót. Neki pszichiáter írta fel a gyógyszert, mellette évekig pszichológushoz is járt. Próbálta már letenni a pirulákat, ám eddig nem sok sikerrel: azt mondja, gyógyszer nélkül szorongások gyötörnék és aludni sem tudna. A lehető legkisebb mennyiséget szedi esténként. Az elmúlt 20 évben kétszer volt várandós, akkor az orvos tanácsára az első 3 hónapban abbahagyta - ez pedig a terhesség egyébként is kimerítő időszakát még nehezebbé tette számára. Ágnes nem sok esélyt lát arra, hogy le tudná tenni a gyógyszert. Egy orvos azt mondta neki, hogy nagy nehézségek árán, csak kórházban tudna leszokni róla, és hogy valószínűleg majd egy másik gyógyszert kellene szednie helyette. Ennek pedig interjúalanyunk nem sok értelmét látta.
Erikánál kétféle betegséget is diagnosztizáltak: generalizált szorongást és kevert típusú fejfájást, aura nélküli migrénnel. Az elsővel 2000-től 2008-ig küzdött, a második 2009-ben kezdődött és jelenleg is tart. A szorongásra nyugtatót és antidepresszánst is felírtak neki - utóbbit azonban csak egy hónapig szedte, ő döntött az abbahagyása mellett. Volt, amit egy évig szedett, de olyan gyógyszer is, amelyből az elmúlt 18 évben több kúrát is végigcsinált, de a leghosszabb is "csak" 3-4 hónap volt. Hozzátette, hogy a benzókon kívül magára a fejfájásra is legalább 5-6-féle antidepresszánst próbáltak ki rajta, kevés sikerrel.
"A gyógyszer jótékony hatása annyi volt, hogy megszűnt a gyomoridegem, de ma már tudom, hogy csak addig, amíg a problémámmal nem kerültem szembe. Tehát a fizikai tüneteket csillapította. Naponta szedtem, nem nagy mennyiségben. Amikor a torokszorítás elkapott, akkor egy ideig a maximális adagom napi 1 mg volt. De a jellemző a 0,25 vagy 0, 5 mg volt. Volt, amikor felügyelte orvos, de volt, amikor magam emeltem vagy csökkentettem az adagot" - meséli. Mint mondja, a gyógyszerek összességében nem oldották meg a problémáját, és mivel a pszichológus sem tudott segíteni, végül magától ment pszichiáterhez.
Addiktológus: vonzó a bódít hatás
Erika és Ágnes egyébként az akaratlan gyógyszerfüggők táborát gyarapítják/gyarapították: ők azok, akik tényleges diagnózis alapján, orvosi utasításra kezdik szedni a pirulákat, de a hosszú idejű gyógyszerszedés miatt kialakul náluk a függőség. Dr. Demetrovics Zsolt addiktológus, az ELTE Klinikai Pszichológia és Addiktológia Tanszékének vezetője azt mondja, ez a függőségi típus csak egy a sok közül. Gyakori az olyan eset is, amikor valaki bódító hatásuk miatt kifejezetten visszaélés céljából kezdi el szedni a benzodiazepineket, amelyeket sokszor alkohollal is kombinál. Ilyenkor általában vagy feketén jutnak a gyógyszerekhez, vagy több, egymástól független orvossal íratják fel. Megint mások orvosi utasításra kezdik szedni a gyógyszert, de felismerve az euforizáló hatást, az előírtnál nagyobb mennyiségeket kezdenek szedni. Mint mondja, az akaratlan gyógyszerfüggők esetében nagyon gyakori, hogy az illető addig nincs is tisztában a függőségével, amíg egyszer csak elfelejti felíratni, és hirtelen gyógyszer nélkül találja magát.
Dr. Kopácsi László is azt hangsúlyozza, a benzodiazepinek veszélye, hogy gyakran és gyorsan okozhatnak hozzászokást (gyógyszertoleranciát), amely a benzodiazepin-függőség (BZD-dependencia) előszobája. A tolerancia kialakulásakor a gyógyszerszedő egyszer csak azt veszi észre, hogy ugyanazon gyógyszeradag mellett újra feszültebb lesz, ismét előjön azalvászavara. A jeleket az állapot rosszabbodásaként fogják fel, és mivel hetekkel korábban a gyógyszer "jó volt", emelik a dózist. Akár gyógyszerelési hibáról, akár öngyógyszerezésről van szó, sok esetben ezzel indul el a függővé válás ördögi köre. Ráadásul a szakember szerint a megemelt benzodiazepinadaghoz még gyorsabban és még nagyobb valószínűséggel lehet hozzászokni. A benzodiazepinfüggőség akár néhány hét-hónap alatt is kialakulhat, de mivel rendkívül egyénfüggő, senkinél nem lehet előre megjósolni.
