Az öngyilkosok vagy az azt megkísérlők 80 százaléka beszűkült tudatállapotban, súlyos depresszióban viszi véghez tettét. Gyakran az is elég lenne az életük megmentéséhez, ha valaki meghallgatná őket.
Az öngyilkosság elkövetése előtt úgynevezett csőlátás áll elő, az illető gondolatai folyamatosan körbejárnak, kizárólag önmagával és a megoldhatatlannak érzett problémáival foglalkoznak. Ha ezt a nagy érzelmi feszültséget egy másik ember jelenlétében, panaszkodással vagy sírással föl tudná oldani, meglehet, maga is belátná, hogy túloz, a helyzete mégsem egészen reménytelen, van másik nézőpont is, ahonnan látszik a kiút.
Kik vannak veszélyben?
Milyen jelei vannak annak, ha valaki öngyilkosságra készül? A komoly depresszió összes jele egyben öngyilkossági veszélyeztetettséget jelent. Ha a depressziós személy családjában volt öngyilkosság, az is figyelmeztető jel. A hirtelen, indokolatlan hangulatingadozás úgyszintén veszélyeztetett állapotra utalhat A legkomolyabban azonban az öngyilkosságra vonatkozó kijelentéseket kell venni, különösen, ha konkrét tervekről vagy elhatározásról beszél az illető. Az öngyilkossági szándékot nagyon különböző okok válthatják ki.
- Súlyos és nagy fájdalommal járó testi betegségek
- Pszichiátriai betegségek - elsősorban maga a depresszió
- Súlyos élethelyzet, krízis, veszteség
- Az életcélok, a világgal való kapcsolat elvesztése, az illető teljes elmagányosodása, beszűkülése
Aki fenyegetőzik, az meg is teszi
A közkeletű bölcselkedés ezzel kapcsolatban úgy szól, hogy aki fenyegetőzik az öngyilkossággal, az biztos nem fogja megtenni. Ez valóban igaz az emberek egészen kis csoportjára, akik effajta fenyegetőzésekkel tartják sakkban a környezetüket. Sajnos azonban nem ez a tipikus, hanem épp az ellenkezője; aki saját öngyilkosságáról beszél, az az esetek nagy részében komolyan gondol rá. Okos, szép és sikeres emberek is véget vetnek az életüknek, mert egy adott időszakban kilátástalannak érzik sorsukat. Többnyire azonban olyan okból érzik ezt a reménytelenséget, amit meg lehet szüntetni - vagyis életben maradhatnának.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Alkalmanként előfordulhat, hogy átsuhan a fejünkön az önkezű halál gondolata, ha olyan nagy bajban vagyunk, aminek nem látjuk a megoldását. Az egészséges önvédelmi reflex azonban a legtöbb embernél általában gyorsan elűzi ezt a gondolatot. Ha azonban visszatérően vagy egyre gyakrabban jut eszünkbe az önkezű halál, különösen, ha a kivitelezésen is gondolkodunk, az mindenképpen vészhelyzet, ugyanúgy orvosra van szükség, mintha 41 fokos lázunk lenne.
Életmentő tennivalók
Forduljuk a háziorvoshoz vagy pszichiátriai rendeléshez. Ha ez nem érhető el azonnal, akkor keressünk valakit, akire nehéz helyzetben számíthatunk, és mellettünk tud maradni. Ha ilyen segítség sem elérhető, hívjuk fel a telefonos tanácsadók (lelki elsősegélynyújtók) valamelyikét az ingyenes számokon. Ez különösen fontos akkor, ha nincs mellettünk senki. Lehet, hogy úgy érezzük, ebben a helyzetben senki sem tud segíteni, és csak mi oldhatjuk meg, de egyrészt az életben nincs olyan helyzet, amit egyedül kell megoldani, másrészt a fenti szolgálatokban dolgozó szakemberek arra vannak kiképezve, hogy szinte minden helyzetben segítséget tudjanak nyújtani.
A nem halogatható külső segítség mellett azonnali lelki önsegítésre is szükségünk van. Készítsünk írásos listát mindazokról az emberekről, akiknek a halálunkkal nagy fájdalmat okoznánk, vagy megoldhatatlan helyzetbe hoznánk őket. Soroljuk fel, mi mindennek szoktunk örülni, mi mindent csinálunk jó kedvvel, ha éppen nem érezzük magunkat kutyául. Ez a lista lehet a kiindulópont, hogy meglássuk, e pillanatban is legalább két része van a személyiségünknek, és az egyik biztosan nem akar meghalni. De "a másik részünk" teljesen összezavarodott, nem látja jól a dolgokat, ezért mielőbb segítségre van szüksége.
Lépj kapcsolatba emberekkel!
Az öngyilkos-jelöltekre jellemző csőlátást enyhíteni lehet, ha elhatározunk valami új dolgot, felvesszük a kapcsolatot emberekkel, jelet adunk magunkról másoknak, megváltoztatunk valamit a környezetünkben, néhány bútort átrendezünk a lakásban stb.. Ezeknek a dolgoknak látszólag nem sok köze van az önpusztító gondolathoz, de mégis segíthetnek az egyetlennek ítélt megoldást kergető gondolkodási spirál megszakításában.
