Az IQ (intelligence quotient, azaz intelligenciahányados) egy viszonyszám, amelynek segítségével kimutatható, hogy a vizsgált személy pillanatnyi értelmi képessége (azaz intelligenciája) és az azonos életkorú, átlagos értelmi képességű személy szellemi teljesítménye között milyen mértékű pozitív vagy negatív eltérés tapasztalható. Az IQ-t olyan tesztekkel mérik, amelyeken a feltételezés szerint az emberek teljesítménye normális eloszlást követ, azaz egy haranggörbével mutatható be. A skálázást úgy alakítják ki, hogy az átlagos teljesítmény 100 pont legyen (ezt éri el a legtöbb ember), s ennél magasabbat vagy alacsonyabbat a szélső értékek felé közeledve mind kevesebben.
Az IQ értéke vajon állandó-e egy adott személynél, vagy az életkor függvényében változik? Illetve, ha vannak változások, akkor azok minek köszönhetők? Ezek olyan kérdések, amelyek régóta izgatják az emberi pszichét és gondolkodást kutató tudósokat.
Kutatások bizonyítják: az IQ sem állandó
Nagy előrelépést hozott az a hosszútávú vizsgálat, amelyet brit kutatók folytattak le. Az összes 11 éves skót gyermek (87 498 fő) IQ-ját megmérték ugyanis 1932-ben. Több mint 60 évvel később Ian Deary és Lawrence Whalley pszichológusok közülük felkutattak körülbelül 500 személyt, és ismét elvégeztették velük az eredeti tesztet.
A korreláció igen magas (0,66) volt a gyermekkori és időskori eredmények között. Azok tehát, akik 11 évesen a legmagasabb pontszámokat érték el, idősen is a lista tetején maradtak, s aki gyerekként rosszul teljesített, az 60 év múlva is nagy valószínűséggel az alsó régióban rekedt. A korreláció azonban messze nem volt tökéletes. Előfordult, hogy valaki 40 pontot rontott a teszteredményén, s volt, aki jelentősen javított. De az eredmények összességükben azt mutatták (amit a pszichológusok újra és újra tapasztalnak a különféle kutatások során), hogy az IQ relatíve stabil marad az egész élettartam alatt. Ám a viszonylagosság nagyon fontos, mert az egyén helyezése egy adott csoporton belül változatlan. Az IQ abszolút értéke azonban ingadozhat az életkor függvényében.
Az intelligencia ugyan összefügg az agy fejlődésével, de a kutatók arra jutottak, hogy az IQ nem pusztán attól függ, hogy milyen vastagságú, tömegű a szürkeállomány. Az intelligencia inkább az agykéreg érésének dinamikus tulajdonságaihoz kapcsolódik. A kapcsolat a gének és az agykéreg érése között pedig nem közvetlen. Azok a gyerekek, akiknek magasabb az IQ-ja, eltérő módon viselkednek és képesek olyan különböző reakciókat kiváltani másoktól, ami formázza, fejleszti az agyukat. Régóta ismert, hogy az élmények, tapasztalások befolyással vannak az agykéreg vastagságára. Ez jól mutatja az emberi intelligencia plaszticitását, különösen a serdülőkorban.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Sue Ramsden, a University College London kutatója és kollégái ezt IQ-teszteket kitöltő gyerekek agyának fMRI-vel való vizsgálataival is kimutatták, amikor a felvételeket több éves időközzel megismételték. Ma már biztosan állítják, hogy senkinek sincs "egy bizonyos IQ-ja", s a tesztek eredményei elsősorban arra alkalmasak, hogy egy adott személy helyzetének vagy problémájának elemzéséhez újabb adalékot szolgáltassanak. Az általános IQ-értéket ma már önmagában szinte semmire sem használják.
De hogyan változik?
A test általános fejlődése a 20-as évek közepére befejeződik, s néhány jel azt mutatja, hogy az intelligencia is ilyenkor éri el a csúcspontját, s aztán lassan lejtmenetbe kapcsol. De a legújabb kutatások szerint az emberek az életéveik számának növekedésével nemcsak bölcsebbek lesznek, hanem bizonyos módon is okosabbá válnak. Ezt az MIT és a Harvard University orvosi karának közös kutatása állapította meg. A Joshua K. Hartshorne és Laura T. Germine által vezetett vizsgálatok feltárták, hogy a kognitív képességek egy része (milyen gyorsan gondolkodunk és milyen gyorsan vagyunk képesek előhívni az agyunkban eltárolt információkat) a 18-ik életévben éri el a csúcspontját.
De más képességek, például mások érzelmeinek olvasása vagy megtörtént események felidézése egészen a 30-ik életévig javul. Más képességek, beleértve az alapvető matematikai gondolkodást és egy nagyobb szókincset, még tovább javulnak a korral, a csúcsot pedig 50 év felett érik el.
"Szinte minden adott életkorban a legtöbbünk jobb pár dologban és rosszabb másokban" - véli Joshua Hartshorne, a tanulmány vezető szerzője, az MIT kognitív tudományok intézetének kutatója.
A bostoni tudósok arra jutottak , hogy az életkor attól függően befolyásolja a különféle vizsgálatokban résztvevő emberek eredményeit, hogy a vizsgálat milyen jellegű volt, azaz értelmetlen mindent egy kalap alá véve az általános eredményt nézni. Amellett, hogy az általánosan használt Wechsler-féle IQ-tesztet használják, a kutatóknak alkalmazniuk kell más kognitív teszteket is (beleértve a szókincs vagy az arcfelismerés mérését), hogy az adott személyről reális képet kapjanak.
A több tízezer emberre kiterjedő vizsgálatok végül azzal a konklúzióval zárultak, hogy nem állja meg a helyét az a feltételezés, miszerint az emberek a korai fiatalkorukban képesek a legnagyobb kognitív teljesítményre.
Ez is érdekelhet
Forrás: businessinsider.com