A pszichiáter szerint azoknak, akik rabjává váltak valamelyik vényköteles gyógyszernek, a többi szenvedélybeteghez hasonlóan (a függőség súlyosságának függvényében) megváltozik a gondolkodásuk, a viselkedésük. Nemcsak szervezetük, hanem az életük is megváltozik. Megsínyli a munkájuk, a társas kapcsolataik. Közérzetük nem a velük, illetve a környezetükben történtekkel összefüggésben kezd el változni, hanem az aktuális gyógyszerszint függvényében. "Az emberek valamilyen bajra (szorongásos betegségek, hangulatzavarok) kezdenek el szedni benzót, aztán paradox módon az elsődleges betegséghez egy idő után másodlagos betegség (benzodiazepin-függőség) társul" - mondja.
Erika egyébként igen szerencsésnek mondhatja magát, hogy egyedül, elvonási tünetek nélkül le tudta tenni a gyógyszereket - példáját azonban nem érdemes követni. Szakemberek szerint mindenféleképpen orvosi segítséget kell kérni a leszokáshoz.
Semmiképp ne vegyük el a nagymamától egyik napról a másikra!
Mivel a megvonás mind mentális, mind fizikai elvonási tünetekkel is járhat, leszokni mindig fokozatosan kell. Ha valaki egyik pillanatról a másikra teszi le a pirulákat, akkor ez akár epilepsziás rohamot is okozhat. Emellett a drugabuse.com további elvonási tüneteteket is felsorol , például:
- remegés és túlzott izzadás
- szapora szívverés és légzés
- izomfájdalom
- fejfájás
- koncentrációs zavarok
- hányinger és hányás
- extrém szorongás
- álmatlanság
- hallucinációk
- rohamok
- depresszió
Bár a benzodiazepinek okozta elvonási tünetek első (és talán második) látásra (is) ijesztőek lehetnek, a szakemberek szerint még így is biztonságosabban letehetők, mint elődeik, a barbiturátok.
- magyarázza dr. Demetrovics Zsolt, majd hozzáteszi, hogy ezzel együtt a leszokás nehézsége attól is függ, hogy ki mennyi ideig, milyen mennyiségben szedett benzókat. Azt azonban hangsúlyozza, hogy hiába nem értünk egyet azzal, hogy a nagymama altatóval alszik, semmiképp ne vegyük el tőle egyik napról a másikra. "Az szed szorongásoldót éveken át, aki a problémáival eleve nem tudott mit kezdeni, és keresett egy 'külső' segítséget. Ha csak a gyógyszert veszem el, akkor rontok az állapotán, az sem megoldás, ha leteszi, és helyette alkoholra vált. Ezzel ugyanott tartanánk, sőt egy még ártalmasabb és kontrollálatlanabb folyamat indulhat el"- mondja Demetrovics.
A kiváltó okokat kellene megkeresni
Bár lehetnek gondok a benzodiazepinek szedésével, dr. Demetrovics Zsolt szerint azt sem szabad elfelejteni, hogy ezeknek a szereknek a felfedezése és használata óriási lépés volt a pszichiátriai betegségek kezelésében. Megfelelően alkalmazva nagyon fontos gyógyszerek, szükség szerint pszichoterápiával kiegészítve pedig hatékonyak például a pánikroham, a szociális fóbia, az egyéb szorongásos zavarok vagy a kényszerbetegségek kezelésében. A problémákat nem maga a gyógyszer okozza, hanem a helytelen használat.
A benzodiazepinfüggést Dr. Kopácsi László szerint több különböző tényező együttállása okozza, ezek pedig: a gyógyszerek olcsósága, a könnyű hozzáférhetőség, illetve a társadalmi elfogadottságuk. Míg egy alkoholistát a környezete jó eséllyel megbélyegez, addig a gyógyszerszedéssel szemben nincsenek társadalmi előítéletek.
