A két kutatást több mint ötszáz résztvevő kikérdezésével végezték. Az alanyok olyan chicagói városrészekben élnek, ahol gyakoriak az erőszakos bűnesetek. A válaszadók 77 százaléka 50 év feletti volt.
Magányossá tesz az erőszakos közeg
Az első tanulmány adatai azt mutatták, hogy minél több erőszak fordult elő a lakókörnyezetben, annál magányosabbak voltak az ott lakók. A magány és a társadalmi elszigeteltség összefüggött a kevés testmozgással, az egészségtelen étkezéssel, a túlzott alkoholfogyasztással és a dohányzással is. Az idősek - akik egyébként is hajlamosabbak voltak a magányra és a krónikus betegségekre - még inkább megszenvedték az erőszakos környék ártalmait - mondta Elizabeth L. Tung epidemiológus, a kutatás vezetője.
A magány egyre növekvő egészségügyi probléma, amely a halálozás egyik fő előjelzője az Egyesült Államokban. Az erőszakkal átitatott környéken a visszahúzódás talán túlélési stratégia, de hosszú távra nem jó választás - tette hozzá Monica E. Peek, a kutatás társszerzője.
Állandóan résen kell lenni?
A második tanulmány az erőszak jelenléte és az úgynevezett hipervigilancia kapcsolatát vizsgálta. A hipervigilancia - vagyis a túlzott éberség - egy olyan felfokozott érzelmi állapot, amikor az ember úgy érzi, hogy állandóan résen kell lennie. Ez azonban magas vérnyomáshoz, szív- és érrendszeri betegségekhez, emlékezetzavarokhoz, szorongáshoz és az érzelmek kordában tartásának nehézségeihez vezethet.
"Háborút megjárt veterán katonák körében alaposan tanulmányozták a jelenséget, az erőszak folyamatos jelenlététől szenvedő városrészekben azonban nem" - magyarázta Tung. A hipervigilancia előfordulásának 5,5 százalékos emelkedése a nem hatósági erőszak, 9,8 százalékos emelkedése pedig a hatósági erőszak számlájára írható.