Az álmok ősidők óta bűvöletben tartják az embereket. A babilóniaiak már hétezer évvel ezelőtt áldoztak az álmokért felelős istennőjüknek, Mamunak, és könyvük is volt az álmok jelentéséről. Egy civilizációval és kétezer évvel később az egyiptomiak álomistenét Serpisnek hívták. A bibliai József, aki tanult ember volt, az ősi mítosz szerint álomfejtéssel foglalkozott. A középkorban, amikor az alkimisták kitartóan próbálkoztak az ólom arannyá változtatásával, és mindenütt a jó, de főleg a gonosz erőket fürkészték, az álmok eredetét a sötétség, a világosság és a félhomály birodalmában keresték. Ahogy ezek a fényjelenségek egymásba olvadnak, úgy képzelték el az álmainkban megjelenő motívumok gomolygását.
Szexről álmodni sem lehetett
A kereszténység megszállottan és hatékonyan üldözte a bűnösnek kinevezett tevékenységeket, fő helyen a szexet, amit egyszerűen az ördögnek tulajdonítottak. Az egyházi hatóságok a gyónásokban tudomásukra jutott erotikus álmokért akár máglyára is küldték a híveket - de csak ha nő volt az illető. A férfiakkal szemben sokkal elnézőbb volt az egyház, pedig a férfiálmok valószínűleg a középkorban is tartalmaztak illetlenségeket.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Az álmok gyönyörű versekre, zeneművekre ihlettek alkotókat, tudósok ezrei töltötték életüket az álmok kutatásával, de valószínűleg a történelem sok fontos katonai-politikai döntését is álmok alapoztak meg. Néhány nagy hadvezérről és diktátorról, Hannibálról, Julius Caesarról, Dzsingisz Kánról, Hitlerről feljegyezték, hogy igen komolyan vették álmaikat. Az az igazság, hogy jóllehet ma összehasonlíthatatlanul többet tudunk álmainkról, mint akár száz évvel ezelőtt, de a legfontosabb kérdések továbbra is nyitottak: mit jelentenek az álmok, miért álmodunk éjszakánként közel két órát, mi szüksége van a testünknek, lelkünknek erre a furcsa kavalkádra, ami a fejünkben zajlik, miközben békésen alszunk az ágyunkban.
Freud és a kulcslyuk
Freud, aki meghatározó fordulatot vitt végbe a lélekről való gondolkodásban, a pszichológiában, bár ateista volt, az álmoknak rendkívüli jelentőséget tulajdonított. Ő már nem a jót és a gonoszt kereste a háttérben, hanem úgy képzelte, hogy az álmokon keresztül mint valami kulcslyukon át bekukucskálhatunk a lélek mélységeibe, egészen pontosan a tudatalattinkba, ahol az igazán fontos dolgok történnek. Szerinte a tudatalattiban lakoznak a gyerekkorunktól elfojtott - többnyire erotikus tartalmú - vágyaink, erős érzelmeink és félelmeink. Freud úgy gondolta, hogy az álmok amolyan vágyteljesítő funkciót töltenek be a lelki háztartásunkban, és ezáltal csökken a tudatalattiban a feszültség, a nyomás.
1952-ben fedezték fel, hogy a szabályos 90 perces alvásperiódusok során egy éjszaka 5-6 alkalommal jelentkezik a 10-40 perc hosszúságú álomfázis, ilyenkor a szemgolyók gyorsan mozognak - ez a REM-fázis. Nemcsak az embernek, hanem az emlősöknek, sőt a madaraknak is van REM-fázisuk, csak nem tudjuk megkérdezni tőlük, hogy mit álmodtak. A hüllőknek viszont nincs gyors szemmozgással kísért alvási szakaszuk, tehát a varangyos béka sem álmodhatja magát hercegnek. A férfiak és a nők lényegében ugyanolyan érzelmeket élnek át álmaik közben, legalább az álmodó kísérleti személyek felébresztésekor elhangzó beszámolókból ez derül ki.
A leghosszabb, legelevenebb, "izgalmas" álmainkat közvetlenül felébredés előtt éljük át. Érdekes megfigyelés, hogy az álmokban, amelyeket fel tudunk idézni, ritkán dolgozunk vagy tanulunk, és sokkal gyakrabban játszunk valamit vagy éppen semmit sem csinálunk.
Éjszakai agytakarítás
Érdemes megemlíteni, hogy több az álmainkban a kellemetlen érzés, főleg düh és félelem, mint a kellemes, de ezek gyakran szexuális izgalommal kapcsolódnak össze. Miközben az erotika gyakori álomtéma, a kimondottan pornográf vagy a teljes aktust átélő álom aránylag ritka. A technika jóvoltából ma már látjuk is, hogy mi történik az alvó agyában. Az agytörzsből alvás közben erős elektromos ingerek áramlanak az agy mozgási és gondolkodási központjaiba. A tudósok ebből arra a következtetésre jutottak, hogy az agytörzs, a gondolkodás központja álmunkban lázasan próbálkozik értelmes sztorivá szőni az agytörzsből érkező ingereket.
És még mindig itt van a nagy kérdés: mi az álmok szerepe, rendeltetése, mi szükség van rájuk? Az már biztos, hogy jót tesznek az álmok: jobban működik a memóriánk, jobban tanulunk másnap, ha éjjel sokat álmodtunk. Ettől függetlenül tartja magát az a tudományos nézet is, hogy az álmok valójában az agy napi takarítását végzi, kisöprik a haszontalan, felesleges információkat, ilyenkor felejtünk. De azt még nem tudjuk, hogy maguk az álomképek miként szolgálják a nyilván nélkülözhetetlen felejtést. Az bizonyos, hogy a két dolog, álom és felejtés, szorosan kapcsolódik egymáshoz. Hányszor éltük át ahogy a reggeli ébredéskor a pár perce még annyira nyomasztó vagy éppen gyönyörűséges álom szétfoszlik, kicsúszik a kezünk, pontosabban az emlékeink közül.
De mit jelent?
Akárhogy is keletkezik az álom és akármi is a rendeltetése, mégiscsak az foglalkoztat bennünket hétköznapi embereket a legjobban, hogy mit jelentenek, egyáltalán jelentenek-e valamit? Tapasztalatból tudjuk, hogy bármennyire kaotikusak, töredékesek az álmaink, mégis van bennük valamilyen rendszer, és főleg izgalmas, személyes motívumokkal, sztorikkal vannak tele.
Van, aki azt állítja, sosem álmodik, mások naponta bombázzák a környezetüket álmaik elemzésével. Valójában mindenki álmodik, de nem egyformán emlékszünk rájuk. Ha közelebb akarunk kerülni álmaink megértéséhez, "megfejtésükhöz" először is rendszeresen meg kell figyelni, fel kell jegyezni őket. Az így összegyűjtött hosszabb álomfüzéreket megfelelően érzékeny lelkiállapotban türelmes és mélyreható elemzésnek vetjük alá. Ettől még nem fogjuk előre látni a jövőt, nem álmodjuk meg a jövő heti lottó számokat, de az álmokon való meditálás során kapcsolatba kerülhetünk bennünk zajló folyamatokkal, megérezhetünk formálódó változásokat. Álmaink segítenek abban, hogy alaposabban megismerjük és megértsük saját magunkat.
Forrás: tanulasmodszertan.hu