Az addiktológus úgy látja, nagyon sok esetben a betegek kifejezetten egyszerű, gyógyszeres megoldást szeretnének problémájukra. Ahelyett, hogy időt, energiát szánnának a kiváltó okok feltérképezésére és azok kezelésére, inkább a könnyebbnek, egyszerűbbnek tűnő utat választják. Ezt a meglátást erősítik dr. Békássy Szabolcs tapasztalatai is. A háziorvos azt mondja, számos példa van rá, hogy a betegek saját maguk kezdeményezik az ilyen típusú gyógyszerek felíratását, mivel jó terápiás effektusként élik meg a gyógyszer kezdeti hatásait.
- mondja. Mivel azonban átmenetileg tehermentesítenek, ezzel sokaktól el is veszik a változtatni akarás fő motiváló erejét. Ha valaki a gyógyszerszedés mellett nem koncentrál az alvászavart, szorongást kiváltó okok megszüntetésére, a kezdetben még kezelhető problémák helyett egy idő után leküzdhetetlen nehézségekkel fog szembesülni. A legtöbb alvászavart, szorongást, feszültséget provokáló stresszhelyzet fokozatosan alakul ki - ha az érintettek már kezdetekben kérnének külső segítséget (pszichológusét, pszichoterapeutáét), ha idejekorán alkalmaznának nem gyógyszeres módszereket (konfliktuskezelést, problémamegoldást, sportot, relaxációt stb.), akkor megúszhatnák a gyógyszeres kezelést és nem kívánatos mellékhatásait. A pszichiáter szerint nagyobb hangsúlyt kellene fektetni már gyermekkortól kezdődően az életkorspecifikus pszichoedukációnak, az önismeret, az önbizalom és az önértékelés növelésének, a konfliktuskezelésnek, a stresszmenedzselésnek.
Ingyenes pszichoterápiás ellátás
Oriold Károly, a Lélekben Otthon Közhasznú Alapítvány elnöke által a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelőtől kikért hivatalos számok szerint Magyarországon összesen 560 ezer pszichiátriai beteg él. Közülük 160 ezer ember küzd szorongással, 70 ezren ismétlődő depressziós zavarokkal, 60 ezren depressziós epizódokkal. A hivatalos, 560 ezres szám mellett pedig becslések szerint további másfél milliónyian lehetnek, akik szintén valamilyen pszichiátriai betegséggel küzdenek, de nincsenek diagnosztizálva, és soha nem jutnak el orvoshoz. Az országban élő durván 2 millió pszichiátriai beteg jó részének nem szimpla gyógyszerezésre, hanem valódi megoldást nyújtó pszichoterápiás kezelésre lenne szüksége. Ilyen, bárki számára elérhető, ingyenes pszichoterápiás ellátás azonban gyakorlatilag nincs Magyarországon.
Hogy egészen pontosak legyünk, természetesen létezik az országban OEP-finanszírozta pszichoterápia, de arról nagyon nehéz képet kapni, hogy ezeket a kezeléseket hány helyen és hol lehet elérni. Annyi biztos, hogy az országban négy pszichoterápiás osztály működik - három Budapesten, egy Miskolcon -, ahova vidékről is fogadnak ambuláns ellátásában pácienseket. Hogy ezen felül milyen ellátások hol érhetőek el, már sokkal homályosabb, ugyanis a legtöbb esetben még a kórházak honlapjáról sem derül ki egyértelműen, hogy egy adott intézményben dolgozik-e olyan klinikai szakpszichológus, aki végez pszichoterápiás ellátást. Mindenki számára elérhető, OEP-finanszírozott terápia helyett vannak azonban magánrendelések, amelyeket az adatok szerint az országban 93 ezer fő vesz igénybe - ők azok, akik meg tudják fizetni az óránként 8-12 ezer forintot elkérő magánterapeutákat.
2015-ben a jelenleg támogatott tizennyolcféle pszichoterápiás beavatkozásért egyébként az állam alig 662 millió forintot fizetett ki, ezzel szemben 2016-ban a leggyakoribb szorongásoldó gyógyszereket tízszer ennyivel, összesen 6,4 milliárd forinttal támogatta.
- zárja le dr. Demetrovics Zsolt.
