Ha például érthetetlen rossz érzés fog el, ahányszor meglátjuk új főnökünket, aztán egy nap rájövünk, hogy egy szigorú, mogorva nagybácsinkra emlékeztet, akit nagyon nem szerettünk. Ha nem kedvelt emberek társaságába vagyunk hivatalosak, és a kritikus nap délelőttjén "véletlenül" kificamítjuk a bokánkat, ilyenkor üzen a tudatalattink.
Ez a sámánok, jósok munkahelye
Érdekes, hogy a felvilágosult 18-19. századot leszámítva az emberek mindig is sejtették, tapasztalták, hogy van a léleknek egy ismeretlen tartománya, a tudatalatti, legfeljebb nem így hívták. A sámánok, jósok, javasasszonyok, varázslók, és a vallások papjai pedig pontosan ezzel a közeggel dolgoztak, ide irányították üzeneteik nagy részét.
A felvilágosodás korában a vallásos világképtől megszabadulva, materialista alapon virágzásnak indultak a természettudományok, diadalmaskodott az ész. Már nem üldözték a holttestek boncolását, az anatómusok arra a következtetésre juthattak, hogy a gondolkodás, a tudat az agyunk terméke, és teljesen megismerhető, mint bármi más.
Jött Freud és botrányt csinált
Aztán jött Sigmund Freud, a pszichoanalízis atyja, aki nem kevesebbet állított, mint azt, hogy gondolataink, érzelmeink, emlékeink, vágyaink alig 10-15 százalékáról tudunk, a többi a tudatalattinkban van, és valójában azok irányítják az életünket.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
A végtelenségig az agresszió , a halálvágy elfojtása népesíti be a tudatalattinkat. Az ilyen elfojtás olyan erős lehet, hogy meg is betegít, az ilyen embereken a tudatalattit feltáró pszichoanalízis segíthet - állította Freud.
Annyira új és "szemérmetlen" volt Freud elmélete, hogy a tudományban is szinte csak ellenségeket szerzett, a társasági életben kiközösítették, neve évtizedekig vitát váltott ki Európában. Azonban új utat szabott a pszichológiának, hatása a szellemi élet minden területén meghatározó lett. Ma már magától értetődően használjuk a Freud által alkotott fogalmakat: tudatalattiról, elfojtott ösztönökről, álmaink szimbolikus jelentéséről beszélünk barátainknak, erről olvasunk a színes magazinokban.
Szex és társai laknak lenn
De vajon önsegítő módszerekkel a felszínere hozhatunk dolgokat a tudatalattinkból? Igen, vannak ilyen módszerek, de komoly erőfeszítést, és főleg kitartást igényelnek. Ennek az elzárt világnak akár csak kis részben való megismerése nagyobb vállalkozás, mint egy szokásunk vagy gondolkodásunk megváltoztatása.
Freud még azt gondolta, hogy a tudatalattinkban csupa önző, erőszakos, gyermeteg, vagy szexuális késztetés és emlék található, az őt követő terapeuták szerint a biztonság, a szeretet, az elismerés, az önmegvalósítás iránti vágyaink is gyakran a tudatalattinkban tárolódnak. Ez utóbbiakat azért nyomjuk el, mert félünk hogy mások gyengének, önzőnek, karrieristának, romantikusnak, fellengzősnek tartanak majd.
Most ismerkedjünk meg az első módszerrel, amely kellő kitartás esetén hozzásegít bennünket, hogy megértsük, mi mozgatja a háttérből, tudatalattinkból, cselekedeteinket, szokásainkat, gondolatainkat, érzelmeinket.
1. lépés: Keresd az okokat!
Amit teszünk, érzünk, vagy gondolunk, annak sosem egyetlen oka van. Aki kövér, az valószínűleg sok édességet vagy szénhidrátot vagy zsírt - vagy mindhármat - fogyaszt, de ez csak egyike az okoknak. Szerepük van az elhízásban a gyerekkorban látott érkezési mintáknak, a házastárs magatartásának, a vásárlási szokásoknak. A kövérség többnyire együtt jár a mozgáshiánnyal, ami ismét visszavezethető a nevelésre, esetleg betegségekre.
