Ha valaki látta a Peremvidéken című svéd-finn filmet egy finn bevándorló család svédországi mindennapjairól, az apa és az anya alkoholizmusáról, a gyerekek elképesztő sorsáról, akkor lehet fogalma arról, hogy mit jelent a traumatikus élmény.
Ám a filmben van egy meglepő vonulat: az egyik gyerek az iszonyatos lelki (és időnként) testi szenvedések ellenére is képes kiemelkedni a szegénység, a fizikai erőszak és a depresszió sújtotta család borzalmas mindennapjaiból. Családanyaként harmóniában neveli két gyermekét, odaadó férjével együtt. A film - alighanem öntudatlanul - a legkorszerűbb pszichológiai kutatásokat igazolja. Akinek ugyanis "van terve", az kiemelkedhet még abból a környezetből is, ami más esetben tragédiához vezet.
A film főszereplője az úszásban találja meg a kivezető utat, mindent arra tesz fel, hogy ott érjen el sikereket (gyerekként) - bár látszólag a siker sem hozza ki a sodrából, nemcsak a traumák, amelyeket a családban él át. Sőt a sikert iszonyatos indulatok "kiélése" közben éri el, miközben ezért persze áldozatokat is hoz. Később már nem kell neki a sportsiker, de az úszás funkciója megmarad: válsághelyzetben is uszodába megy, ott vezeti le felnőttként is a feszültséget. Kibeszélni ugyan nehezen beszéli ki az elmondhatatlan problémákat, de férje ekkor is mellé áll, és türelmesen megvárja, amíg legalább lecsillapodnak az indulatok.
Ellenálláskutatás: nem újdonság
A pszichológiai ellenállóerő nem újdonság, vizsgálata, annak újabb eredményei azonban olyan tanulságokkal járhatnak, amelyek mindenki számára fontosak lehetnek. A lelki ellenállóképességgel immár számos kutató foglalkozik Németországban a Spiegel Online cikke szerint.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
A rossz gyermekkor, a hátrányos indulófeltételek, a gyermekotthonban való elhelyezés, az alkoholista apa, a szegénység, a lelki beteg szülők, a családi erőszak nem feltétlenül vezetnek mindenkinél hasonló következményekhez. Az "ellenálláskutatásnak" Németországban valódi központja is kialakult, az úgynevezett a mannheimi "rizikógyermek-tanulmány" készítői a súlyos helyzetben lévő gyerekek sorsát vizsgálják.
A kancellár: rossz kezdet után siker
Gerhard félárvaként nőtt fel, a legnagyobb szegénységben. Apja a második világháborúban, a Wehrmacht katonájaként Kolozsvár mellett esett el. Fia sosem látta őt. A fiatalon egy vasedényboltban dolgozott, esténként biflázta a tananyagot, hogy legalább a középiskolát kijárja. Végül leérettségizett, majd elvégezte a jogi egyetemet. Végül Németország egyik legsikeresebb kancellárja lett. Gerhard Schröderről van szó, aki a mostani, Európában éllovas, versenyképes német gazdaságot kemény reformprogramjával megalapozta.
Schröder szociális segélyen élő családjára pedig a későbbi kancellár pedig egyszerűen úgy emlékezett vissza: "Mi voltunk az aszociálisak." S hogyan kezdett innen kiemelkedni? Akárcsak a filmben, itt is a sport segített: Schröder középcsatár volt, ami a fociban meghatározó posztot jelent.
Nem feltétlenül a sport jelenti persze az egyetlen kiutat. Hogyan sikerülhet kitörni, hogyan lehet a rossz kezdet után sikert elérni? - a kutatók most erre keresik a választ, és néhány fontos megállapításra jutottak. Így a nagyobb ellenállóképességű gyerekek már kiskorukban nagyobb alkalmazkodóképességről tanúskodnak. Jobban örülnek a kapcsolatoknak, érzelmileg kiegyensúlyozottabbak, boldogabbak, mint más gyerekek.
Idősebb korukban aktívabbak, felelősségteljesebbek és igyekeznek az adott feladatra, cselekvésre koncentrálni. Megvan bennük az elszántság arra, hogy az életüket maguk irányítsák. És: hisznek abban, hogy ez lehetséges.
Hisznek magukban, és nem függnek a "sikertől"
A pszichológusok szerint a lelkileg robusztus (erős, szilárd) emberek nagyfokú öntevékenységről tesznek tanúbizonyságot, vagyis hisznek a saját cselekvéseik hatékonyságában, és a sikereket a saját képességeiknek tulajdonítják. Ugyanakkor a kudarcokat a véletlennek tudják be.
Ezek az emberek azért védettek a válsághelyzetektől, mert a belső önértékelésük nem feltétlenül a sikerektől függ. (Ezt egy megdöbbentő jelenet bizonyítja a bevezetőben említett svéd filmben: amikor az otthon súlyosan bántalmazott kislány megnyeri az úszóversenyt, úgy száll ki a medencéből, hogy arcizma sem rándul, és azonnal bevonul az öltözőbe.)
