Valószínűleg senkinek sem kell bemutatni a következő jelenetet: szóba elegyedünk valakivel, átrágunk minden témát, amit szerettünk volna (vagy meghallgatjuk a másik fél mondanivalóját), ám hiába teljesítette a beszélgetés a célját, valamiért mégsem tudunk kilépni belőle. Legyen szó családi, baráti vagy éppen munkaügyben bonyolított beszélgetésről, rendszerint tovább húzódnak, mint azt a felek, de legalábbis egyikük szeretné. Ezt a jelenséget támasztotta alá tudományosan is egy friss amerikai kutatás, amiből kiderült, hogy a párbeszédek csupán 2 százaléka ér véget akkor, amikor az mindkét fél számára optimális lenne - olvasható a CNN cikkében .
A kutatás témáját azok a bulik ihlették, amelyeken a szerző, Adam Mastroianni az Oxfordi Egyetemen folytatott tanulmányai során vett részt. A jelenleg a Harvard Egyetem pszichológus doktoranduszaként tanuló szakértő elmondása szerint egy idő után egyszerűen elvesztette érdeklődését az egyetemi bulik iránt, mert attól félt, ott olyan személyekkel elegyedhet szóba, akikkel aztán nem tudja majd udvariasan lezárni a beszélgetést. Ekkor vetődött fel benne a kérdés: "Mi van, ha valójában mindketten elakadtunk már a beszélgetésben, és csak azért nem zárjuk le azt, mert tévesen azt gondoljuk, a másik folytatni szeretné?"
Rosszul mérjük fel, hogyan érez a másik
Mint kiderült, a Proceedings of the National Academy of Sciences of the USA folyóiratban is publikált tanulmány ötletgazdája nem járt rossz nyomon. Első körben 806 önként jelentkezőt kérdeztek meg arról, kivel beszélgettek legutóbb - mint kiderült, a párbeszédek közel 80 százaléka egy baráttal, családtaggal vagy romantikus partnerrel zajlott. Meglepő volt azonban, hogy az alanyok 66 százaléka arról számolt be, volt egy pont a beszélgetésben, amikor úgy érezték, véget kellett volna érnie, ez mégsem történt meg. Ilyen esetben a résztvevők jellemzően kevésbé élvezték a párbeszédet, mint azok, akik időben véget vetettek neki. (Egy 7-es skálán előbbiek 4,7-re értékelték a beszélgetés élvezetességét, míg az utóbbi csoport tagjai 5,66-ra.)
A kutatás második részeként 252 idegent hívtak meg a laboratóriumba, ahol a kutatók párokra osztották és arra kérték őket, hogy beszélgessenek 1 és 45 perc közötti időintervallumban. Ezután az alanyokat külön-külön félrehívták interjúzni. Az eredmények hasonlóan alakultak, mint az első alkalommal, a tesztalanyok több mint 68 százaléka szerint volt a beszélgetésnek egy pontja, amikor azt kívánták, bárcsak véget érne, de mivel tovább folytatódott, ezért kevésbé is élvezték azt. A kutatóknak ezúttal arra is lehetőségük volt, hogy ugyanannak a párbeszédnek mindkét résztvevőjénél felmérjék, mit gondoltak a beszélgetés hosszúságáról. Érdekes eredményre jutottak: az esetek több mint 63 százalékában az alanyok rosszul mérték fel, hogy a partnerük mennyi ideig folytatná szívesen a beszélgetést. "Az udvariasság önmagában képes megakadályozni az embereket abban, hogy akkor szálljanak ki egy beszélgetésből, amikor szeretnének. Ezek a helyzetek nagyon hasonlítanak az autópályán való vezetéshez: az ember több kijáraton is elhagyhatná a sztrádát, mégsem tud mindig kisorolni abban a pillanatban, amikor szeretne, mert falaknak ütközne. Meg kell várni a megfelelő időt a kilépéshez, ám sokszor a kijáratok közötti távolság meglehetősen hosszúra nyúlik" - szemléltette a jelenséget a tanulmány szerzője.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Így lehet udvariasan véget vetni a beszélgetésnek
Ez is érdekelhet
Linda Sapadin kommunikációra szakosodott pszichológus szerint a tanulmány fontos pontokra világít rá a másokkal folytatott beszélgetésekben. Ő azt javasolja, ha szeretnénk pontot tenni egy beszélgetés végére, mondjuk el a másiknak, hogy sajnos lejárt az időnk, de említsünk meg valami pozitívat is a közös interakcióról. Például, ha valaki panaszkodását hallgattuk éppen, zárjuk a beszélgetést azzal, hogy reméljük, jobbra fordul a helyzete. Amennyiben mi magunk vagyunk hajlamosak arra, hogy szaporítsuk a szót, a pszichológus szerint tanácsos nagyobb figyelmet fordítanunk a partner testbeszédére, és kiszúrni azokat a jeleket, amelyek arra utalnak, hogy a másik készen áll lezárni a beszélgetést. Ilyen lehet a szemkontaktus felbontása, vagy az, hogy nem reagálnak az elhangzottakra.
