Az Ipsos 2021-es nemzetközi kutatása szerint Brazíliában a megkérdezettek 66 százaléka nyilatkozott úgy, hogy van meleg vagy leszbikus rokona, barátja vagy kollégája, míg Japánban és Dél-Koreában ez az arány csupán 7%. A magyar lakosság 26 százaléka ismer homoszexuális vagy leszbikus embereket, transzneműeket pedig sokkal kevesebben. Míg az információs sztrádán rohanunk, annak hírei alapján gondolunk egy transznemű nőre vagy férfira. Felületes ismereteink viszont könnyen téves ítéletek formálására vezetnek bennünket. Aztán találkozunk valakivel szemtől-szemben, aki gyökeresen más képet mutat.
A tündérek is késhetnek
„Egyszerű. Egy felfújt úszógumi lesz nálam” - mondja, amikor azt kérdem, hogyan ismerem majd meg. Jó, jó, nincs itt semmi meglepő, hiszen nyár van – ez a naiv gondolat egy ponton inkább együttérzéssé alakul majd. De erről később.
- Hány éves voltál, amikor "másképp" néztél magadra?
- Olyan négy, körülbelül négy. Igen… jól emlékszem, minden nap úgy feküdtem le aludni, hogy lányként ébredek fel másnap reggel.
Antónia egy kisváros vidéki életébe született, egészséges kisfiúként, szülei nagy örömére. Annak rendje és módja szerint felkerült csuklójára a kék karszalag, rajta a nevével és születési dátumával. Hazaérve befektették a kiságyba, és elkezdődött a kék korszak – amolyan fiús lét.
- Tehát azt képzelted, hogy egy tündér éjszaka elvarázsol, és ébredés után kislány leszel.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
- Ezzel fantáziáltam, igen, de utána keserű volt az ébredés, hogy ez nem lehet valóság.
Lány a tükör mögött
A kép, ami a fejében élt a saját testéről, teljesen más volt, mint amit a külvilág látott. Szeretett volna a saját magáról alkotott kép szerint kinézni, élni. Lányként. Sokáig fogalma sem volt arról, hogy van fizikai megoldás is. Az orvosi, a szociális, és akkoriban még a jogi is járható út volt Magyarországon. De a belső félelem erősebb volt. Mindaz, ami sok helyről sugárzik az ember felé; hogy ez egy szégyellnivaló dolog, és nem szerencsés beszélni róla…
- Senkinek nem beszéltél az érzéseidről? Még a szüleidnek sem?
- Nem. Nagyon szeretem a szüleimet, de rajtuk is azt láttam, hogy nem helyeselnék. Nehéz úgy előre menni a folyamatban, ha tudod, hogy ezzel akár elveszítheted a szeretteidet. Mert ez az egész dolog érinti a pszichét is erősen… Mostanában közszájon forgó téma, hogy a kívülről érkező impulzusok befolyásolhatják valaki nemi identitásának kialakulását. Szerintem fontos tisztázni, hogy a nemi identitás az nem személyiség kérdése. Például az, hogy szeretek sportolni, vagy hogy milyen színt, milyen zenét szeretek, mennyire vagyok házias, hogyan szeretek öltözködni, hogyan hordom a hajam, ezek mind a személyiségemtől függenek. És ekkor még nem beszéltünk a nevelésről, amit otthon kaptunk. Ez így, együtt alakít ki egy olyan reakció-halmazt, amivel a külvilág felé fordulunk, és ahogyan a külvilág ismer minket. Egyfajta lenyomattá válunk, amiből nagyon nehéz kitörni.
Az általános iskolai évek
sok megaláztatással teltek, majdnem mindennap kijutott a verésből. Antónia jó tanulónak
számított ugyan, de benne inkább a
gyenge, vékony kisfiút látták. A középiskolában azonban megnőtt és
megerősödött, 188 centiméteres magasságával igazi kosaras alkat lett.
Lepattanó itt, kosár ott
- Kosaraztál is a gimiben?
