Érdekesség, hogy maga a sztereotípia kifejezés egy egészen más területről származik, hiszen az elnevezés eredetileg egy, a 18. század végétől alkalmazott nyomdászati eljárást foglalt magában. A mai értelemben vett jelentése felé csak jóval később, az 1920-as években mozdult el, amikor Walter Lippmann amerikai újságíró egy ötletes asszociációval így írta le az emberek fejében kialakuló képeket, elképzeléseket. Mint az az Amerikai Pszichológiai Társaság (APA) által megalkotott definícióban olvasható, napjainkban sztereotípia alatt olyan kognitív általánosításokat értünk, amelyek egyes embercsoportok vagy társadalmi rétegek tagjainak jellegzetességeit, karakterisztikáját tükrözik. A sztereotípiák leegyszerűsítik és felgyorsítják mások észlelését és megítélését, gyakran azonban elnagyoltak, többnyire inkább negatív előjelűek, valamint akár annak ellenére sem gondoljuk őket újra, hogy tökéletes ellenpéldával találkozunk rájuk.
Miben mások az előítéletek?
Bár nem ritkán szinonimaként használjuk a két szót, érdemes azonban leszögezni, hogy a sztereotípiák és előítéleteket között akad némi jelentésbeli különbség. Előbbiek nem többek egyszerű általánosításoknál, ennél fogva lehetnek akár pozitív kicsengésűek is az alanyaikra nézve. A nők kapcsán általánosan elterjedt vélekedés például, hogy gondoskodóbbak, empatikusabbak a férfiaknál. Előítéletek alatt elsősorban a sztereotípiák negatív vetületéről beszélhetünk, maradva tehát a példánál, ez esetben sokkal inkább a túlzott érzelmességgel, érzékenységgel és az asszertivitás hiányával lehetne kapcsolatba hozni a női nem tagjait - fogalmaz egy tavaly májusban megjelent cikkében a San Diegó-i Egyetem két pszichológus szakértője, David Marx és Sei Jin Ko. Ezen felül az előítéletek egy adott csoporttal kapcsolatos konkrét gondolatok, tapasztalatok hiányában is létezhetnek negatív érzések formájában, mint amilyen például a muszlimokkal szembeni általános félelem és ellenszenv a nyugati kultúrában. Összességében tehát hiába járnak gyakran kéz a kézben, a sztereotípiák és előítéletek önmagukban, a másik nélkül is megállják a helyüket.
Honnan erednek a sztereotípiák?
Visszatérve a sztereotípiákra, azok alapvetően nem károsak, de még csak nem is feltétlenül pontatlanok. Voltaképpen a kognitív folyamatok teljesen természetes részeként tekinthetünk rájuk, amelyek lehetővé teszik a szűkös kognitív források takarékos felhasználását. Onnantól kezdve ugyanis, hogy egy embercsoportot bizonyos jellemzők alapján bekategorizálunk, nem kell minden alkalommal újragondolnunk a meglévő információinkat, amikor a csoport egy-egy tagjával találkozunk. Minden vonatkozó információt alkalmazhatunk a csoport összes tagjára. A kategorizáció révén tehát időt és energiát spórolhatunk a gondolataink rendszerezése során, márpedig az emberi elme természetszerűleg takarékoskodó - előítéletesen mondhatnánk: fösvény -, ha a kognitív működésről van szó. Önmagában ez azonban még nem magyarázza meg teljes mértékben a sztereotípiák és előítélek létezését.
A téma kutatói között konszenzus alakult ki abban a kérdésben, hogy mások gondolatbeli felcímkézése három - egymást kölcsönösen kiegészítő, befolyásoló - szempont szerint magyarázható: kognitív, motivációs és versenyképességi szempontok alapján.
Kognitív szempont - "Ők különböznek tőlünk"
Amikor egy másik emberrel találkozunk, a fejünkben lévő sztereotípiák szerint könnyedén és automatikusan be tudjuk kategorizálni, hogy ő "közénk" vagy "közéjük" tartozik-e, elsősorban a külsőleg látható jegyei alapján, mint a bőrszíne, kora vagy neme. Nem történik tehát más, mint az, hogy felidézzük az adott csoporttal gyakran összefüggésbe hozott attribútomokat, jellemzőket. Későbbi viselkedésünket az adott személlyel szemben aztán bizonyos mértékben az határozza meg, hogy helyeseljük-e a fizikai megjelenése alapján leszűrt sztereotip jellemzőket.
