Mindannyian tudjuk, mi a düh, hisz mindannyian éreztünk már múló bosszúságot, sőt akár mindent elsöprő haragot is. A harag és a düh teljesen természetes, megfelelő keretek között egészségesnek is nevezhető emberi érzelem. Ha tudunk vele bánni, szó szerint sok fejfájástól kímélhetjük meg magunkat, és még motiváló erő is lehet. De ha kikerül az irányításunk alól, és uralma alatt tartja az életünket, romboló következményei lehetnek, problémát okozva munkában, kapcsolatokban és általában az egész életminőséget tekintve.
Ezért a düh megfelelő formában való kifejezése, feldolgozása, és kezelése nagyon fontos a lelki, s így a testi egészség szempontjából. Az elfojtott, ki nem fejezett harag ugyanis hosszú távon egészségügyi problémákhoz vezet. Ne legyünk kiszolgáltatva egy ilyen erőteljes érzelemnek, próbáljuk megérteni természetét, és ellenőrzésünk alatt tartani, mielőtt átveszi az uralmat az életünk felett! Ha így teszünk, csökkenthetjük mind az érzelmi, mind a fiziológiai következményeket, melyet dühünk okoz.
Felforr az agyvizem!
Úgy érzi, felrobban, ha valaki bevág ön elé a dugóban? A vérnyomása az egekben, ha századszor kér valamit gyermekétől, és ő még mindig nem hajlandó megcsinálni? A harag olyan érzelmi állapot, melynek intenzitása igencsak széles skálán mozog; ráadásul személyiség- és helyzetfüggő is. A kis bosszankodástól kezdve az enyhe irritáltságon át egészen az intenzív haragig, akár őrjöngésig, dühkitörésig terjedhet.
Mint más érzelmeket, azt is pszichés és élettani változások kísérik, ha dühösek vagyunk: a vérnyomásunk és a pulzusunk felszökik, megemelkedik az adrenalinszintünk, aminek hatására a szervezet éberebb lesz.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
A dühöt külső és belső események egyaránt kiválthatják. Lehet haragudni egy konkrét személyre (pl. egy barátra vagy a főnökünkre), dühösnek lenni egy helyzet vagy esemény (például forgalmi dugó) miatt, de irritáltak lehetünk akkor is, ha valami nyomaszt bennünket, és azon jár az agyunk folyamatosan. Egy traumatikus esemény vagy felháborító történés emlékei szintén dühödt érzéseket válthatnak ki.
Rögtön felrobbanok!
Dühünket tehát időközönként kifejezésre kell juttatni - persze mértékkel és megfelelő formában. Mert a harag önmagában nem rossz. Alkalmazkodó válasz lehet a fenyegetettségre, és segíthet megvédeni veszélyes szituációktól, erőt adhat problémák megoldásához. Lehetővé teszi számunkra, hogy harcoljunk vagy megvédjük magunkat, amikor támadás ér.
Azt azonban fontos hangsúlyozni, hogy a düh nem egyenlő a nyílt agresszióval. Ha a harag kontrollálatlan formában utat tör magának (ld. dühkitörés), az már veszélyes lehet önmagunkra és másokra nézve is, szélsőséges esetben akár öngyilkosság vagy gyilkosság formájában.
Mit tehetünk hát a mindennapokban? Hiszen nem ronthatunk neki mindenkinek, aki csak bosszant minket. A szocializáció, a törvények, a társadalmi normák és a józan ész határt szab annak, hogy a haragunkra hivatkozva meddig mehetünk el.
Számos tudatos és tudattalan folyamatot használunk ezen érzéseink kezelésére. Konstruktív módon, kulturált formában kifejezni dühünket nyilván a legegészségesebb. Ehhez tisztában kell lennünk azzal, hogyan szerezzünk érvényt saját szükségleteinknek anélkül, hogy az másokat sértene. A magabiztos fellépés nem rámenősséget és követelőzést jelent, hanem saját magunk mellett mások tiszteletben tartását is.
A haragot el is lehet fojtani. Ennek azonban az a veszélye, hogy a düh befelé fordulhat, számos betegséget okozva. Ezért a cél nem az, hogy elnyomjuk a dühünket, hanem hogy konstruktívabb viselkedéssé alakítsuk.