- Dehogyis! Nem szeretem azt a sportot, lökdösődni kell benne. Múltkor is megkérdezték tőlem ugyanezt a villamoson. Nem értem, miért gondolják rögtön ezt az emberek... Viszont futok, több városi félmaratonon is rendszeres résztvevő voltam. A Duna-parton szeretek legjobban futni, bár kikapcsolódásként edzőterembe is járok. Kamaszkoromban már nem én voltam a leggyengébb, mert elkezdtem edzőteremben edzeni magam. Pont ezért, igen, hogy ne bántsanak többet. Fiúkkal barátkoztam, sőt, volt egy lánnyal rövidebb kapcsolatom is. Később az egyetemen tényleg sokat dolgoztam a testemen, kifejezetten azért, mert egyre biztosabb voltam benne, hogy tranzícionálni (átalakulni) fogok az életem során valamikor. De mielőtt ez megtörténne, kíváncsi voltam, hogy ha a testem egy férfias változatát látom a tükörben, akkor tetszik-e annyira, hogy elfogadjam.
Mindentől függetlenül Antóniát egyértelműen fiúnak nevelték a szülei. Szeretetteljes, tradicionális családban, konszolidált körülmények között nőtt fel a fiútestvérével. Igyekezett az elvárt normák szerint viselkedni, élni, talán a megfelelési kényszer miatt. Mivel azonban ez nem volt teljesen tudatos, valószínűleg nem is úgy ment, mint ahogyan azt elképzelte. Kísérletezett az öltözködésével is, de igazi visszajelzést a külvilágtól nem nagyon kapott.
Más kép, másképp
- Sokat gondolkodtam, kutattam, hogy mi lehet az oka annak, hogy átalakulni vágyom. Hogy nem fiúként, hanem ösztönösen lányként tekintek magamra. Van egy elképzelésem, amivel kapcsolatban olvastam tanulmányokat is, tehát nem légből kapott magyarázat. Én úgy gondolom, hogy a transzneműeknél az anyaméhben bekövetkezett hormonhatás miatt egyfajta fejlődési rendellenesség alakul ki. Az agy bizonyos részeinek fejlődése a szokottól eltérően alakul, és ez okozhatja a meghasonulást. Egy kívülálló (akinek a belül érzett neme megegyezik a biológiaival), az nagyon nehezen érti meg ezt az állapotot. Nekem is szükségem volt arra, hogy találkozzak másokkal, akik hasonló helyzetben vannak, mint én. Pár éve kezdődött. Mivel egyre biztosabb voltam benne, hogy gyógyszeres kezeléssel támogatott műtéti megoldással nemet fogok változtatni, ezért elkezdtem a közösségi hálón csoportokat keresni, kapcsolódni másokkal. Majd következett az a szakasz, amikor már találkoztam is transzneműekkel, akik meglépték már az átalakulást, és beszámoltak arról, hogy milyen így az életük.
Bárki, aki egy nagyon komoly műtétre várakozik, akármennyire is bízik az orvosában, tele van félelmekkel. Antónia először évekig álmodozott erről, majd amikor látható volt, hogy a dolog megvalósulhat, izgulni kezdett. Valaki, akinek még soha, semmilyen műtéte nem volt, természetes módon fél az altatástól, és a felépülés nehézségeitől. A beavatkozás esetleges szövődményei, a későbbi társadalmi beilleszkedés, a leendő párkapcsolati lehetőségek kérdőjelekként tornyosultak előtte. Végül azonban a műtét mindent pozitív irányba terelt.
A benne zajló változás először az öltözködésének radikális átalakításában nyilvánult meg. Folyamatosan kísérletezett női ruhadarabokkal és sminkkel. De mivel nem igazán voltak nőbarátai, ez nehezen alakult. - Én addig visszafogottan, eleve a feltűnést kerülve szeretem élni az életem. Ebbe semmiképpen nem fér bele az exhibicionista megjelenés, a túlzások, egy műszempilla, neccharisnya, amit sokszor az emberek sokszor elképzelnek. Nem vágyom rá, hogy megbámuljanak az utcán.