Motivációs szempont - "Jobbak vagyunk, mint ők"
E perspektíva alapja, hogy mindig törekszünk pozitívan gondolkodni azokról a csoportokról, amelyeknek mi magunk is tagjai vagyunk, és amelyektől részben identitásunkat is nyerjük. Ennél fogva többre értékeljük a saját csoportunkat, mint más embercsoportokat, így kedvezőbb benyomásokat is szerzünk róla. Annak érdekében pedig, hogy fenntartsuk ezt a pozitív képet, érdekeltek vagyunk abban is, hogy erősítsük csoportunk értékeit, amikor az kedvezőtlen fényben tűnik fel. Mindezt pedig gyakran más csoportok tagjainak becsmérlésével érjük el.
Kompetitív szempont - "Arra hajtanak, amit mi is akarunk"
Amikor több csoport is ugyanazokért a szűkös forrásokért versenyez, óhatatlanul is feszültség keletkezik közöttük. Érdekesség ugyanakkor, hogy a versengésnek nem is kell feltétlenül fennállnia aktuálisan. Ehelyett az is elegendő a konfliktus feltüzeléséhez, ezáltal az ellenfél, ellenség kapcsán táplált sztereotípiák és előítéletek fellángolásához, ha egyszerűen csak átérezzük a vetélkedést. A csoportok közötti hosszú távú feszültség jellemzően etnocentrizmushoz (az érzéshez, hogy saját közösségünk a világ közepe, minden más csoport felett állva) és a másik csoport becsmérléséhez vezet.
A sztereotípiák hatása a viselkedésre
Ami a szívemen, az a számon - szól az ismert frázis, amely bizonyos tekintetben a sztereotípiák befolyását is jól szemlélteti. Amikor ugyanis egy gondolat beférkőzik a fejünkbe, nagy valószínűséggel annak megfelelően fogunk cselekedni. Ez a folyamat pedig egyaránt így zajlik akkor is, ha tudatában vagyunk a gondolatainknak, és akkor is, ha tudat alatt súg a fülünkbe a kisördög. Gondolataink pedig nemcsak a viselkedésünket alapozzák meg, hanem a szóhasználatunkat is. Vegyük például a zsíros kenyér kifejezést, amelynek hallatán egyrészt alighanem megkordul a gyomrunk, másrészt elsősorban a hagyma vagy paprika szót fogja elsőként eszünkbe juttatni, nem pedig a párolt brokkolit, elvégre előbbiekkel áll szoros kapcsolatban a magyar gasztronómiában. Ugyanez érvényes a sztereotípiák és előítéletek kontextusában is: ha egyes társadalmi csoportokhoz negatív tulajdonságokat társítunk, az az előítéletesség jele. Mindez pedig személyes tapasztalatok nélkül is működhet, amennyiben az adott csoport és az ahhoz kötött jellemzők, sajátosságok közismertek. Végeredményben tehát akár ártó szándék nélkül is ellenségesen viselkedhetünk és beszélhetünk valakivel, aki egy másik társadalmi csoportba tartozik.
A sztereotípiák és előítéletek alapvető jellegzetessége, hogy hírhedten nehéz megszabadulni tőlük. Az esetek egy részében az emberek kizárólag a sztereotípiák lencséjén keresztül hajlandóak mások viselkedését megítélni, az annak ellentmondó történéseket pedig egész egyszerűen figyelmen kívül hagyják. Mások ugyan elfogadják a logikai bukfenceket, például azt, ha egy ügyes ázsiai sofőrrel vagy egy asszertíven viselkedő nővel találkoznak, de aztán csupán szabályt erősítő kivételként kezelik. Valójában ez utóbbi megoldás is egy arra irányuló módszer, hogy az egyén fenntarthassa a világnézetében élő sztereotípiákat, egyszersmind társadalmi csoportja és saját, hierarchikusan mások fölé helyezett képét.
Hogyan hatnak a sztereotípiák a célpontjaikra?
