A konfliktusok fontos szerepet töltenek be a párkapcsolatokban, új szintre emelhetik az intimitást és szorosabbra fűzhetik a viszonyt a szerelmesek között, ugyanakkor tagadhatatlan, hogy a nézeteltérések rendezése nem a legkellemesebb feladatok közé tartozik. Mégis fontos, hogy időről időre megvívjuk a csatáinkat, csakhogy egyáltalán nem mindegy, mindeközben hogyan kezeljük a partnerünket. A Self magazin párkapcsolati szakértők segítségével összeállított egy listát, amelynek pontjait betartva egyszerűbben dűlőre juthatunk a vitás kérdésekben, így a kapcsolatunk harmonikusabbá válhat, mint valaha. Lássuk, mire érdemes figyelni veszekedés közben!
Vegyünk egy mély levegőt
Amikor elönt a pulykaméreg, a legjobb, amit tehetünk, hogy veszünk egy nagy, mély levegőt - ne csak a tüdőnket szívjuk tele friss levegővel, hanem aktiváljuk a rekeszizmokat is. A hasi légzés segít megnyugodni és kompenzálni a stressz negatív hatásait, így könnyebben visszanyerhetjük a hidegvérünket. Helyezzük az egyik kezünket a mellkasunkra, a másikat a hasunkra, és így lélegezzünk be a szánkon (közben éreznünk kell, hogy a hasunk is megemelkedik), majd a levegőt fújjuk ki az orrunkon keresztül. Mindeközben gondolatban próbáljunk kicsit eltávolodni az aktuális konfliktustól és szemléljük kívülről a helyzetet: mérjük fel, mire van szükségünk nekünk, a párunknak, és a kettő hol találkozhat.
Időzítsük jól a vitát
Ahelyett, hogy a semmiből letámadnánk a párunkat, jelezzük neki előre, hogy szeretnénk vele megbeszélni egy bizonyos problémát. Így lehetőséget adunk neki is felkészülni a vitára, mindkét fél nyugodtan átgondolhatja az álláspontját, ráadásul elkerülhetjük azt, hogy a másik személyes támadásnak élje meg a konfliktust. Emily James terapeuta szerint az is jó módszer lehet, ha a nézeteltérésről e-mailt írunk a párunknak, ez lehetővé teszi, hogy a gondolatainkat rendszerezett, empatikus formában adjuk a másik tudtára.
Maradjunk a tárgynál
A pillanat hevében könnyen eltérhetünk a kiinduló problémától, és olyan korábbi sérelmeinket is a másikra zúdíthatjuk, amelyeknek az adott helyzethez semmi közük. Ez azonban biztosan nem segít kibogozni a szálakat - sőt, csak egyre inkább belebonyolódunk a gondok hálójába. Amennyire csak lehet, próbáljunk a vita aktuális tárgyánál maradni, és arra megtalálni a működőképes megoldást.
Nem a győzelem a cél
A különböző álláspontok ütköztetésekor akaratlanul is aktiválódhat bennünk a versenyszellem , és hatalmába keríthet minket az érzés, hogy győzedelmeskedjünk a partnerünk felett. Ilyenkor fontos, hogy tudatosítsuk magunkban, hogy igazából egy csapatban játszunk. Azaz a vita célja nem a győzelem, hanem a kompromisszum - az, hogy a végén mindkét fél úgy érezze, meghallgatták és figyelembe vették a véleményét.
Fogadjuk el a másik aggodalmait
Amikor idegesek vagyunk, nem könnyű nyitottnak és befogadónak maradni, pedig a vita során kulcskérdés, hogy meghallgassuk a másik fél álláspontját - és el is fogadjuk azt. Semmiképp sem jó taktika leinteni a partnerünket, elbagatellizálni vagy meghallgatás nélkül elutasítani az érveit, érzéseit. A kisebb nézeteltérések is jelentős kapcsolati problémává nőhetik ki magukat, ha nincs lehetőség arra, hogy az egyik (vagy mindkét) fél elmondhassa az aggodalmait, félelmeit, sérelmeit úgy, hogy azok értő fülekre is találjanak. Hallgassuk végig a másikat és próbáljuk megérteni, átgondolni az ő álláspontját is - még akkor is, ha ez kezdetben nehezünkre esik.
