A minőségi emberi kapcsolatok alapvető pszichés funkciókon túl az emberek testi-lelki jóllétének alapvető előfeltételei - írja a Magyar Tudományos Akadémia Társadalomtudományi Kutatóközpontjának két munkatársa, Albert Fruzsina és Dávid Beáta. A barátságok védelmet és támaszt nyújtanak a magány , a betegség, vagy épp a szegénység ellen, tőkeként is felfoghatók, de társadalmi szempontból is nélkülözhetetlenek a stabilitás és az összetartozás szempontjából a kutatók szerint.
Sokaknak egyáltalán nincs barátja
Magyarországon a nyolcvanas években készültek először szociológiai kutatások a barátságokról : a magyarok más országokhoz képest kevesebb barátról számoltak be, akik nagy arányban a munkahelyi környezethez kötődtek, és nagyon magas volt azok aránya, akiknek egyáltalán nem volt barátjuk. Ez az elmúlt évtizedekben nem sokat változott, a népesség harmada-ötöde egyetlen baráttal sem rendelkezik, illetve az átlagosan említett barátok száma is összességében csökkenő tendenciát mutat.
A kor előrehaladtával egyre kevesebb a barát
Az életkor előrehaladtával a barátok száma csökken, a barátokat nélkülözők aránya nő, ami elöregedő társadalmunkban különös figyelmet és beavatkozást igényelne.
A jellemzően legtöbb baráttal rendelkező fiatal népesség körében az utóbbi években egyfajta polarizálódás figyelhető meg: a sok baráttal rendelkezők mellett egyre inkább kitapintható a már fiatalon is magányosok csoportja, vélhetően összefüggésben az információs technológia hatásaival. Az iskolai végzettség ehhez képest fordítva hat, a legtöbb barátja a felsőfokú végzettséggel rendelkezőknek van, és a magasabb társadalmi státusz, több jövedelem, jó munkaerőpiaci helyzet szintén több barátot valószínűsít.
Már nincs a férfiaknak több barátja
A legutóbbi, 2017-es mérés szerint minden negyedik magyar felnőttek nem volt egyetlen barátja sem, a legtöbben (65 százalék) 1-4 baráttal rendelkeznek, míg erőteljesen lecsökkent azok száma (4 százalék), akiknek tíznél is több a barátja. Korábban az adatok mindig azt mutatták, hogy a férfiaknak átlagosan több barátja van, mint a nőknek, de ez a különbség napjainkra megszűnni látszik. Egyik lehetséges magyarázata ennek az, hogy a barátszám-csökkenés hátterében a barát-definíció egyfajta szűkülése, illetve homogenizálódása húzódik meg, azaz a férfiak körében is egyre fontosabb kritériuma a barátságnak a fontos problémák megbeszélésének lehetősége, ami korábban nem feltétlenül volt így.
Ezzel összhangban van a bizalmas kapcsolathálózatokra vonatkozó kutatásaink eredménye is: míg a kilencvenes évek végéig a magyarok jellemzően legszűkebb családtagjaikkal beszéltek problémáikról, ez napjainkra teljesen megváltozott, ma már több barátot, mint családtagot említenek az emberek bizalmasukként , és a változás a férfiak körében különösen erőteljes. Míg a barátok megjelenése a bizalmasok között örömteli fejlemény, az már kevésbé az, hogy növekvő arányban ez egyben a családtagok teljes kiszorulását jelenti a bizalmasok közül.