Az ilyen erős személyiség reális célokat tűz ki maga elé, a nehézségeket pedig kihívásként értelmezi. Ha válságba kerül, az áldozat szerepéből gyorsan kiszáll, és még nehéz időkben is optimista marad. Ugyanakkor van egy meglepő tulajdonsága: időben kér segítséget. Ugyanis tudja, hogy az ellenállóképesség nem jelent sérthetetlenséget. Attól sem menti meg őt semmi, hogy néha kétségbe essen. (A filmbeli kislány például a szomszédoknál, barátnője szüleinél talál időnként menedéket a családi szörnyűségek elől.)
Egy hawaii kutatás
Két amerikai pszichológus, Emmy Werner és Ruth Smith már régebben vizsgálták az ellenállóképességet. Munkáik a hetvenes-nyolcvanas években láttak napvilágot. A kutatók 1955-ben Hawaiin, Kauai szigetén született 698 gyereket vizsgáltak négy évtizeden keresztül. Köztük olyanokat is, akik jelentős hátrányokkal küszködtek már születéskor: szegénység, iskolázatlanság, a szülők pszichikai problémái fordultak elő esetükben.
Az ilyen "rizikógyerekek" egy része bűnöző lett, és drogokra állt rá. (Amúgy a svéd-finn filmben is a drogozásba menekült a gyengébbik testvér.) A hawaii gyerekek másik része viszont komoly teljesítményt nyújtott felnőttként. Werner és Smith is kimutatott néhány fontos, közös jellemzőt: a jó kinézet, a pozitív temperamentum és az intelligencia egyaránt jellemezte ezeket a személyeket. Ezek a védőfaktorok pozitív reakciókat váltottak ki a gyerekek környezetéből.
A mannheimi, német tanulmány szintén hasonló következtetésekre jutott: a sokat nevető, beszélni és olvasni is gyorsan megtanuló gyerekek gyakran elismerést váltottak ki környezetükből. A felnőttek, akik körülvették őket, érdeklődtek irántuk, foglalkoztak velük a nevelőik és a tanáraik. S persze a barátok is dicsérték és támogatták őket.
A terv és a vonatkozatási személy A problémák legyőzésében szintén fontos szerepet játszott a "terv". Ezeknek a gyerekeknek volt elképzelésük a jövőről, az öntevékenységről, az önmegvalósításról. Az értelmi alapú tervezés fontos szerepet játszott az esetükben, és ehhez kötődött az ellenállóképességük.
Ugyanakkor a Hawaiin kutató amerikai tudósok egy nagyon fontos külső körülményre is felhívták a figyelmet: az erős személyiségeknél mindig kimutatható volt egy "vonatkoztatási személy", vagyis egy olyan ember, akivel a gyerekek stabil kapcsolatot tudtak kialakítani. Ez nem feltétlenül egy szülő volt, hanem egy mentor, tanár vagy barát.
A kutatások egy másik vonulata azt vizsgálja, hogy általában véve hogyan lehet védekezni a traumák ellen. Az ezzel is foglalkozó George Bonnano szerint fontos a baráti hálózat szerepe. Bajban lévő emberek könnyebben átvészelhetik a krízishelyzeteket, ha barátaikhoz fordulhatnak, akik segítőkészek. A stabil baráti kör ezért fontos. Érdekes az is, hogy egy norvég felmérés azt mutatta ki, hogy pszichikailag erősebbek azok az emberek, akik kulturális eseményekre járnak.
Tanulható az ellenálló képesség?
Más szakértők arra hívják fel a figyelmet, hogy az ellenállóképesség tanulható. A legfontosabb az, hogy meg tudjuk különböztetni a már megoldott problémákat a megoldatlanoktól. A (lelki) erőforrásokat ugyanis nem a régi, már meghaladott kérdésekre kell pazarolni, hanem az újabb válsághelyzetek elhárítására, kezelésére.
A barátok mellett az egyesületek, civil szervezetek is fontos segítséget nyújthatnak. Itt az a tényező lehet fontos, ami a vonatkoztatási személyeknél is előkerült. Az egyesületek tagjai életvezetési mintákra találhatnak, amelyek az azonos értékek miatt könnyebben adaptálhatók számukra, mintha azt egy teljesen más kulturális közegben keresnék. A társadalmi integrációnak is van tehát szerepe az egyéni válsághelyzetek kezelésében, és nem csak a "nem vagyok egyedül"-érzését adhatják meg az egyesületek a tagjaiknak. (Talán nem merészség felvetni, hogy a nehéz helyzetből induló Schröder számára nem egy civil egyesület, hanem egy politikai közösség, a szocdemek adtak olyan mintát, amit fiatalon követni tudott, amivel azonosulhatott.)
Aki viszont nem szereti az ilyesféle elfoglaltságot, írjon naplót - ajánlják a pszichológusok, hiszen ezzel is levezethető a feszültség. Érdekes módon a Peremvidéken című filmben ezt a főhősnő, aki finn szülők családjában nőtt fel Svédországban, hasonlóan oldotta meg: ő ugyan nem naplót írt, de egy sajátos szótárat készített, amelyben a furcsának hangzó vagy éppen mindennapi svéd szavakat magyarázott el magának.
Ez is érdekelhet
