Egyre népszerűbb hazánkban is a coaching. A coaching definiálása és a tanácsadó szakmán belüli helyének meghatározása nem könnyű, mivel egy személyes, egyéni fejlesztő, az önismeret alakítására hagyatkozó módszerről van szó, amely leginkább a hagyományos vezetői- és a pszichológiai tanácsadás, valamint a pszichoterápia közti szűk területre pozicionálható.
A Pszichológia blog felteszi a kérdést: van-e értelme egyáltalán life-coachingról és egyéb olyan coaching módszerekről beszélni, amelyek foglalkoznak a kliensek magánéleti szerepeivel, nehézségeivel és más területeket is érintenek a munkahelyi és vezetői működésen kívül. "A válaszom az, hogy nincs. Ez ugyanis egy olyan terület, amelyhez egy coaching képzés nem nyújt megfelelő felkészítést, illetőleg az adott coach egyáltalán nem biztos, hogy rendelkezik azokkal az egyéni, önismereti tapasztalatokkal, amelyek elengedhetetlenek az ilyen típusú, pszichológiai segítségnyújtáshoz.
Ilyen esetekben tökéletes megoldás az, ha a kliens vagy vezető keres inkább egy megfelelő végzettséggel és önismerettel rendelkező pszichológust/pszichoterapeutát aki megbízhatóbban, megfelelő etikai és szakmai alapelvek, illetőleg elméleti és gyakorlati ismeretei alapján tud kézbe venni és irányítani egy ilyen folyamatot" - véli bejegyzésében a Pszichológia blog szerzője.
Hozzáteszi: a felelős coach a kliens vezetői, munkaköri, szervezeti működésével foglalkozik és foglalkozhat, mással nem. Hatásköre nem terjed ki az élet más területein jelentkező problémákra. "Amennyiben olyan coachcsal van dolgunk, aki ennek az ellenkezőjét állítja, akkor egy olyan emberrel állunk szemben, aki megfelelő szakmai háttér és önismeret híján próbál pszichológusi munkát végezni, amely nagy kockázattal járhat" - hangsúlyozza a blogger.