Ahhoz, hogy segítsünk valakinek, nem kell feltétlenül megoldanunk a problémáját, vagy "kimentenünk" az érintettet abból a helyzetből, amiben éppen van. Már az is nagyon sokat segít, ha felajánljuk, hogy megosztjuk vele az érzelmi terhet.
A jó hallgatóság gyógyíthatja a lelket
Hagyjuk, hogy szeretteink a fájdalmukról beszéljenek! Az érzelmi támogatás a legtöbb esetben óriási segítség. Ha a feléjük tanúsított empátiánk nyilvánvalóvá válik, máris könnyebbé válhat a teher. De ahhoz, hogy valóban jó hallgatóság lehessünk, érdemes figyelni néhány dologra.
Az elfogadás a kulcs
Ha szeretteink a problémáikról, nehézségeikről mesélnek nekünk, ne csak hallgassunk őket, hanem tudassuk is velük, hogy mindennek, amiről beszélnek, van értelme számunkra. Fejezzük ki megértésünket és mondjuk el nekik, hogy a fájdalmuk valós, és minden joguk megvan ahhoz, hogy rosszul érezzék magukat. Ezzel érzékeltetjük, hogy elfogadjuk őket abban az állapotban is, amiben éppen vannak - a fájdalommal együtt. Ez nekik is segíthet elfogadni saját magukat és a helyzetüket. Ez különösen azoknál az embereknél fontos, akik hajlamosak magukat hibáztatni, ezzel pedig csak tovább fokozzák a fájdalmukat.
Szükség van egy külső nézőpontra
Mivel lehetetlen, hogy pontosan beleéljük magunkat valaki más helyzetébe, és pontosan ugyanazt gondoljuk és érezzük, amit ő, mindig is külső szemlélőként fogunk tekinteni a másikra. Ez azonban nem jelenti azt, hogy nem érhetjük meg, min megy keresztül. A külső nézőpont nagyon sokat segíthet abban, hogy rávilágítsunk olyan dolgokra, amit ő maga esetleg nem lát.
Ha például egy barátunkkal szakított a párja, és emiatt értéktelennek érzi magát, sokat fog jelenteni, ha tudja, hogy igenis maradtak még körülötte fontos emberek, akik szeretik és nagyra tartják őt. Ha pedig egy családtagunk valamilyen betegséggel vagy sérüléssel küzd, a jelenlétünk segíthet neki, hogy könnyebben viselje a fájdalmat és az állapotával járó érzelmi megterhelést.
Forrás: blogs.webmd.com