Pszichodráma és bibliodráma: két út, azonos cél
A pszichodramatikus, önismereti csoportfoglalkozás egyre elfogadottabb Magyarországon, még ha egyelőre sajnálatosan kevés csoport működik is. A mentálhigiénés segítségnek ugyanolyan bevett módja ez, mint a személyes terápia: a lelki egyensúly megtartását vagy visszaszerzését, a pszichés vagy pszichoszomatikus eredetű betegségek megelőzését célozhatja. Segít megválaszolni az olyan jellegű kérdéseket, mint például: "Ki vagyok én? Milyen vagyok? Miért olyan? Elfogadnak-e embertársaim? Ki utasít el, kinek a számára vagyok értékes? Miben bízom? Honnan jöttem, hova tartozom? Milyen távlata van az életemnek?" A pszichodráma lényege az önfeltárás, a szerepjátékon keresztül megszerzett önismeret, ami segít "rendbe tenni" a résztvevő világgal szembeni viszonyát, kapcsolatait, oldani a konfliktusokat.
A pszichodráma különleges változata a bibliodráma, ahol a résztvevők nem a saját életükből veszik a szerepjáték "alapanyagát", hanem egy szinte mindenki által ismert forrásból, a Bibliából kölcsönzik. Az életrajzi irányultság a feldolgozás folyamatában eltér egymástól: míg a pszichodrámában az egyéni élmény emelkedik általános szintre, a bibliodrámában fordítva történik: a kollektív tapasztalatok válnak személyessé az egyén számára. Azok, akik félnek az önfeltárástól, ódzkodnak a "köldöknézegetős" elemzéstől, szívesebben vesznek részt a "kíméletesebb" bibliodráma-foglalkozásokon, hiszen itt lehetőségük van "elbújni" a szerep mögé, a nehezen megmutatható vagy szégyellnivaló én-részeket a szerep álarca mögé rejthetik.
Ősi emberi élethelyzetek
A Biblia annyira beleivódott a civilizált emberi kultúrába, hogy még azoknak is ismerősek az alakjai, akik nem élnek aktív hitéletet. Noé, akinek egész családja jövőjét kell vállára vennie, Sára, aki öreg napjaira kapja meg az anyaság ajándékát, Rebeka és Izsák, akik ismeretlenül választják egymást párjukul és a számtalan többi alak, megannyi érdekes, fordulatos emberi sors. Ezek a történetek egzisztenciális helyzetekről szólnak, és átélésük mai egzisztenciális helyzeteket fordíthat meg, értelmezhet át. Alapvető, archetipikus kapcsolatok, sorsfordulatok elevenednek meg: a felelősséget viselő családfő és a család, a párválasztás, a szülés, a szülő-gyerek kapcsolat, a testvér-rivalizálás, a felnőtté válás, a szülőkről való leválás, a felelősségvállalás stb. A résztvevők átélhetik ezeket az örök emberi élethelyzeteket, közben egyre jobban megismerhetik önmagukat, és tudatosan figyelhetik reakcióikat.
Önmagában az az élmény is jótékony hatású, hogy a saját, agyoncivilizált életvitelükben is felismerhetik a párhuzamosságot ezekkel az emberi sorsokkal. Nemcsak arra jöhetnek rá, mi az, ami igazán fontos, hanem arra is, hogy nincsenek egyedül, nem kell szégyellniük, ami velük történt, hiszen hasonló döntéshelyzeteket, konfliktusokat évezredek óta élnek át emberek. Mindeközben lassan oldódnak a régóta hordozott görcsök, traumák, gyógyulnak a sebek - a módszer terápiás hatása vitathatatlan.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Jung nyomán
"Jung egy híres mondása szerint 'Minden neurotikus megbetegedés háttere a nem rendezett Isten-kapcsolat'. Nos, betegeim egyharmada neurotikus, és több mint a fele pszichoszomatikus betegségekben szenved. Sürgetően adódott a kérdés, hogy az utolsó beavatkozás, a gyógyítás előtt hogyan lehetne inkább valódi prevenciót alkalmazni, amit én mentális-spirituális egészségvédelemnek nevezek" - idézi fel dr. Gál Andrea háziorvos. Belgyógyász szakorvosként először kórházban dolgozott, majd később az egységesebb betegszemléletet lehetővé tevő háziorvosi praxist választotta, immár 25 éve. Transzcendens érdeklődését követve elvégezte a Pázmány Péter Hittudományi Akadémiát is. A medicina és a teológia, az embert a két véglet felől megközelítő kétféle tudomány ráébresztette az integráció fontosságára, így elvégezte a Testnevelési Egyetem Mentálhygiénés szakát is. Ezek a tanulmányok vezették rá az önismereten nyugvó, önmagával és a világgal harmóniában élő ember, az ehhez vezető testi-lelki-spirituális egészségvédelem szükségességére. Ez a cél sokféle úton megközelíthető, ő a tanulmányai alapján a bibliodráma útját választotta.