Ismételjük meg a hallottakat
A nyitottság gyakorlásának egyik legjobb módja az, ha időről időre megismételjük a vita közben a másik szavait, mondatait. Ez egyszerre remek visszajelzés a partnernek arról, hogy figyelünk rá és meghallgatjuk, miközben a félreértések nagy részét is elkerülhetjük vagy tisztázhatjuk menet közben. Az érzéseinket, benyomásainkat sokszor nem könnyű szavakba önteni, és bizony könnyen elcsúszhat az üzenet, így a másik nem biztos, hogy úgy értelmezi az elhangzottakat, ahogy azt mi valójában értettük. Az ismétlések lehetőséget adnak arra, hogy megtaláljuk a közös nevezőt, és megoldjuk a kialakult nézeteltérést.
Mindig a saját érzéseinkről beszéljünk
Az asszertív kommunikáció alapja az, hogy a másikra mutogatás helyett úgynevezett "én-közléseket" fogalmazunk meg, azaz afelől közelítünk, hogy egy-egy helyzet bennünk milyen érzéseket vált ki. Ez a módszer is segít, hogy a partnerünk ne támadásnak élje meg a vitát, hiszen azzal, hogy a saját érzéseinket helyezzük a középpontba, elkerülhetjük a felesleges ítélkezést és kritizálást. Ahelyett, hogy azt mondanánk, "Te bezzeg sosem mosogatsz el!", inkább fogalmazzunk így: "Úgy érzem, egyedül cipelem a háztartás gondjait a vállamon, ami nagyon fárasztó." Ez a fajta megközelítés a partnerünknek is segít átérezni a problémánkat, így együtt megoldást találhatunk rájuk.
Mellőzzük a személyeskedést
Könnyű belátni, hogy egyetlen vita sem oldódott meg egy-egy övön aluli odaszólástól, tiszteletlen megjegyzéstől vagy sértegetéstől. Sőt, ezek csak még inkább elmélyítik a konfliktusokat, és akár tartós károkat okozhatnak a párkapcsolatban. A felfokozott érzelmi állapotban is tartózkodjunk a másik céltalan bántásától, mert ez csak pillanatnyi kielégülést hozhat, de később garantáltan rosszul fogjuk érezni tőle magunkat a bőrünkben.
Tartsunk szünetet
Ha úgy érezzük, túlságosan magukkal sodornak az érzelmeink vagy közel állunk ahhoz, hogy elszakadjon a cérna, egyszerűen tartsunk egy kis szünetet. Ez azonban nem azt jelenti, hogy csapjunk be magunk mögött az ajtót és hagyjuk faképnél a párunkat! Ehelyett adjuk a másik tudtára, hogy túlságosan feszültnek érezzük a helyzetet, és szeretnénk visszatérni a témára bizonyos idő elteltével. A terapeuta szerint fontos, hogy mindig határozzuk meg pontosan a szünet hosszát, ezzel elkerülhetjük azt, hogy inkább a szőnyeg alá söpörjük a problémákat. A szünetkérés nagyfokú érettséget igényel, de remek jele annak, hogy fontos számunkra a kapcsolat és szeretnénk megoldást találni a gondokra.
Húzzuk meg a határokat
Még a "békeidőkben" érdemes átbeszélni a partnerünkkel a vita pontos játékszabályait, és kijelölni, mi az, ami biztosan nem fér bele a keretekbe. Zéró toleranciát hirdethetünk például a sértegetéssel, az agresszióval szemben - így amikor a következő vita hevében feszegetjük vagy akár át is lépjük a határokat, egyértelmű lesz, hogy ideje szünetet tartani.
Alakítsunk ki egy lezáró szertartást
Akár többé, akár kevésbé volt sikeres a konfliktus rendezése, fontos, hogy egyértelműen jelezzük a másiknak azt, hogy kiléptünk a vitás helyzetből. Ennek egy remek módja az, ha kialakítunk egy veszekedés utáni rituálét - ez lehet a sokszor emlegetett békülős szex , de egy csendes kézfogás vagy ölelés is. Ezek a szertartások segítenek újraépíteni az intimitást a kapcsolatban.
