Nemzeti szinten reprezentatív, 5404 kanadai lakos bevonásával készült felmérés adatait használták fel. A kutatás kezdetén (1994-95) az 50. életévüket már betöltött résztvevők esetében az alkoholfogyasztás életminőségre gyakorolt hatását vizsgálták. Az életminőséget az Egészségügyi Tényezők Indexjegye 3 (HUI3) teszttel határozták meg.
A legtöbb résztvevő szokásai stabilak maradtak a megfigyelési időszak hat éve alatt. Visszafogott fogyasztásnak minősítették azt, ha valaki heti egy adag alkoholt vett magához, nők esetében nem lépte túl a napi 3, férfiaknál a napi 4 adagot. Az ismételt felmérések lehetővé tették, hogy az ivási szokások változása szerint csoportokba sorolják őket, így kiderült, kik azok, akik rendszeresen, de megfontoltan néznek a pohár fenekére.A résztvevők 31,4 százalékánál idővel csökkent a bevitel.
Egy második elemzést is végrehajtottak azok körében, akik nem számoltak be az egészségi állapotuk romlásáról (szívbetegség, rák, agyvérzés vagy cukorbetegség miatt) az első négy évben, illetve a nyomon követési időszakban. Őket a "tartósan egészséges" kategóriába sorolták. Nekik lett a legmagasabb pontszámuk az életminőséget mutató skálán. A változás minden csoportnál egyformán alakult a későbbiekben, azok kivételével, akik kevesebbet kezdtek inni idővel.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
A kutatók azt a következtetést vonták le, hogy a rendszeres, de mérsékelt italozás eredményezi a legjobb életminőségi mutatókat az absztinensekhez és a többi csoporthoz képest. Habár a kutatás céljával sokan tudtak azonosulni, kételyek merültek fel a statisztikai és epidemiológiai tényezők tekintetében. Nem történt utalás arra, hogy a kezdetben "tartósan egészségesnek" nyilvánított résztvevők miért hagyták abba, vagy csökkentették alkoholfogyasztásukat később.
A Forum egyik olvasója, Harvey Finkel a következőket tette hozzá: "Ahogy az ember idősebb lesz, az egészségi állapottól függetlenül kevesebbet jár már társaságba, így kevesebb alkalom is adódik arra, hogy igyon." Ezért aztán fontos megállapítani azt is, hogy ki miért hagy fel ezzel a szokásával. A kezdeti adatokat 50 évnél idősebb emberektől vették fel, és ez mutatkozott magasabbnak a visszafogottan italozók körében. Statisztikai problémák merülnek fel, ha a későbbi felmérések eredményeit rögzítik és kapcsolják össze az ivási szokásokkal.
A környezeti tényezők már az élet kezdeti szakaszában hatnak az életminőségre, és ha a későbbi értékeket rögzítik (ahogy azt az említett kutatásban tették és "kezdetinek" tekintették), könnyen elhanyagolhatóvá válik a későbbi alkoholfogyasztás hatása. Mindent egybevéve a kutatás pozitív korrelációt talált a visszafogott alkoholfogyasztás és az életminőség között a középkorúak körében. A későbbiekre vonatkozóak tekintetében nem mutattak fel eredményeket.
