Amikor megérkezett a hivatalos értesítés arról, hogy a koronavírus-járvány miatt bizonytalan időre bezárnak az iskolák, akkor David G. Allan, a CNN újságírója és felesége rögtön egyre gondoltak: kell egy napi beosztás. Az így szerzett tapasztalataikat Allan egy szubjektív cikkben tárta az olvasók elé. Most e beszámoló legfontosabb tanulságait gyűjtöttük össze.
Az első nap
Ahhoz, hogy a gyerekek ne egész nap pizsamában szaladgáljanak a házban, müzlit egyenek minden étkezés helyett, mesét nézzenek, míg meg nem fájdul a szemük, még aznap összehívták a családi kupaktanácsot. "Őszintén átbeszéltük, hogy mi kell ahhoz, hogy ez az új helyzet tartható és menedzselhető maradjon. Mindannyian egyetértettünk abban, kell egy rendszer. A feleségem jegyzetelt, összesített, majd a hűtőre függesztette ki az új napirendet, így elkerülhetővé vált a tétlen lődörgés a házban" - idézte fel az első nap estéjét David.
Legyen kézzel fogható a beosztás
A rend , a rendszer és az irányítás minden ember számára szükséges, még ha nem is ismerik be. Tudnunk kell, hogy mit kezdjünk magunkkal ezekben a bizonytalan időkben, a gyerekeknek is szüksége van erre, főleg, ha szüleik most otthon dolgoznak. Ráadásul ad is valamiféle kapaszkodót, ha van arra egy terv, hogyan fogjuk azt a sok-sok órát tartalmasan eltölteni, ami ki tudja meddig áll rendelkezésünkre végtelen hosszan. Egy napirend nemcsak abban segít, hogy ne kapkodjunk, s legyen időnk nyugodtan gondolkodni, de a gyerekek megfelelő elfoglaltságát is biztosítja. A CNN újságírója azonban azt tanácsolja, ne csak a számítógépünkön létezzen az a beosztás, vegyük a fáradtságot és írjuk le, függesszük ki egy mindenki által jól látható helyre. A kicsik kedvéért, főképp, ha még nem tudnak olvasni, kis matricákkal, emojikkal is lehet színesíteni, hogy értsék, mikor minek jött el az ideje. De akár több példányt is kinyomtathatunk, hogy mindenkinek legyen egy kéznél.
Legyen egy lista az unaloműző tevékenységekről
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Persze, - ahogy ezt David is megjegyzi - nem mindenki támogatja az ilyen rendszereket, sokan reflexből elutasítják azt. Pedig az egészségügyi szakemberek többsége szorgalmazza, pont azért, hogy ne ártson meg a hirtelen a nyakunkba szakadó "szabadság", főleg, ha még a gyermekeink nem iskolás korúak, azaz nem köti őket hétköznap a digitális tanrend .
Ez a helyzet egyébként arra is kiváló lehetőség, hogy újragondoljuk az életünket plusz órák, edzések, játszóház, éttermek és mozik nélkül. De ne arra fókuszáljunk, hogy mit nem tehetünk meg a következő időszakban, inkább arra helyezzük a hangsúlyt, milyen lehetőségeink vannak. David azt tanácsolja, csináljunk egy listát unalom esetére. "Kutyasétáltatás, bunkerépítés, társasjáték, közös bringázás, videotelefonálás a barátainkkal, levélírás kézzel, sátorállítás a hátsó kertben, főzőcskézés. Egyre több ötletem támad, amiket mindig felírok, hogy emlékeztessen, mennyi mindent csinálhatunk, főleg, ha lányaim rákezdenek: unatkozom!"
Ne legyen túl szigorú a rutin
Elissa Strauss a CNN nevelési tanácsadója e téma kapcsán úgy fogalmazott, a mai gyerekek közt sok a szorongó alkat, leginkább azért, mert folyton ingerek érik őket, nincs idejük lenyugodni. "Mind a gyermekek, mind a szülők érdekében a nem túl szigorúan strukturált, de kézzel foghatóan létező rutin mellé teszem a voksom, mindazonáltal senkinek sem árt, ha van otthon egy kis rendetlenség" - kacsint ki a szülők felé a szakember, hozzátéve: persze csak akkor, ha sikerül azt még kézben tartani. Hangsúlyozza, nagyon fontos, hogy megőrizzük a jó kedvünket, értékeljük a boldog pillanatokat, s ha lehet, tanuljunk ebből a helyzetből. Használjuk ki a lehetőséget új ötletek, szeszélyek, hobbik felkarolására és kiélésére - tanácsolja a szakértő, hozzátéve: éppen ezért nem érdemes túl szigorú rutint bevezetni, legyen a napban olyan időszak is, ami nincs előre kitalálva, betáblázva.
