Kasley Killam közegészségügyi szakértő, a kapcsolatokból és közösségből származó testi-lelki jólét specialistája egy ötös listát állított össze a PsychologyToday oldalán megjelent cikkében azokról a tévhitekről, amelyek tudományos alapok cáfolhatók.
Tévhit: "A magány és a társadalmi izoláció ugyanazt jelenti."
A két kifejezést gyakran használják szinonimaként, valójában azonban különböznek egymástól. A társadalmi izoláció az egyedüllét objektív státusza. Ezzel szemben a magányosság a kapcsolatok hiányának szubjektív érzete. Elképzelhető például, hogy ugyan több ember is körülvesz minket a mindennapokban, mégis magányosnak érezzük magunkat. Miért lehet ez így? Nos, a magányosság abból fakad, hogy nem érezzük, hogy mások is észrevesznek minket, megértenek és értékelnek. Magyarán abból fakadhat, hogy olyanokkal töltjük az időnket, akikkel nem közösek az értékeink és az érdeklődésünk. Szintén lehetünk magányosak, ha a másokkal való interakcióink felületesek, nem alakítunk ki elég mély kapcsolatokat.
Egy, az Egyesült Államokban készült felmérés szerint például a megkérdezettek 47 százaléka úgy nyilatkozott, hogy a kapcsolatai nem jelentőségteljesek, 58 százalék mondta azt, hogy senki sem ismeri igazán jól, 61 százalék pedig úgy érezte, hogy az érdeklődését senkivel sem tudja megosztani a környezetében. Világosan látható tehát, hogy nem a társadalmi kötelékek száma, hanem azok minősége számít elsősorban.
Tévhit: "A magány mindig rossz."
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Tény, hogy a magány negatívan befolyásolhatja az egészségünket, miközben mások társasága hozzájárulhat ahhoz, hogy jól érezzük magunkat a bőrünkben. Csakhogy ez sem érvényes minden helyzetre. Időnként mindenki magányos, és ez egy teljesen természetes emberi érzés: agyunk így igyekszik a tudtunkra hozni, hogy nem kapunk meg valamit, amire szükségünk lenne. A magányra gondolhatunk úgy, mint egy meghívóra, hogy nézzünk magunkba, válaszoljunk a szociális szükségleteinkre, és tegyünk azért, hogy előtérbe kerüljenek a kapcsolataink. A magányosság akár kreativitás forrása is lehet, többek között művészeket, írókat inspirálva arra, hogy kifejezzék az élményeiket.
Tanulmányok szerint a magány elsősorban akkor válik problémává, ha krónikus. Ha tartósan azt érezzük, hogy a kapcsolataink nem kielégítőek, akkor megnövekszik olyan egészségügyi problémák kialakulásának kockázata is, mint a gyulladás, depresszió vagy egyes szív-érrendszeri kórképek. Hosszú távon a magányosság kikezdi a testet is, hatalmas terhet róva az egészségre.
Tévhit: "A magány csak az idős emberek problémája."
Ez a mítosz sokkal inkább az ageizmus káros gondolatvilágából származik, mintsem valós kimutatásokból. Mi több, a magány egyes felmérések szerint gyakoribb a fiatalabb korosztályok körében. Egy amerikai tanulmány eredményei például arra utalnak, hogy az Y- (1980-1995 között születettek) és Z-generáció (1995-2010) tagjai között magasabb a probléma előfordulása, mint az 1940-1959 között született boomerek esetében.
Tévhit: "A technológia tesz minket magányossá."
Habár a modern technológia, így akár a közösségimédia-oldalak egészségtelen felhasználási szokásai kétségtelenül magányossá és boldogtalanná tehetik az embereket, ezzel együtt azonban ez a kérdés sokkal összetettebb. Éppen a koronavírus-járvány alatti bezártság az egyik ékes példája annak, hogy a technológia egy rendkívül erős kapcsolatteremtő eszköz is lehet, elősegítve, hogy új embereket ismerjünk meg, szervezzük az életünket, illetve távolról is tartsuk másokkal a kapcsolatot.
Egy tavaly megjelent tanulmány szerint a közösségi média használata általánosságban támogatja a szociális jólét fenntartását, az ahhoz kapcsolódó érzelmi kötődés viszont már káros lehet az egészségre. Hasonló eredményeket hozott egy másik kutatás is, ami szerint az okostelefon-használat csökkentheti a magány érzetét, ha közben kapcsolatot teremtünk másokkal, ellenkező esetben viszont stresszt okozhat. A lényeg tehát, hogy a technológia megfelelő használat mellett segíthet megelőzni vagy enyhíteni a magányosságot.
Tévhit: "A magány azt jelenti, hogy új barátokra van szükségünk."
Új városba költözve, vagy ha egyszerűen csak úgy érezzük, nincs elegendő szociális kötelékünk, akkor valóban előnyös lehet új ismeretségeket, barátságokat kötnünk. Ugyanígy azonban az is legalább ennyire hasznos szociális egészségünk javítása szempontjából, ha megerősítjük a már meglévő kapcsolatainkat. Fontos például, hogy elérhetőek legyünk. Kutatások igazolják, hogy amennyiben megnyílunk mások előtt, azaz megosztjuk személyes érzelmeinket, gondolatainkat, úgy sokkal szorosabb kapcsolatot alakíthatunk ki velük. Legyen szó akár egy közös ebédről vagy egy péntek esti kártyázásról, minden alkalmat érdemes lehet megragadni, hogy mélyebb beszélgetésekbe bocsátkozzunk barátainkkal.