Szintén nem nevezhető egészséges haragkifejezésnek a sem, de az örökösen cinikus és ellenséges hozzáállás sem. Azok az emberek, akik állandóan másokat kritizálnak, cinikus megjegyzéseket tesznek, nem tanulták meg konstruktívan kifejezni haragjukat. Nem meglepő, hogy nincs túl sok sikeres kapcsolatuk.
Nem kerülhetünk el minden bosszantó szituációt, nem kerülhetünk el minden idegesítő embert, van, amin nem változtathatunk. Mit tehetünk akkor? Próbáljunk lecsillapodni, érzelmi reakcióinkat kontrollálni, és megtanulni, hogyan alakítható a düh konstruktív viselkedéssé.
Hogyan tartsuk féken haragunkat?
- Időt kérek! Közhelynek tűnik, de nagyon hasznos, ha elszámolunk tízig, mielőtt valamire reagálunk. Addig van időnk lenyugodni.
- A távolság mindent legyőz? Nem árt egy kis időt távol tölteni attól, akire haragszunk, míg lecsillapodunk kicsit.
- Mindent a maga idejében! Próbáljunk meg először mindig lehiggadni, és utána elmondani, mi is váltott ki belőlünk indulatokat. Nem szabad elnyomni magunkban a haragunkat, de óvatosan kell bánni azzal is, ahogyan kiadjuk magunkból.
- Mozogjuk ki magunkból! A fizikai aktivitás nagyon jó feszültséglevezető. Végezzünk bármilyen testmozgást, amihez kedvünk van, azt viszont rendszeresen.
- Ne szólj szám, nem fáj fejem. Gondoljuk át, mielőtt bármit mondunk, nehogy később meg kelljen bánnunk kijelentésünket. Ha higgadt fejjel már végiggondoltunk valamit, talán az indulatok okozta lila köd sem tud eltéríteni ettől.
- Miért - vagy inkább hogyan? Ahelyett, hogy azon dühöngünk, mi húzott fel minket annyira, célszerűbb, ha az energiáinkat a megoldásra összpontosítjuk. Megtörtént, tehát lépjünk tovább, és a megoldásért dolgozzunk. Eközben könnyebb lesz lecsillapodni is.
- A harag rossz tanácsadó! Ha meg tudunk bocsátani valakinek, az nekünk is jót tesz, könnyebben múlik a haragunk.
- Humorral könnyebb. Az önirónia és a humor sokszor segíthet lecsillapodni. Persze csak óvatosan, nehogy megbántsunk vele másokat.
- Relaxáljunk! Hosszú távon nagyon hasznos lehet egy relaxációs technika megtanulása, ami bármikor alkalmazható, ha szükségünk van rá. A megfelelő technikával végzett mélylégzés, a relaxációs képekkel végzett önlazítás mind segíthet lenyugodni. Amíg készségszinten nem áll rendelkezésünkre egy ilyen technika, próbálkozzunk az alábbiak szerint: Hunyjuk be a szemünket, és kizárólag a légzésünkre figyeljünk. Lélegezzünk mélyeket, az orron át, egészen a rekeszizomból. Ha a tüdőnk teljesen megtelt levegővel, szájon át engedjük ki. Mély légzések közepette mondjunk megnyugtató szavakat, képzeljünk magunk elé megnyugtató képeket.
- Minden fejben dől el. Aki dühös, annak a gondolkodása nagyon szélsőségessé, irracionálissá és beszűkültté válhat. Ezért fontos, hogy gondolatainkat a kellő időben át tudjuk strukturálni. Nézzünk egy példát! Ahelyett, hogy azt mondaná: "Ez borzasztó, mindennek vége!", gondolkodjon így: "Ez valóban bosszantó, érthető is, hogy ideges lettem, de mégsem a világvége, és ha dühöngök, azzal nem oldok meg semmit." A logika győzedelmeskedhet a harag felett.
Látható tehát, hogy a haragkezelés nem arról szól, hogy gátat szabunk a harag kifejezésének. A kulcs a düh tudatos, kontrollált kifejezésre juttatása.
Ez is érdekelhet
Meglátja, ha átveszi az uralmat dühe felett, meg fogja érezni a változást!