A 90-es évek közepén két amerikai kutató, Claude M. Steele és Joshua M. Aronson alkotta meg a sztereotípiafenyegetés fogalmát, amely alatt annak kockázatát értették, hogy valaki beigazolja a vele, illetve társadalmi csoportjával szemben táplált negatív sztereotípiákat. Nagyon leegyszerűsítve egy önbeteljesítő jóslatról van szó, amikor az érintettek egy ördögi körbe kerülnek. A velük szembeni sztereotípiák, előítéletek azt sugallják, hogy nem tudnak majd megfelelni egy bizonyos kihívásnak, és annyira félnek attól, hogy beigazolódik ez a feltevés, hogy amikor aztán szembejön velük a feladat, a fellépő szorongás miatt valóban nem is tudnak megfelelően teljesíteni. Steele és Aronson az elmélet helyességét egyetemi hallgatókkal folytatott kísérletek során igazolta. Egy tesztet írattak a résztvevőkkel, és amikor úgy írták le nekik a feladatsort, hogy az a válaszadók intelligenciáját méri, a fekete bőrű hallgatók kimutathatóan rosszabbul teljesítettek fehér bőrű társaiknál. Ezzel szemben, amikor ugyanazt a tesztet a feladatmegoldási képességeket mérő vizsgaként mutatták be, a különbség egyszeriben eltűnt.
További kutatásokból az is kiderült, hogy minél jobban odafigyel és minél képzettebb egy érintett személy, a sztereotípiafenyegetés annál erőteljesebb hat rá. Éppen azok vannak tehát a legnagyobb veszélyben, akik a leginkább érdeklődnek egy-egy terület iránt, mivel ők a legérzékenyebbek a sztereotípiák hatására. Ráadásul, mint arra Magdalena Zawisza, a brit Anglia Ruskin Egyetem pszichológusa a The Conversation oldalán megjelent cikkében rámutatott, a probléma az élet legkülönbözőbb területein ütheti fel a fejét, hiszen "a sztereotípiák olyanok, mint a levegő: nem látjuk, de örökké körbevesznek." Számos kísérlet igazolta például, hogy a nők e fenyegetés következtében teljesíthetnek alul a matematikában és a vezetői szerepkörökben, az alacsony jövedelmű családok gyermekei az intellektust mérő teszteken, vagy éppen az idősek a memóriateszteken. Szintén fontos megemlíteni, hogy a fenyegetettség még csak nem is minden esetben szembeötlő. Egy 2005-ös kísérlet során például olyan reklámokat nézzetek meg nőkkel, amelyek különféle nemi alapú sztereotípiákat jelenítettek meg. Az ezt követő feladatok során a résztvevők látványosan kerülték a vezetői szerepeket, dacára annak, hogy maguk a levetített reklámok nem érintették konkrétan ezt a témakört.
Joggal merül fel persze a kérdés, hogy vajon lehet-e tenni bármit a nemkívánatos hatás ellensúlyozása érdekében. Nos, Zawisza szerint értelemszerűen az lenne a legkézenfekvőbb és végleges megoldás, hogy megváltoztathatnánk a sztereotípiákat. Ez azonban kifejezetten nehézkes és hosszú folyamat. Akadnak viszont olyan módszereket, amelyek már rövid távon is segíthetnek az érintettek számára elkerülni a sztereotípiafenyegetés miatti teljesítményromlást. Lévén például, hogy mindannyian többféle szempont alapján is besorolhatóak vagyunk különböző társadalmi csoportokba, érdemes lehet identitásunk azon részére fókuszálni, amelyből az adott helyzetben erőt meríthetünk. Egy 2014-es kísérletben például ázsiai nőkkel töltettek ki egy matematikai feladatsort. Amikor a feladatleírásban női mivoltukra emlékeztették őket, alulteljesítettek, hiszen a nőkről úgy tartja a közvélekedés, hogy kevésbé tehetségesek ezen a területen. Amint viszont az ázsiai származásukat emelték ki, javultak az eredményeik.
Ugyancsak bizonyítottan hatásos, ha a fenyegető kihívásra minél több gyakorlással készülünk fel. Végezetül pedig érdemes tudatosan szembenézni a minket érintő sztereotípiákkal, így lehetőséget adva arra, hogy újraértelmezzük az azok miatt érzett szorongásunkat. "Talán nem kerülhetjük el teljesen és azonnal a sztereotípiákat, de megpróbálhatjuk megtisztítani tőlük a levegőt" - zárta gondolatait a pszichológus.