Eldolgozatlan szálak
Tapasztalatok szerint két életszakaszban ébred az emberekben a legnagyobb igény az identitásuk, gyökereik, az élettel és a világgal való kapcsolatuk, valamint az "Isten-képük" rendezésére: először serdülőkorban, majd 45-50 éves koruk táján. A pszichoterápiát keresők között, így a pszichodramatikus, illetve a bibliodráma csoportokban is inkább ez utóbbi korosztály a jellemző. Ekkorra már túl vannak a legfontosabb feladatokon, némi rátekintéssel is bírnak az életükre, és jócskán felhalmozódik bennük a tisztázásra váró konfliktus, trauma, "betokosodott" élmény, teher, görcs is. Ha jelentkezik ez az igény, foglalkozni kell vele, mert ha nem teszik, pszichés zavarokat, nemegyszer súlyos testi betegséget is okozhat. Nincs új a nap alatt: a jellemző problémák ugyanabból a körből származnak, mint a Biblia történetei. Például évtizedekig súlyos gondokat okozhat (és magától nem "gyógyul"!), meghatározhatja valaki egész személyiségét az a tudat, hogy nem kívánt gyermek volt, elégedetlenek voltak vele, mert nem olyan nemű lett, mint amit szerettek volna, vagy csúnyácska volt, elmaradt a testvéreitől valamilyen teljesítményben. Leggyakrabban az anyakép, a szülő-gyermek kapcsolat, testvérkonfliktusok, párkapcsolati kudarcok, a felnőtté válás lépcsői hagynak mély nyomot az emberek lelkében.
Személyes és közösségi élmény
A bibliai történetek is ezekről az életmozzanatokról szólnak, így szinte nincs olyan mellékalak, akinek a történetébe bújva ne jönne elő ezekből valami. Nemegyszer előfordul, hogy valaki "hárít", nem vállal központi szerepet, esetleg egy állat vagy egy tárgy szerepét veszi fel csupán, hogy ne kelljen megnyilvánulnia, az átélt történet mégis kinyit benne valamit. A játék maga hozzájárul a lelki görcsök oldásához, mint a kisgyermekkorban: a résztvevő szinte kijátssza magából a feszültséget. Másrészt rájön a párhuzamokra, jobban elfogadja saját történetét ("ha abban az ősi, szent szövegben szereplőkkel is megesett"). Megoldási lehetőségek merülhetnek fel benne, és megnyugtató lehet az a tudat is, hogy lám, akkor régen is sor került a megbocsátásra. Önmagában az is terápiás hatású, hogy egy nyitott és támogató közösségben beszélhet az érzéseiről, letehet a nyomasztó terhéből valamennyit, hiszen a csoport bátorságot ad, felszabadít.
Ez is érdekelhet
Testi-lelki harmónia
Kiknek ajánlható a bibliodráma? Mindenkinek, hiszen aligha van olyan ember, akinek ne lenne igénye önismeretre, harmóniára, a benne lévő kritikus részek megoldására, a kapcsolatainak rendezésére önmagával, környezetével, a transzcendenciával, lehetőleg addig, amíg egészséges, amíg a benne lévő diszharmónia betegséggé nem fajul. A konkrét esetek természetesen a csoportok titkai maradnak, de dr. Gál Andrea a saját esetével is megerősítheti a bibliodráma pszichoterápiás hatását. Súlyos allergiában szenvedett ugyanis, ami az év nagy részében már a munkájában is akadályozta. Mára ennek a (jellegzetesen pszichoszomatikus) betegségének nyoma sincs, körülbelül három év alatt sikerült tökéletesen megszabadulnia tőle. Mindez természetesen nem megy máról holnapra. Egy-egy kurzus általában arra való, hogy a résztvevő megismerje a lehetőséget, feltárja magában az igényeket, felismerje a görcsöket, amelyeket oldani szeretne. A "gyógyulás", a kiegyensúlyozott, harmonikus személyiség kialakulása persze hosszú folyamat, évekbe telhet, de jótékony hatását azonnal érezhetik a részvevők.
