Kettő óra és kettő perc - a mobiltelefonom adatai szerint ennyi időt töltök az okoseszköz képernyője előtt egy átlagos napon. Ez önmagában sem hangzik kevésnek, de a statisztikákat böngészve megnyugodhattam, hogy kispályás telefonfelhasználó vagyok - legalábbis egy átlagos amerikai felhasználóhoz képest. Egy 2019-es tanulmány szerint naponta átlagosan három és fél órát böngészik a telefonjukat az Egyesült Államokban, de a tinédzserek átlagos képernyőideje még ennél is ijesztőbb : az ébrenlétben töltött idejük közel felét, 7 óra 22 percet nyomkodják az okoseszközt. Ennek tudatában már nem is éreztem olyan nagy vállalásnak, hogy a 28 napos kihívás részeként egy napig elrejtsem magam elől a telefont, ez időnként mégis fontos lehet a mentális egészségünk megőrzéséhez.
Szorongunk, ha nincs a kezünkben a telefonunk
Hogy a mobiltelefon milyen kulcsszerepet tölt be az életünkben, azt jól tükrözi, hogy létezik már az úgynevezett no-mobile phobia, vagy nomophobia . Ez tulajdonképpen a mobiltelefon hiányától való rettegést jelenti: aki ebben a fóbiában szenved, azt nagymértékű szorongás keríti hatalmába, ha nincs a keze ügyében a készüléke, esetleg az lemerült és nem tudja hol feltölteni. Ez egyáltalán nem ritka, sőt manapság már szinte általánosnak mondható: a Sleep című folyóiratban publikált, 2020-as tanulmány rámutatott, hogy a vizsgált 327 egyetemi hallgató 90 százaléka súlyos nomofóbiában szenved, amelynek következtében a többi között alvászavarokkal, napközbeni álmossággal küzdenek, és rossz alváshigiénés szokásaik vannak.
Jól látható tehát, hogy a mobiltelefon egyfajta függőséget okozhat, ami miatt fontos lenne időnként letenni, már csak azért is, mert túlzott használata rendkívül káros az egészségünkre. A képernyő állandó bámulása a látásunkra is rossz hatással van, főleg gyerekkorban zavarhatja meg a szem fejlődésének egészséges ütemét. Mivel a mobiltelefonokat előrehajtott fejjel kell nézni, a nyaki gerinc megbetegedéseinek előfordulása is ugrásszerűen megnő miattuk.
A lelki egészségünknek szenteljük a februárt
Mentális méregtelenítést tart a HáziPatika.com februárban: munkatársaink mindennap végrehajtanak egy olyan feladatot, amely hozzájárulhat a lelki egyensúlyuk helyrebillentéséhez. Olvasóinkat pedig arra kérjük, csatlakozzanak ők is hozzánk - dolgozzunk együtt lelki egészségünkért.
Van három dolog, amiért hálás?
A legtöbben hajlamosabbak a negatívumokat észrevenni a mindennapjaikban, és elfelejtkezni arról, hogy jócskán vannak olyan dolgok is, amikért hálásak lehetnek. Pedig mindenkinek érdemes lenne átgondolnia, miért szereti az életét! A hála érzésének ugyanis számtalan, tudományosan bizonyított jótékony hatása van, amelyek ráadásul annál erősebben nyilvánulnak meg, minél gyakrabban mondunk köszönetet.
Mit olvasott utoljára? Vegyen elő egy könyvet!
Mentális egészségünkért akkor tehetünk a legtöbbet, ha rendszeresen időt szánunk magunkra: pihenünk, kikapcsolódunk, feltöltődünk, tudatosan biztosítva szervezetünk számára mindazt, amire pszichésen (is) szüksége van. A lazításra remek alternatíva az olvasás.
A képernyőből sugárzó kék fény az alvásunk minőségére is komoly hatással van - emiatt éppen azokban az elalvás előtti órákban lenne a legfontosabb letenni, amikor rendszerint azt a legtöbbet nyomkodjuk. A mesterséges kék fény a napfényhez hasonlóan hat ránk: éberebbé tesz, ezért éjszakai telefonozás esetén elállítódhat a szervezetünk belső órája. A cirkadián ritmus felborulása pedig szintén megakadályozza a pihentető alvást.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
A tétlenségben érződik leginkább a hiánya
Mielőtt úgy döntöttem volna, hogy egy napig hozzá sem fogok nyúlni a telefonomhoz, összegyűjtöttem, hogy pontosan mire is használom azt. Ha éppen nem vagyok a számítógépem közelében, rendszerint a telefonomon olvasom el a nap legfontosabb híreit, illetve a közösségi oldal hírfolyamát is napi 8-10 alkalommal végigböngészem. Emellett a telefont használom navigálásra és sportolásra is, és a képernyőidőm jelentős részét egy gitároktató applikáció használata teszi ki, amelyet nem ritkán egy-másfél óráig is használok.
Amiről viszont teljesen megfeledkeztem, miközben a telefonomat elsüllyesztettem a lakás másik végében lévő fiók legaljára, hogy ébreszteni is ez az eszköz szokott, így bő fél órával a megszokott időpont után keltem. Megnyugodva tapasztaltam, hogy a függőség nálam még nem alakult ki, vagy legalábbis ilyen rövid megvonás esetén még nem voltak érezhető hatásai: napközben a tennivalók miatt tulajdonképpen eszembe sem jutott, hogy nincs nálam a telefonom. Amikor viszont két feladat között megpihentem, szinte azonnal a zsebem felé nyúltam a telefont keresve. Ezek a napközben tapasztalt, üres percek azok, amikor az átlagos felhasználó böngészni kezdi a telefonját és például híreket olvasgat, ilyenkor éreztem én is a hiányát az okoseszköznek. Ugyanilyen nehéz az esti időszakban megállni, hogy ne pillantsunk rá a hírekre - a digitális méregtelenítést komolyan véve én ezen a napon a számítógépet sem kapcsoltam be.
Ha hosszabb időre nem is, de legalább egy-egy napra mindenkinek érdemes lehet kipróbálni azt, milyen volt az életünk az okostelefonok világa előtt. A villámgyors információszerzés és -átadás korszakában a mentális egészségünkre is jótékonyan hathatnak ezek a rövid pihenők, néha pedig megengedhetjük magunknak, hogy nem vagyunk naprakészek a hírekkel, vagy nem reagálunk egy hívásra.