Az, hogy valaki megnöveszti a haját, ma már nem kirívó egy férfi esetében sem. Az viszont, hogy hogyan ápoljuk a hajunkat, hogyan nyúlunk hozzá, az már női attitűd. Aki nem úgy nőtt fel, hogy megtanulja ezeket a dolgokat, annak izgalmas hullámvasút ez a külső átalakulási folyamat.
- Amikor a tükörbe nézek, szeretem látni a változást. Napról napra egyre önazonosabb külsővel tudom élni az életem.
A tündér késett ugyan, de…
- A műtét végül megtörtént.
- Hát igen, látod… - Antónia mutatja az úszógumit, amin ül. Ez egy védőeszköz nekem most. Annyira friss a beavatkozás, hogy hosszabb ideig nem annyira komfortos ülni egy széken. Ez egy egyszerű úszógumi, ami most nekem szinte nélkülözhetetlen, mert ülőmunkát végzek.
Sok olyan beavatkozás létezik, ami után használnak hasonló gyógyászati segédeszközt. Elég a szülés utáni napokra gondolnunk, vagy más, a test alsó régióját érintő, erős fájdalmakkal járó beavatkozásra.
Az ide vezető út egyáltalán nem volt rövid. Volt benne pszichológus, pszichiáter, urológus, transzegészségügyi szakember, plasztikai sebész. Antóniának járnia kellett lézeres szőrtelenítésre, ahol az arcon lévő szőrzetet gyengítették, távolították el. - Na az! Az fájt talán a legjobban. És mindezeken kívül életem végéig női hormont kell szednem, de mivel ez segíti a testem nővé alakulását, egyáltalán nem bánom.
Antónia a műtét után nem pusztán elindult az úton, hiszen már rajta volt. Az előzetes pszichológiai, pszichiátriai felmérés során felmérték, hogy helyes-e számára ez az út. Figyelték a gesztusait, tesztek során ellenőrizték szándéka komolyságát, és ezek alapján állt fel a komplex pszichiátriai vélemény. Elmondása szerint néhány transzneműtől hallotta, hogy ezek akár több alkalmas találkozások, és előfordul elutasítás is. Végül fennakadások nélkül megszerezte a szükséges szakvéleményeket a beavatkozások elvégzéséhez.
- Egyszóval megvalósult az álmod, és átalakultál, visszavonhatatlanul. Feladtad azt is, hogy gyermeked szülessen?
- Biológiai gyerekem nem lehet, pedig a szüleim elképzelhetetlennek tartották, hogy ne legyen gyerekem, ők is unokákat vártak, mint a környezetükben minden hasonló korú ember. Mondhatjuk, hogy társadalmi elvárás, de bennem is megvolt ez a vágy egy időben. Amikor egy vizsgálat után nyilvánvalóvá vált, hogy nem lehet biológiai gyerekem, bevallom, sírtam hazafelé a buszon...
Egy élet átalakul, gyökeres fordulatot vesz. A korábbi barátok, ismerősök többnyire eltűnnek. A boltban „hölgyemnek” szólítják, és a körmös a legújabb trendekről fecseg, miközben a vérvörös lakkot csíkonként festi a manikűrözött ujjak végére. De mi történik, ha csupán név alapján hívják be valamilyen intézménybe?
- 2020 óta, mióta megszületett a törvény, „Magyarország Alaptörvényének kilencedik módosításáról” vagyis a hivatalos névváltoztatást ellehetetlenítő 33-as paragrafus, nem változtatható meg a születéskor kijelölt nem, így a keresztnév sem módosítható.
- Vagyis mondjuk ülsz egy rendelőben, és kiszólnak, hogy mondjuk... „Németh Krisztián”, jöjjön be?
- Bizony. Gondolom, mindenki emlékszik, a Covid-oltások szabályos rendben zajlottak, katonai felügyelettel. És ott, akkor, meg is történt. Mondták a hivatalos nevem, és elindultam a rendelő felé. Hallottam, ahogy hangosan nevetnek mögöttem.
Ez is érdekelhet
