Az első tavaszi koronavírus -járvány több szempontból is megviselte az embereket. Egyrészt viszonylag hirtelen jelent meg Európa szerte, így alig volt lehetőség, idő a felkészülésre. Másrészt senki sem számított arra, hogy ilyen szigorú lezárásokra lesz szükség, amik majd' két hónapig a négy fal közé szorítják az embereket. Harmadrészt mind a SARS-CoV-2-ről, mind az azáltal okozott COVID-19 betegségről olyan kevés volt még akkor az információ, hogy az csak tovább fokozta a félelmeket, frusztrációt. Mindezek együtt tökéletesen megágyaztak annak, hogy mind többen nyúljanak feszültséglevezetés gyanánt munka után (vagy épp helyette) a pohárért, vagy egyéb szerekért. Ez ugyan még nem jelenti azt automatikusan, hogy a karantén idején jelentősen megnőtt a valódi függők száma - ez, ha egyáltalán lesz róla statisztika, csak később derül majd ki. Ám egy olyan országban, ahol eleve cirka 800 ezer alkoholista él, akikhez ha még a drog-, gyógyszer-, szerencsejáték- és szexfüggőket is hozzávesszük, majd 1 millió érintettről és akár kétszer annyi, velük egy háztartásban élő családtagjukról beszélhetünk, ott koránt sem elhanyagolható ez a probléma.
Mi történt tavasszal és mire számíthatunk a jövőben?
Most, hogy nyakunkon a második járványhullám, és máris megdőlt a napi újonnan regisztrált fertőzöttek rekordja , így elképzelhető, hogy akár ismét bevezethetnek lezárásokat. De vajon mennyire látta/látja veszélyesnek ezt a helyzetet egy felépülő függő, aki immár 17 éve él szer és alkohol nélkül, sőt, addiktológiai konzultánsként 13 éve segít egyéni és csoportos foglalkozások keretében sorstársain és azok családjain is? Bajzáth Sándor, addiktológiai konzultáns, aki 2015-ben a Semmelweis Orvostudományi Egyetem (SOTE) Egészségügyi Főiskolai karán szerezte diplomáját, elmondta: a járvány elején ugyan megszűnt a csoportos, valamint az egyéni, személyes konzultációk jó része is, ám hamar átálltak online formára mindenhol, ami segített az érintetteknek átvészelni a nehezét. Sőt, mint kiderült, még pozitívumot is jelentett, mivel olyanok számára is elérhetővé váltak az önsegítő csoportok és csoportterápiás alkalmak, akik korábban a távolság miatt, vagy más okból nem tudtak, vagy akartak azokon részt venni. Aki pedig beszél nyelveket, bekapcsolódhatott akár amerikai önsegítő csoportokba is. "De aki falvakban, szegregátumokban él, azoknak az ilyen ingyenes csoportok elérése is jelenthet(ett) nehézséget. Ők azok, akik korábban sem tudtak részt venni a távolság miatt az ilyen alkalmakon, s számukra a leszokás, a megfelelő segítségnyújtás elérése szinte lehetetlen" - tette hozzá.
Az igazi függők helyzete azonban a szakember szerint csak azért nem torkollott katasztrófába, mert még azelőtt feloldották a korlátozásokat, mielőtt kiürültek volna az országban a drogkészletek. De, ügyfelei beszámolói alapján elmondta, még így is érezhetően megnőtt a drogok ára, és rosszabb lett azok minősége is, ami nehéz helyzetbe hozta a függőket. Voltak azonban olyan hozzájáró kokainhasználók is, akik ebben az időszakban "még bele is húztak", mivel a szórakozóhelyek híján összejártak anyagozni, ahogy sokan összejártak inni, vagy annak híján online részegedtek le közösen.
A járvány felszínre hozta a függőségeket
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
"Akinek megvolt a forrása, esetleg jelentősebb mennyiséget halmozott fel otthon, az most többet is használt, hiszen a bezártság, a frusztráció, az unalom, a mozgás hiánya, a partnerhiány vagy épp az összezártság egy rosszul működő kapcsolatban - ezek mind olyan tényezők amik felerősítik a szerhasználat iránti vágyat" - fogalmazott Bajzáth, aki szerint a járvány okán több függő problémája kerülhetett a felszínre, mivel már nem tudták tovább titkolni a helyzetüket.
"Képzeljünk el egy alkoholistát, aki rendesen végzi a dolgát, munka közben nem iszik, ám utána minden nap útba ejti a kocsmát, és mire hazaér már van egy töltöttsége. A felesége megszokta, hiszen az apja is megitta a magáét annak idején, de egyébként letagadja az illető, mert nem látványos, nem veri például a családját. Ám abban a pillanatban, hogy be van szorulva, legfeljebb a sarki közértig tud lemenni megvenni a piát, már folyamatában lehet látni, hogy iszik, hogy mennyit iszik, és ott már jelentkeznek a problémák. Vagy ugyanígy, a drogos, aki korábban már csak a lefelé tartó periódusban tért haza és kamuzott valamit, most konkrétan be van tépve a családja előtt, már nem tudja titkolni" - sorolja a különböző forgatókönyveket az addiktológiai konzultáns, hangsúlyozva: a hozzátartozók még jobban ki voltak téve a szerhasználat következményeinek, a részeg, vagy épp elvonásban lévő, gyakran agresszív családtagnak, amivel nem igazán tudnak mit kezdeni. Vagy egyszer csak a járvány közepén kibukott az addig titkolt probléma.
