Az alexitímiások számára komoly problémát jelent az érzelmek megélése, vagy egyáltalán már a megkülönböztetése is, ebből fakadóan a kifejezésükkel is komoly gondjuk van. Annak ellenére, hogy megtapasztalják az érzelmekkel járó fiziológiai tüneteket - például heves szívverés, izzadás -, mégsem tudják megmondani, hogy mit éreznek, ahogy azt sem, milyen okok állnak annak az adott érzelem hátterében. Pusztán a düh és a félelem bizonyos szintű leírására képesek. Ebből kifolyólag nem tudják átélni a többi ember érzéseit, azaz empatikus képességük fejletlen, valamint konfliktuskezelő stratégiákkal sem rendelkeznek.
Mivel az alexitímiás embereknek nehezére esik az érzéseikről beszélni, ezért kényelmetlenül érzik magukat, ha társalogniuk kell. Ilyenkor érzelmek helyett leginkább hétköznapi, érzelemmentes témákról beszélgetnek. Sokuk számára egyenesen ijesztő a konkrétumokhoz, a gyakorlati vonatkozásokhoz, a pillanatnyi realitáshoz, a külvilág egyszerű eseményeihez kötődő gondolkodás.
Barátok nélkül, de házasságban
Nem is jellemző ezekre a személyekre, hogy barátaik lennének. Zárkózottságuk miatt egy külső szemlélő számára komor, humortalan embereknek tűnnek, még a legszűkebb környezetük is ridegnek, érzéketlennek, távolságtartónak tartja őket. Fantáziaviláguk sivár, legtöbbjük még éjszakai álmot sem tapasztal.
Senkit sem engednek igazán közel magukhoz, mégis gyakran élnek házasságban, mert úgy tartják, hogy az az élet rendje. Ugyanakkor hiába kötik össze életükkel valaki mással, továbbra is magányosak maradnak. Amennyiben a házastársak egyike alexitímiás, az érzelmekről való párbeszéd hiánya okán a másik fél is előbb-utóbb magányossá válik, a házasság kiürül. Amennyiben viszont két ilyen ember házasodik össze, zökkenőmentes lehet házasságuk, emiatt pedig sosem derül ki, hogy mindketten a pszichés diszfunkciótól szenvednek.
Kábítószer, alkoholizmus, hipochondria
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Az alexitímiás betegekben nem keletkeznek sem emóciók, sem érzelmek, így ezeket kezelni is képtelenek. Szinte minden érzelmi szituációt feszültségként élnek meg, amiből ezért vagy kilépnek, vagy érzelemmentes indulati kitöréssel reagálnak.
A tipikus alexitímiás beszűkült, szorongó, merev, tartózkodó, szociálisan bizonytalan személy. Becslések szerint az emberek tíz százaléka szenved az érzelmi analfabetizmustól. Az alexitímia emellett szomatikus és pszichiátriai betegségek kockázati tényezője. A hipochonderek (kivéve a szimulánsokat), a kábítószeresek, alkoholisták és szociopaták, valamint a pszichoszomatikus betegségekben szenvedők egy része alexitímiás.
Az alexitímia kiváltó oka még nem tisztázott, de főként az alacsonyabb kulturáltságú néprétegekben figyelhető meg. A szociális tanulási folyamat hiányosságai mellett megszakadt anya-gyerek kapcsolat tehető érte felelőssé, de az agy két féltekéje közötti kommunikáció hibájára is visszavezethető.
Nem várható jelentős eredmény a kezelésektől
Az érzelmi analfabétákat lehet kezelni, de hiábavaló, sőt, bizonyos esetekben súlyosbíthatja is állapotukat. Ettől függetlenül a pszichoterápia egy potenciális módszer, ugyanakkor a rideg, távolságtartó emberből csak hosszadalmas kezelés során válhat olyan személy, aki némiképp már képes saját érzelmeit felismerni, elfogadni, egyben másokét is átérezni. Valójában azonban sohasem válik a beteg érzelmes, érzékeny, empatikus egyénné. Az alexitímia kezelése során hatásosnak bizonyulnak még a relaxációs technikák, a csoportterápia alkalmazása, valamint a biofeedback is.
Ez is érdekelhet
Amennyiben a betegeknek saját állapotuk nem okoz problémát, a betegség nem vezet amorális cselekedetekhez, úgy a kezelés lényegében felesleges.
