Rocknagyik és vén tinik
Furcsán fejre állt a világ: manapság a tizenévesek kedvenc együtteseiben a legvadabb rockerek is a hatvanas éveikhez közelednek, a csodás testükről vagy érzéki kisugárzásukról ismert világhírű színésznők is minimum anyakorúak. Ugyanakkor ma a legeldugottabb vidéken élő tizenévesek is többet tudnak a világról, bizonyos dolgokról több ismeretet, tapasztalatot szereztek, mint a nagyszüleik egész életükben. A fiataloké a világ: előfordul, hogy akár huszonévesen nagy befolyású cégvezető, harmincévesen miniszter lesz valakiből. Sokak szerint az érettebb korosztály leértékelődött: a negyvenes-ötvenes éveikben járók nehezebben tudnak elhelyezkedni, szívós munkabírásuk, sokoldalú tapasztalataik, tudásuk, lojalitásuk számos területen nem jelent akkora értéket, mint a fiatalabbak kreativitása, modern műszaki ismeretei, rugalmassága. Ilyen körülmények között bizony nem árt újragondolni az életkorok kérdését. Meddig fiatal valaki, mit jelent a középkorúság, hol kezdődik az öregedés?
A kutatók úgy látják, hogy a modern társadalmakban az ifjúkor és a felnőttkor közé kezd beékelődni egy sajátos életszakasz, amit utó-serdülőkornak, posztadoleszcenciának neveznek. Az ebben az életszakaszban lévő fiatalok helyzetében kettősség figyelhető meg: még nem függetlenek teljes mértékben a szülői háztól, bár biológiailag és intellektuálisan érettek, jogilag nagykorúak, de a szülőkről való leválásuk, önállósodásuk anyagi, lakhatási, döntéshozatali szempontokból sokuk esetében még várat magára. Többek között az iskoláztatás kitolódása, a munkanélküliség, az önálló otthon megszerzésének nehézségei állnak e jelenség mögött.
Tegyük félre az olyan, általános érvényű, egyszerre mindent és semmit mondó kijelentéseket, mint hogy "addig fiatal valaki, ameddig annak érzi magát", keressünk objektívebb meghatározásokat! Korábban, hagyományosan, a XX. században a legtöbb hivatalos, jogi, egészségügyi, gazdasági szövegkörnyezetben a 35. életévet tekintették szakaszhatárnak: a szűrővizsgálatoknál vagy statisztikákban ma is rendszeresen találkozunk a 35 éves korhatárral, amely a fiatalkort zárja le.
Az utóbbi évtizedekben azonban a várható átlagos élettartam kitolódásával megváltoztak az életkori szakaszok is, és ezt két-három évtizede a WHO is átvette, felfelé tolva a határokat. A fejlődéslélektan besorolása szerint a serdülőkort (14-18 év) követi a fiatalkor (18-24), majd ezt a felnőttkor váltja fel, amely mintegy 65 éves korig tart. A gyermek- és a fiatalkor élettani, fejlődéstani jelentősége egyértelmű: a fizikai, szellemi gyarapodás, a személyiségfejlődés, az egyéniség kialakulásának az időszaka. Szociális, egzisztenciális szempontból azonban bonyolultabb a dolog, hiszen az ifjúkor ilyen megközelítésben az iskolai tanulmányok befejezéséig, az önellátásra képessé tevő kereső munka vállalásáig, a családalapításig tartó életszakasz. Ez azonban az utóbbi időkben, különösen a fejlett országokban jócskán kitolódott.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
A karrier íve
A karrier, a pályafejlődés szempontjából Donald Super a 15-24 éves kort a kibontakozás, felfedezés, pályaválasztás korának tartja, amelyből 15-17 éves korig tart a puhatolódzás, 18-21 éves kor között az átmeneti fázis, 22-24-ig a próbálkozás fázisa. Manapság ezek a szakaszok későbbre tolódhatnak az alapképzés meghosszabbodása miatt, de ez akár előnyös is lehet, hiszen érettebben választanak életpályát a fiatalok. Ezután a megállapodás, az életpálya kiépítésének fázisa következik 24-44 év között, először a kipróbálással, 25-30 között, majd a stabilizációval 31-44 éves korban. A szociológus szerint ezután az elért eredmények megőrzésének, fenntartásának ideje jön el 45-60 év között, amelyet 60 év felett a hanyatlás követ: a 65-70 éves kort a lelassulás, a 70 év felettit pedig a visszavonulás idejének tartja.
Az élet középső szakasza
Egy másik szakaszolás, a WHO korbeosztása alapján a középkor alsó határa a 40 év, de a legtöbb helyen inkább a 45. évet tekintik annak. A középkorúság 45-59 évig tart, az öregedés kora 60-74 évig, az öregkor 75-90 évig, végül az aggastyánkor következhet 90 év felett. (Az emberi életkor legfelső határa ma 115-120 évben határozható meg - de ez sajnos, csak elmélet, a valóságban, igazolhatóan csak igen-igen ritkán jegyeztek fel ilyen extrém magas életkort.) A hétköznapi szóhasználatban a szószerinti jelentésnek megfelelően az élet középső szakaszát értjük a középkorúság alatt.
Ha a gyakorlatban várható átlagos élettartamot nézzük, ami Magyarországon 72,6 év (ezen belül a férfiaké 68,4, míg a nőké 76,8 év), akkor érthető, hogy a 35-40 év elérésével az emberek jelentős része úgy érzi: életének középső szakaszába jutott, félidőhöz érkezett. Ilyenkor - különösen kerek születésnapokon - szokás a leltárkészítés, mert bizony, sok múlik a dolog társadalmi oldalán, nem mindegy, hogy milyen élethelyzetben éli meg valaki az érett felnőttkort. Legtöbben a harmincas éveik végére már döntöttek életük legfontosabb kérdéseiben, pályát, társat választottak, családot alapítottak, egzisztenciát építettek, és a karrierük is kibontakozott, sőt, a manapság megfigyelhető fiatalság-kultusz jegyében a harmincas évek különösen értékesek a szakmai előmenetel szempontjából is.
Kétségbeesésre azonban azoknak sincs oka, akik a 40-45 éves korukat elérve az érett felnőttkorba, a "középkorúságba" léptek, bár a szakirodalom ismeri a "középéletkori krízist" is. Ilyen esetekben, 40-45 éves kor között, az élet középső szakaszába lépést krízisként éli meg az illető: elbizonytalanodik, elégedetlen a helyzetével, külsejével, megkérdőjelezi addigi életútjának sikereit, irányát, felismeri, hogy az egészségével is bajok lehetnek stb.; akár depresszióba is süllyedhet emiatt. Pedig kifejezetten pozitívan is megélhetők ennek az életszakasznak a jellegzetességei, hiszen az iskolák végeztével, az életpálya egzisztenciális alapjainak letétele után, a kisgyermeknevelés kötöttségeitől szabadulva kibontakozhat a személyiség, sok rejtett képesség, kreativitás törhet elő, végre "önmaga" lehet az érett felnőttkort elérő. A munkaerőpiacon sem kétségbeejtő a helyzet: Magyarországon is egyre több munkaadó ismeri fel, a negyvenes-ötvenes korú munkavállalók erényeit. Például az ilyen korú nők gyermekei már nagyobbak, így több idejük van, ők maguk pedig kitartóak, lojálisak, tekintélyes szakmai tudással és tapasztalattal rendelkeznek.
