A javaslatokat kifejezetten az ülőfoglalkozást végzők számára dolgozták ki. Azoknak, akik a munkaidejük túlnyomó részét az íróasztal mellett töltik, arra kell törekedniük, hogy naponta legalább két-, de leginkább négy órát töltsenek állva. Mások mellett ez a javaslat is szerepel abban a csomagban, amelyet a British Journal of Sports Medicine című szaklapban publikáltak szakértők, akik az ülőmunka egészségügyi kockázataival foglalkoznak.
Vannak olyan alkalmazottak, akik a munkaidejük 65-75 százalékát ülve töltik, felük pedig hosszú időn keresztül föl sem áll a helyéről. Számukra elsődlegesen fontos volna, hogy olyan programokat dolgozzanak ki, amelyek megváltoztatják a berögzült szokásokat, és amelyek azt eredményeznék, hogy az ülőfoglalkozásúak többet mozogjanak a munkaidejük alatt - egészségük megőrzése érdekében.
Ülőmunka mellett érdemes lenne napi 2 órát állva tölteni
Az utóbbi idők kutatásai ugyanis azt mutatják, hogy a mozgáshiányos életmód (amely elsősorban az ülve végezhető munkának köszönhető) összefüggésben áll számos súlyos betegség kialakulásának magasabb kockázatával. A mozgáshiány megnöveli olyan betegségek rizikóját, mint például a szív- és érrendszeri megbetegedések, a cukorbetegség és néhány fajta rák.
Éppen ezért nagyon fontos közegészségügyi szempontból, hogy olyan útmutatásokat dolgozzanak a ki, amelyek csökkentik ezeket a kockázatokat.
Az rodai alkalmazottak számára kidolgozott legfontosabb javaslatok a következők:
- napi legalább 2 óra, fokozatosan emelkedő mennyiségben pedig 4 óra állás vagy laza mozgás (pl. könnyed séta);
- munka közben az ülő helyzet megváltoztatása, megszakítása álló periódusokkal, illetve az ehhez szükséges ülő-álló munkaállomások létrehozása;
- a hosszan tartó állás kerülése (ez ugyanis szintén káros lehet);
- a testtartás váltogatása, illetve könnyed séta a fáradtság, illetve a vázizomzatifájdalomelkerülésére;
- a munkaadóknak fel kell világosítaniuk a dolgozókat a hosszú távú ülés kockázatairól;
- a munkaadóknak népszerűsíteniük kell az egészséges életmód más formáit is (mint pl. egészséges, kiegyensúlyozott táplálkozás, a dohányzás mellőzése).
Fontos tényező, hogy a fenti ajánlások egyike sem jelent sem fizikai, sem pedig kognitív megterhelést a dolgozók számára. Jóllehet a munkaadók esetében nem kevés anyagi ráfordítást igényel az olyan munkakörnyezet megteremtése, amelyben a fenti elvek megvalósíthatóak.
A szakértők azonban arra is figyelmeztetnek, hogy pusztán a munkakörnyezet megváltoztatása nem vonja maga után az alkalmazottak szokásainak, viselkedésének a megváltozását. Mivel az újfajta - ülést és állást is támogató - munkaállomások szükséges, de nem elégséges feltételei a változásnak, a szakértők azt hangsúlyozzák, hogy viselkedést megváltoztató átfogó programokra van szükség.
Forrás: Medical News Today