Az érzelmek is folyamatosan belejátszanak abba, hogy valaki miként táplálkozik: a stressz, a lehangoltság, a bűntudat, magány, harag sok embernél túlevést vált ki. Ezeket az érzelmeket pedig gyakran a tudatalattiból felmerülő emlékek, vágyak váltják ki.
Fogadjuk el, hogy összetett okok eredőjeként születnek meg gondolataink, érzelmeink, tetteink, és kezdjük el kitartóan figyelni milyen összetett lények vagyunk.
2. lépés: Ez is mind Te vagy!
Máskor ránk tör, hogy olyanok szeretnénk lenni, mint a kisgyerekek, felelősség nélkül élni , bármit megtenni. Ilyenkor dobhártyaszaggató hangerőre csavarjuk a hangfalakat autónk biztonságos védelmében és együtt üvöltünk a zenével. Egy borús hideg napon magzati pózban gömbölyödünk össze a meleg takaró alatt, mintha csak az anyaméhbe akarnánk visszatérni.
Fogadjuk el, hogy ezek mind mi vagyunk. Ez nem azt jelenti, hogy a sok kínos, szégyenteljes, vagy törvénybe ütköző dolgot tényleg végre is akarjuk hajtani, de a gondolat, a fantázia szintjén mégiscsak megtörténtek ezek az események.
De mi haszna van, ha elidőzünk kicsit ezeknél az árnyaknál? Meglepő módon, ha bevalljuk magunknak az árnyainkat, sokkal jobban kordában tartjuk őket, mintha tagadjuk létüket. A gyógyító pszichoterápia is ezt teszi.
3. lépés: Nézz szembe lezáratlan ügyeiddel!
Ha sikerült megbarátkoznunk azzal a -nem könnyen megemészthető- gondolattal, hogy nem vagyunk olyan makulátlanok, amilyennek hinni szeretnénk magunkat, válasszunk ki egy számunkra fontos problémát, és elemezzük ki alaposabban. Tegyünk fel ilyen kérdéseket: Mire emlékeztet ez a helyzet? Milyen rejtett haszna lehet számomra, amiért nem tudok tőle megszabadulni? A Légy a pszichológusod! korábbi részeit is érdemes újra átolvasni, hogy megtaláljuk a tudatos és öntudatlan összetevőket , okokat.
Ha kifogytunk az ötletekből, beszélgessük a problémáról egy jó baráttal, vagy másokkal, akiknek hasonló gondjaik vannak. Az ilyen oknyomozás során gyakran bukkanunk lezáratlan személyes ügyekre, elvarratlan szálakra. Ha neheztelünk egy számunkra fontos személyre, de ezt sosem tisztáztuk vele, valóságos lelki tyúkszemmé romolhat ez az ügy. Bár nem gondolunk rá, szeretnénk kiűzni a tudatunkból, de minden ami csak kicsit is hasonlít rá, felidézi, kínos érzést kelt, akár egy valódi tyúkszem .
4. lépés: Értsd meg a múltad!
Az önsegítő módszereket azért használjuk, hogy megzabolázzuk a nemkívánatos érzelmeinket, gondolatainkat, szokásainkat, és azok kapjanak teret, amelyek javítják a közérzetünket. Nincs ez másként a tudatalattinkkal sem. Tegyük fel, hogy párunk valamilyen ártatlan szokásától rendre felmegy a pumpa bennünk, míg az előző lépéseket alkalmazva rájövünk, hogy anyánk is pont így csinálta, és az mindig egy csúnya veszekedés kiindulópontja volt szüleink között.
Ha csak ennyi a haszna a módszernek, az sem kevés, hiszen ezután nem neheztelünk ok nélkül a párunkra, hanem engedjük, hogy előjöjjenek a mélyre süllyesztett kellemetlen otthoni emlékek. Ez további önismereti munka, szakirodalom olvasása után, esetleg szakember segítségével elvezethet oda, hogy változtassunk a szüleinkkel való kapcsolatunkon, például őszintén felnőtt módjára beszéljünk a közös múltunkról.
Ez is érdekelhet
