Míg egyes tanulmányokból az derült ki, hogy az önimádat és a szelfizés összefügg egymással, más vizsgálatok semmilyen kapcsolatot nem mutattak ki a két dolog között. Olyan eredmények is születtek, amelyek szerint a férfiak esetében szignifikánsan erősebb a nárcizmus és a szelfizés viszonya, mint a nőknél. Mindez csak néhány példa arra, mennyi különböző - és gyakran egymásnak teljesen ellentmondó - eredmény látott napvilágot a szelfizés, azaz az önfotózás témakörében. Mint azt Gwendolyn Seidman, az Albright College docense írja a psychologytoday.com -on megjelent cikkében, az eltéréseknek az lehet az oka, hogy nem minden szelfinek ugyanaz a funkciója, nem mindet lehet ugyanúgy kezelni, értelmezni.
Sokan analizálták már, hogyan függ össze a szelfikészítés gyakorisága az emberek személyiségével, azzal kapcsolatban azonban kevés tanulmány született, pontosan miért szelfiznek az emberek. A Media Psychology című szaklapban nemrégiben megjelent kutatás utóbbi kérdésre kereste a választ.
Miért készítünk szelfiket?
A vizsgálatban 276 egyetemi hallgató vett részt. Kezdésként ki kellett tölteniük egy kérdőívet, hogy a szakemberek felmérhessék, mennyire jellemző rájuk a nárcizmus. Ezután meg kellett adniuk, hány szelfit készítettek az elmúlt héten, és arról is beszámoltak, mi motiválja őket, ha szelfikészítésről van szó. Az eredmények azt mutatták, hogy az önfotózáshoz a nárcizmusnak mindössze egyetlen aspektusa, az exhibicionizmus, vagyis a szereplési vágy kapcsolódik, az sem nagyon erősen. Ráadásul ez az összefüggés kizárólag azoknál a felvételeken mutatható ki, amelyeken az érintett nem másokkal, hanem egyedül szerepel.
A motivációra irányuló kérdésekre adott válaszokat a kutatók kategóriákra osztották:
- a válaszadók 29,5 százaléka nárcisztikus okokból készít szelfit - ők azok, akik tudják, hogy attraktívak, és nem érzik problémának, ha ezt másokkal is megosztják;
- 22,8 százalék az emberekhez való kapcsolódást, az élmények megosztását jelölte meg magyarázatként;
- ugyancsak 22,8 százalék mondta azt, hogy funkcionális okok állnak a háttérben, például szponzorálja valaki, és a reklám miatt szelfizik;
- 15,54 százalék százalék az önbizalmát szeretné így növelni, mert a szelfik hatására jobban érzi magát;
- 5,7 százalék dokumentálni kívánja az emlékezetes pillanatokat, hogy később nosztalgiázhasson a segítségükkel;
- 3,1 százalék látja, hogy ez a trend, és ő sem akar kimaradni belőle.
Ahogy a fentiekből is látszik, önmagában a nárcisztikus motiváció volt a legjellemzőbb (közel 30 százalék, tehát minden harmadik ember e célból készít szelfit), a maradék 70 százalékot azonban a másokkal való kapcsolódás, az élmények megosztása és a funkcionális okok adták. A kutatók úgy vélik, ez egyértelműen jelzi, hogy az önimádat és a szelfizés között valóban van kapcsolat, de nem olyan jelentős, mint azt sokan gondolnák. Szerintük éppen ezért nem jelenthető ki, hogy a szelfizők nárcisztikusak lennének, egyszerűen jobban fókuszálnak magukra, tudatosabbak. Hozzátették: a nárcisztikus motivációt egyébként a "body positivity" vagyis a pozitív testkép mozgalmának részeként is lehet értelmezni. Az üzenet: fogadd el és szeresd magad úgy, ahogy vagy, és légy büszke arra, ahogy kinézel.
A sérülékeny nárcizmus
Érdekesség, de a sérülékeny nárcizmus (a nárcizmus egy fajtája, lényege, hogy az érintettek az önmagukkal kapcsolatos büszkeség és szégyen között egyensúlyoznak) ugyancsak kapcsolódik a szelfizés azon típusához, amely esetében a fotót a külsőnk miatt készítjük. Ez azt sugallja, hogy az önportrékészítés bizonyos esetekben az önmagunkkal szembeni bizonytalanságot sugallja.