Nemeszisz átka
Narkisszosz görög mitológiai alak, akit egy kikosarazott nimfa bepanaszolt Nemeszisznek, a bosszúállás istennőjének. Nemeszisz átka miatt Narkisszosz, amikor egy folyó vizének tükörképébe nézett azonnal beleszeretett önmagába. De hiába próbálta magához ölelni tükörképét, ez nem sikerülhetett neki, s ezzel ugyanazt a fájdalmat élte meg, amit a nimfa. Másnapra Narkisszosz eltűnt, elfogyott, s a helyen, ahol tükörképét próbálta elérni, csak néhány sárga szirmú virág (nárcisz) maradt. Narkisszosz azóta az önimádat jelképe.
A nárcizmus azonban nem egészében rossz
Az egészséges nárcizmus támogató, hiszen mindenkinek szüksége van az önmaga iránt érzett szeretetre, különben nem tudná megvédeni magát az ártalmaktól. De az ember társas lény, s a kiteljesedéshez valaki mást kell szeretnie, és a szeretete tárgyát is védenie kell. (A más iránt érzett túlzó szeretet, és a szeretet tárgyának vad védelme – például a féltékenység – ugyanolyan visszatetsző és veszélyes, mint a túlfokozott önimádat.) Az egészséges nárcizmus azonban többnyire együtt jár a kiegyensúlyozott lelkiállapottal.
A nárcizmus és a lelki egészség között az önbecsülés jelenti az összeköttetést. A megnövekedett önbecsülés miatt – mivel úgy vélik, hogy mások is szerethetőnek és a szerepükre alkalmasnak tartják őket – a nárcisztikus személyiségek szinte nem ismerik az aggodalmat vagy a szomorúságot.
A nárcisztikusok azonban, ha átlépik karakterük egészséges határait, gyakran bizonyítani akarják a fölényüket, amelyet a körülöttük lévő emberek (nem ismervén a mozgatórugóikat) értetlenül fogadnak.
Honnan lehet felismerni a nárcisztikus embert?
1. Az hajtja őket – gyakran tudattalanul –, hogy úgy vélik, mások ítélete is pozitív róluk. A nárcisztikus csak beszél és beszél, mert meg akarja mutatni, hogy milyen zseniális, és azt hiszi, hogy mások is ilyennek látják. Nincsenek tisztában vele, vagy nem érdekli őket, hogy milyen felfuvalkodottnak és önteltnek látszanak.
Függetlenül attól, hogy ténylegesen semmiféle bizonyítottan fontos értéket nem állítottak elő, és nem értek el jelentős eredményeket, arra számítanak, hogy ismerjék el a felsőbbrendűségüket és csodálattal adózzanak nekik. Azonban a nárcisztikusokra az is jellemző, hogy saját hiányosságaikat rosszabbnak látják, mint a többiekét. Ha valamilyen hibájuk vagy gyengeségük a felszínre bukik, azt végzetes tragédiának látják.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
2. A kapcsolataik felületesek, és hiányzik belőlük az empátia. A nárcisztikusok erősen motiváltak, hogy megfeleljenek az elismertségre vonatkozó elvárásaiknak. Nem empatikusak másokkal. Ehelyett arra összpontosítanak, hogy a kapcsolataik hogyan segíthetnek nekik jobban érzi magukat. A nárcisztikus élvezi, ha hallgatóközönségre talál, de kevés érdeklődést mutat mások gondolatainak meghallgatására. S miközben megértő fülekre vágyik a nehéz időkben, nem valószínű, hogy mások nehézségei a legcsekélyebb mértékben is izgatnák.
3. Nehéz kijönni velük, mert úgy érzik, jobbak és mások, mint a többi ember, akikkel leereszkedően bánnak. Úgy érzik, jogosultak a különleges bánásmódra, és nyugodtan viselkedhetnek kizsákmányolóként, hogy elérjék a saját vágyaikat. Ez a stílus közvetlenül vagy közvetve azt mondja a velük kapcsolatba kerülőknek, hogy nem fontosak, vagy nem olyan jók, mint a nárcisztikus.
4. A rossz viselkedésük nem rövid életű. Van egy viselkedésmintájuk, amelyet követnek a különböző helyzetekben a felnőtt életük során. Ez nem egy életszakasz, amit ki lehet nőni, mint például a tinédzserkori lázadást.
Ez is érdekelhet
Aki nárcisztikus emberrel találkozik, ne lepődjön meg, ha kényelmetlenül, vagy megalázva érzi magát a társaságában. Lehet velük együttműködni, sőt barátok is lehetnek, de tisztában kell lenni e kapcsolat korlátaival.
