Brit tudósok egy, a virtuális valóságban játszódó kísérlet eredményeit elemezve jutottak erre az eredményre. Daniel Freeman professzor és társai egy jelenetet játszottak le a kísérletben részt vevő 60 felnőtt nőnek. A kísérlet a londoni metróban játszódott, és az alany az egyik utas nézőpontjából szemlélte az eseményeket. Minden alany kétszer "utazott" - egyszer normál magasságú volt a virtuális utas, egyszer pedig nagyjából 25 cm-rel alacsonyabb -, majd elmesélték, milyen érzéseik voltak a kisfilm megtekintése után.
A legtöbb alany nem vette észre, hogy megváltoztatták virtuális énjük magasságát a második út előtt, ám egyértelműen növekedett azoknak a száma, akik negatív érzésekről számoltak be. Amikor alacsonyabbnak érzékelték magukat, sokkal gyengébbnek, befelé fordulóbbnak érezték magukat, és a többi utasra is gyanakodva tekintettek.
A virtuális utastársakat számítógéppel generálták és úgy programozták be, hogy teljesen semlegesen viselkedjenek - mindkét alkalommal ugyanúgy. Amikor azonban az alacsonyabb nézőpontból szemlélték az eseményeket, a kísérlet alanyai úgy érezték, bámulják őket, megpróbálják megfélemlíteni őket, vagy támadóan fordulnak feléjük.
"Ezek az eredmények segítenek abban, hogy jobban feltérképezzük a paranoia természetét" - mondta Freeman professzor. "A kísérlet alapján kijelenthető, hogy a bizalmatlanság nagymértékben abból fakad, hogy az emberek saját magukkal nincsenek kibékülve és saját magukkal szemben vannak negatív érzéseik. Ezt a tudás akár a pszichoterápiában is fel tudjuk majd használni."
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
A kutatást bemutató tanulmány a című szaklapban jelent meg.
Ez is érdekelhet