"Nem vagyok alkohol- vagy drogellenes"
Mi a helyzet azokkal, akik eddig ugyan nem küzdöttek alkoholproblémákkal, de a járvány idején gyakrabban nyúltak a pohárhoz, és most félnek, hogy belecsúsznak "valami rosszba"? - kérdeztük. "Amikor már felmerül a gondolat, akkor ahhoz már tapad valamiféle rossz érzés, bűntudat, titkolózás, már ő is érzi, hogy nem jó ez így. Ilyenkor szünetet kell tartani és megvizsgálni hol tart az élete. Mik azok az érzések - unatkozik, haszontalannak érzi magát? -, amiért iszik - ha nem alapvetően alkoholistáról beszélünk" - javasolta Bajzáth Sándor, aki szerint a szabadban végzett sport ilyenkor is használhat, hiszen segít levezetni a feszültséget, és ha épp úgy van, könnyebben viseljük a bezártságot. Szerinte érdemes azt is megnézni, hogy a lezárások feloldása után fennmaradt-e az új szokás, a sűrűbb poharazgatás.
"Normális embereknél is előfordul, hogy nehezebb időszakokban használnak bizonyos szereket. Én nem vagyok sem drog-, sem alkoholellenes, mert nem a szerrel, a használóval van a baj. Sokan vannak, akik életük egy bizonyos szakaszában isznak, buliznak, drogoznak, de amikor jönnek a felelősségek (munka, család, gyerekek), akkor leállnak. Vannak azonban függőségre hajlamosak, akik viszont rácsúsznak. De még itt is lehet, hogy valaki idejében kapcsol, húz egy határvonalat, hogy mától nem iszom" - mondta, hangsúlyozva, ilyenkor nem elég letenni a poharat, az is fontos, mi lesz helyette. "Adnunk kell valamit ahelyett az időtöltés helyett, hogy ő minden nap kocsmázik. Kell valami hobbi, szenvedély, amivel elfoglalja, ahol jól, fontosnak, hasznosnak érzi magát stb. De, ha nincs a kocsmázás helyett érdemben más, akkor előbb utóbb visszacsúszik" - húzta alá.
Ne karanténban akarjunk leszokni
Beszélt arról is, hogy azok, akik a tavaszi lezárások alatt döbbentek rá, hogy segítségre van szükségük, nehezebb helyzetben voltak. Mint mondta, ha valaki súlyos függő, annak komoly fizikai tünetei is lehetnek az elvonástól, ezért sem akkor, sem pedig egy esetleges újabb karantén idején nem javasolná, hogy egyedül fogjon neki a leszokásnak bárki is. "Bár alapvetően a holnaptól semmit radikális álláspontját képviselem, azt tudni kell, hogy például egy súlyos alkoholistánál a hirtelen elvonástól akár delirium tremens is kialakulhat, ami ugyan ritkán, de halálhoz is vezethet" - hangsúlyozta az addiktológiai konzultáns, aki szerint a mostani helyzetben végig kell gondolnia az érintettnek és családtagjainak is, hogy mi lesz, ha a leszokás miatt tényleg rosszul lesz: lesz-e mentő, aki kijön érte; ellátás, ahol segítséget kap. "
Ha valaki nagyon sokat iszik, az ilyenkor a legjobb, ha megpróbálja csökkenteni az adagját. Tudom, ez egy függőnek nagyon nehéz. De, ha már egy kicsivel is kevesebbet fogyaszt, az jó. És kezdjen el fejben készülni a leszokásra, nézzen utána a csoportoknak, a terápiáknak, gondolja végig, mi lesz utána" - tanácsolta Bajzáth, aki szerint a függőség kezelése szempontjából fontos szem előtt tartani, hogy az "egyedül nem megy". Mert míg a szerhasználat "totálisan elmagányosít", a felépüléshez közösség, visszajelzés, jó minta kell. "Ezért van, hogy azt mondják: én drogozom, mi felépülünk."
A családoknak is van segítség
S, hogy ilyenkor mit tehet a család? A szakember szerint elviekben ugyan jól hangzik, hogy húzzák meg a határokat és ne szolgálják ki a függőt, a helyzet azonban valójában mindig bonyolultabb. Nincs általános megoldás, hiszen mindig minden attól függ, hogy milyenek az adott körülmények.
Ez is érdekelhet
Többszörös függőségi helyzetek vannak, ahol egyrészt a szerhasználó függ a drogtól, alkoholtól, másrészt a család tőle, s e kiszolgáltatott helyzetre nincs, vagy csak ritkán van jó megoldás. Bár szerencsére a családtagoknak is van segítség. "Az én ügyfeleim majdnem fele családtag, nem pedig a függő maga" - jegyezte meg, hozzátéve a rokonok is kaphatnak ingyenes segítséget az online csoportokban. Az Al-anon az alkoholbetegek hozzátartozóinak, az ACA pedig az alkoholista és egyéb diszfunkcionálisan működő családok felnőtt gyerekeinek segít. Érdemes ellátogatni oldalaikra, hogy pontosan mikor, hogyan és hol érhetőek el a járvány miatt korlátozottan működő személyes, és bizonyos feltételekhez kötött online csoportjaik. "Az a legszebb, ha egy család úgy tud felépülni, hogy mindkét fél változik, gyógyul és meg tudják tartani a kapcsolatot" - mondta Bajzáth Sándor, aki szerint ez sajnos azonban ritka, ám koránt sem lehetetlen.
