A mérgező családtagot nem könnyű felismerni, egyrészt mert más szemmel nézzünk rokonainkat, mint barátainkat, ismerőseinket, és hajlamosak vagyunk legyinteni, ha valakinek nehezen tolerálható a természete. Másrészt úgy is gondolhatjuk, egy család életében természetes, hogy nem megy minden zökkenőmentesen, így nem töprengünk el mélyebben azon, mi vagy ki lehet az esetleges (akár ismétlődő) problémák gyökere. Pedig a mérgező családtag jelenléte óriási károkat okozhat, emiatt érdemes tisztában lenni azzal, kit is nevezhetünk annak, milyen jelek utalnak ártalmas ténykedésére.
Nem tudnak vitázni, és kontrollmániások
Alexandria Deas pszichológus szerint az ilyen emberekkel kapcsolatban az az általános benyomás, hogy nem jó a környezetükben lenni. Beszélgetés közben megszégyeníthetik a másikat, bűntudatot ébreszthetnek benne, nem véletlen, hogy a velük való kommunikáció után gyengének, üresnek érezhetjük magunkat. Tracy Ross tanácsadó pedig arra hívja fel a figyelmet, hogy a mérgező családtagokkal nem lehet normális mederben tartani a vitákat: egy ártatlan véleménykülönbségből is hatalmas veszekedést képesek csapni. Ami különösen bosszantó, az az, hogy az összeütközések során nem riadnak vissza a személyeskedéstől, a manipulációtól sem.
A mérgező családtagok nem tisztelik más véleményét, meggyőződését, hitét , döntését, és ennek nyíltan hangot is adnak - akár családi eseményeken, akár az érintett közösségimédia-oldalán is, úgy, hogy mindenki lássa. Nem fogadja el például, ha egy rokona olyan partnert választ, aki más rasszból származik, vagy eltérő vallási irányzatot követ. Viselkedésük a legtöbb esetben túlmegy azon a határon, ami még tolerálható, idegesítő, agresszív megmozdulásaik kifejezetten zavaróak, demoralizálóak.
Ross rámutat, hogy a mérgező családtagoknak az a céljuk, hogy minden róluk szóljon, másokat pedig igyekeznek háttérbe szorítani. Minden nekik nem tetsző tervet igyekeznek szabotálni, ritkán halljuk tőlük a "köszönöm" szót, sőt, kontrollmániájuk odáig terjed, hogy ráveszik a rokonokat, saját meggyőződésük ellenére cselekedjenek. Deas arról is beszélt: az ilyen emberek rendkívül kritikusak, nem tisztelik senki személyes terét, és nemcsak érzelmileg, de fizikailag is bántalmazhatnak.
Hogyan védekezhetünk ellenük?
Ha sikerült felismerni a mérgező családtagot, el kell kezdeni lépéseket tenni annak érdekében, hogy csökkentsük a toxikus hatásokat. Természetesen az lenne a legjobb, ha örökre kizárnánk az illetőt az életünkből, de ez sok esetben nem megvalósítható, magyarázza Deas. Vagy azért, mert félünk a rokon bosszújától, vagy azért, mert úgy gondoljuk, ennél többet ér a kapcsolat, és bizonyos keretek megtartásával valamennyire meg lehet változtatni. Hozzá kell tenni, hogy vannak helyzetek, amikor tényleg nincs más megoldás, mint az, hogy többet nem érintkezünk vele.
Amennyiben - legalábbis egyelőre - nem akarunk ilyen végleges döntést hozni, érdemes elhatározni, hogy azokról a témákról, amelyeknél a legvalószínűbb, hogy az érintett "ránk ugrik", nem beszélünk. Ha nem tágít, és erőlteti megszólalásunkat, hagyjuk faképnél. Ezt elősegítendő, célszerű nem a saját lakásunkban találkozni vele, onnan ugyanis nem tudunk hova menni, és őt is nehéz ignorálni, távozásra kényszeríteni. Azzal ugyancsak óvhatjuk magunkat, hogy korlátozzuk a beszélgetés idejét: szánjunk rá csak 5-10 percet, ez alatt az idő alatt kevesebb eséllyel történhet baj. Kérhetjük szakember segítségét is, ebben az esetben azonban rá kell vennünk a mérgező családtagot, hogy vegyen részt a terápián, ami valószínűleg nem lesz könnyű.
Fontos azonban tudni, hogy nem a mi felelősségünk megmenteni őt, és nem érdemeljük meg, ha rosszul bánik velünk. Senkinek nincs joga ahhoz, hogy a biztonságunkat, az általunk kijelölt határokat ne tisztelje! Saját magunk érdekében szűrnünk kell azokat az embereket, akikkel kapcsolatot tartunk, és ezért egy pillanatig sem szabad kényelmetlenül éreznünk magunkat.