Adjunk nekik teret
"Mi történhet, ha a gyerek lehetőséget kap arra, hogy azt csináljon amit akar, úgy - s ez nagyon fontos -, hogy semmilyen elvárást nem támasztunk felé annak eredményével kapcsolatban?" - teszi fel a kérdést Strauss, aki szerint azt is fontos megvizsgálni, hogyan támogathatjuk őket mindebben? Ezekre a kérdésekre a választ azonban ne a szakembertől várjunk, mindenkinek magának érdemes átgondolnia, hogyan felelne. Strauss mindössze annyit tanácsol, ne osszuk be percre pontosan a napokat. Hogy miért ne, arra már David G. Allan adja a választ. Mint írja, kezdetben ők is görcsöltek rajta, hogy mindent betartsanak, amit maguknak szabtak, ma már viszont csak arra figyelnek, hogy a napi események felvázolt rendje megmaradjon. Ha csúszás van, s nem percre pontosan történik, akkor sincs tragédia - jegyzi meg, hozzátéve, ha valami nem sikerült, vagy nem úgy, ahogy terveztük, az nem tragédia, csak egy lehetőség a fejlődésre a következő napon.
Fontos az elegendő alvás
Nos, azt már tudjuk, hogy az Allan-családnak van napi rutinja, pontosabban felvázolt menetrendje, amit igyekeznek rugalmasan kezelni. Azt viszont a családfő cikkében leszögezi, egy dologból nem engednek, ez pedig a gyerekek alvásideje . Akár korán, akár későn fekszenek, meg kell lennie az megszokott alvásmennyiségnek, az ugyanis a mentális és fizikai egészségük kulcsa. Persze - jegyzi meg a CNN újságírója - a legjobb, ha minél többet alszanak. Főképp, mert addig a szülők végre nyugalomban dolgozhatnak pár órát, ami bizony kincs az ilyen időkben. Az már más kérdés, hogy nekik is szükségük lenne elegendő alvásra...
Így indul a nap
"A feleségemmel úgy döntöttünk, egy dologhoz ragaszkodunk, a reggeli közös meditációhoz . Ez a mi mentális egészségünk megőrzésének a kulcsa" - avat be David G. Allan. Azt követően kezdődik csak a nap a házban, mégpedig a lurkók reggeliztetésével, hiszen nekik hétköznap iskola van, digitálisan. Amíg az tart, addig a szülők is tudnak haladni a munkával. Majd következik két óra "tesi", azaz szabadon végezhető tevékenység, aminek sportnak kell lennie. Ez lehet játék az udvaron, foci, bringa, szaladgálás, a lényeg, hogy a gyerekek kicsi mozogjanak, s lefáradjanak fizikailag. Ebben egyébként a szülők is példamutatóak, mindketten napi 30 percet kocognak. Az ebédidő természetesen szent, majd az ifjabbaknak a délután főképp szabadidős tevékenységekkel telik, de nem akármivel. Az opciók tárháza majdnem végtelen, de mindegyiknek van valamilyen célja, értelme: olvasás, írás, a szoba dekorálása, legózás, sütés, hímzés, horgolás, társasjáték, és persze van meghatározott mennyiségű "képernyő idő" is, amit maguk dönthetnek el, hogy melyik eszköz - tévé, tablet, számítógép - előtt ülve töltenek.
Együtt alakítják
Aztán, amikor fél hat felé mindenki befejezi a munkát, még vacsora előtt kimennek kicsit a kertbe, ahol tisztes távolból integetnek a szomszédnak, s ha van rá lehetőség, nem közelebbről, mint két méterről beszélgetnek, hiszen a szocializáció , a kapcsolatok ápolása ilyenkor is fontos. A nap végén közös vacsora, filmezés, játék vagy csak beszélgetés a család "rutinja", s a jóéjt puszi előtt még mindig belefér egy mese.
"A napirendünk és a szabályaink még nem forrtak ki. Sőt, miven az elején megegyeztünk abban, hogy heti egyszer leülünk és átbeszéljük a tapasztalatokat, ott van lehetőségünk, hogy közösen változtassunk is" - írja David, aki szerint ez a kulcsa annak is, hogy kellően rugalmasan tudnak változtatni a napirenden, ha az időjárás megkívánja. Ráadásul így a közös tapasztalatokból az is kiderül, hogyan hat a családtagokra a rendszerezettség, s az, hogy együtt, maguknak osztják be az idejüket.
"Amikor majd egyszer véget ér ez a közös rémálom, s az élet visszatér a normál kerékvágásra, remélhetőleg sikerül úgy folytatnunk az életünket, hogy e tapasztalat alapján marad benne egy kicsivel több tér, mint korábban" - osztja meg gondolatait a szerző az olvasókkal. Mi pedig bízunk benne, hogy igaza lesz.
Forrás: CNN
Legalább április végéig tarthat a karantén Franciaországban - olvassa el az erről szóló cikket társportálunkon, az nlc.hu-n .
