Nem könnyű megbirkózni egy gyógyíthatatlan betegség diagnózisával. A hozzátartozók ilyenkor próbálják megkönnyíteni a helyzetet, ám sokan szembesülnek azzal, milyen nehéz is a kommunikáció ezekben a helyzetekben. Valahogy nem találják a szavakat, vagy éppen olyan, mintha nem a megfelelő félmondatokat mondanák ki - írja a metro.co.uk . Lássuk, mire kell figyelni ezekben az esetekben.
Amit kerüljünk
Sokan ösztönösen olyan üres frázisokat, kliséket hajtogatnak, mint például "nem lesz baj", vagy "tudom, mit érzel". Ezekkel viszont nem nyugtatjuk meg a beteget, sőt, éppen az ellenkező hatást érhetjük el nála. Érdemes inkább olyasmiket mondani, mint hogy azt kívánjuk, bárcsak ne történt volna ez a szerettünkkel, és megértjük, ha nem szeretne róla beszélgetni. Tudnia kell azonban, hogy szükség esetén ott vagyunk vele, számíthat ránk.
Röviden vagy hosszan
Ha úgy látjuk, a beteg mégis nyitott a beszélgetésre, tegyünk fel olyan kérdéseket, amelyekre olyan hosszan vagy épp röviden válaszolhat, ahogy az neki megfelel. Egy "hogy érzed ma magad?" például tökéletes erre, hiszen egy kurta "nem túl jól" éppúgy megmutatja számunkra, mennyire érdemes további kérdéseket feltennünk, mint egy hosszabb válasz. Talán úgy fogjuk megítélni, hogy jobb, ha hagyjuk a beteget pihenni, de előfordulhat, hogy nyitott lesz egy kis társalgásra.
Ilyenkor röviden elmesélhetjük neki, mi történik a világban, hiszen a súlyos betegek gyakran érzik mindentől és mindenkitől elszigetelve magukat. Ha viszont hallanak vagy beszélgethetnek kicsit a világ dolgairól, azzal úgy érezhetik, ők sem maradnak ki a fontos történésekből. Hogy mi a fontos, az persze mindenkinél más és más. Akár meg is kérdezhetjük, miről szeretnének többet hallani, és aszerint meséljünk egy kicsit a családban történő eseményekről, a hírekről, a kedvenc tévéműsoráról vagy akár az irodai pletykákról.
Felajánlhatjuk a segítségünket, de ezt soha ne általános értelemben tegyük. Vagyis ahelyett, hogy azt kérnénk, hívjon, ha bármiben tudunk segíteni, inkább ajánljuk fel, hogy szombaton bevásárolunk neki, utána pedig egy kicsit ki is takarítunk a lakásban. Ezt sokkal nagyobb eséllyel fogja elfogadni, minthogy magától telefonáljon, hogy kérjen valamit. A betegek nagy része nem szívesen kér semmit, illetve nem szeretnének szeretteiknek gondot okozni.
A legegyszerűbb dolgok
Ha úgy látjuk, halálos beteg szerettünk nem akar vagy nem tud beszélgetni velünk, akkor is elmondhatjuk neki, mennyire szeretjük, illetve köszönetet mondhatunk azokért a dolgokért, amelyekért hálásak vagyunk neki. Ha pedig feszültség volt közöttünk a múltban, kérjük a bocsánatát, és mondjuk el, hogy mi is megbocsátottunk.
Ha végképp nem találjuk a szavakat, esetleg nem tudjuk kimondani a fentieket az érzéseink miatt, akkor gondoljunk a beszédnél is egyszerűbb megnyilvánulásokra. Üljünk le szerettünk ágyához, és fogjuk meg a kezét. Ez olykor többet jelenthet neki ezer szónál is.