Fiatalabb a párom - nem tudok túllépni a tényen!

"Kedves Emma! 36 éves nő vagyok, négy hónapja van egy új szerelmem, aki tíz évvel fiatalabb nálam. Nagyon jól működünk; szenvedélyes, okos. Egyetlen problémám van, hogy nem tudom elfelejteni a korkülönbséget, állandóan azt érzem, én már túl vagyok azon, amit ő most kezd (például karrier), és irányítom őt, kicsit "anyáskodom" felette. Benne a korkülönbség fel sem merül, amikor felhozom neki, azt mondja, nem is érti, miről beszélek. Tudom, hogy a családalapítást nem sokáig halogathatom - persze erről még nem beszélgettünk. Egyszerűen képtelen vagyok elfelejteni a korunkat. Szinte keresem, hogy beleköthessek... Mit tehetnék, hogy boldog legyek vele? Üdvözlettel: Bea"

Mit érdemes végiggondolni egy ilyen helyzetben?

Töltse ki tesztünket , és kiderül!Kedves Bea! Lehet, hogy nagyon távolról kezdem a válaszom, de meg kell értened, hogy különbség van életkor és életszakasz között. Gondold csak végig! A csecsemő számára a legfontosabb személy az édesanyja. Egy újszülötthöz képest egy 1 éves már "öreg" gyerek, hiszen kúszik-mászik, és egy csomó "kunsztot" tud. Van bizonyos önállósága, kifejezi az akaratát, igaz, "csak az anya által érthető nyelven". Kisgyermekkorában (1-3 éves korig) az anyja mellett elkezdi felfedezni az apját és a család többi tagját, akikkel viszonyt alakít ki. Tudja a nevét, tud szépen enni, sőt bilibe "produkál", és már közösségben is megállja a helyét. Óvodáskorban az elsődleges szocializációban szereplők közül az apa kiemelkedik - kicsit másként a fiúknál, és másként a lányoknál. Megjelenik a gendertudat. A gyerek már tudja, hogy fiú vagy lány, sőt társat keres szűkebb közegében, mely "első szerelem" az önértékelés és a közösségben való megjelenés fontos eleme. Már eléggé biztosan olvashatóak azok a jelleg- és jellemvonások, melyekkel különbözik a társaitól.

Kisiskoláskorban még a felnőtt értékítéletéhez igazodik. A világ megismerése válik számára fontossá. A fiúk és lányok elkülönülnek, szinte gúnyolják egymást. Aztán kiskamaszként egyre inkább kortárs csoportja véleményével azonosul. Megkérdőjelezi a felnőttek értékítéletét, saját véleményt alakít ki. Önmagát társai szemével kezdi értékelni. Beindul a másodlagos szocializáció. A pubertáskor és a nemi érés az egyik legnagyobb krízis időszaka. Részben biológiai okok (hormonok), részben pszichoszociális változások miatt. Ekkor új identitás alakul ki. 16-;28 éves kor között fontos családi és egyéni döntések születnek (pályaválasztás). Megjelenik az első "életre-halálra" szerelem élménye is. 18-24 éves korban kezdődik a "nagy, felelős élet". Egyszerre kell dönteni karrierről, családalapításról. Megváltozik az eredeti családhoz való viszony. Fiatal felnőttkorban - a 24-35 éves kor közötti életszakasz - a pályánlét mellett a stabil életforma kialakítása a legfontosabb. Sok esetben módosul nemcsak a pálya, de a kezdeti partner is. Új házasságok, új családok születnek. Mások inkább a karrierre fókuszálnak, és halogatják a családalapítást.

És itt meg is állok. Ha végiggondoljuk, az életszakaszok egyre hosszabb életéveket ölelnek át. Fontosabbá válik az életszakasz, mert abban, bár az életkor eltérő, azonos feladatok kerülnek középpontba. Kedves Bea! Egy előítélet rabjaként nem látod, hogy szerelmeddel azonos életszakaszban vagy, feladatok megoldása vár rátok. Ebben szövetségesek lehettek. Előfordulhat, hogy tíz évvel fiatalabb partnered érettebben gondolkodik a párválasztást és családalapítást illetően, mint te. Úgy érzem, eddig te ezt a feladatot halogattad. Most ezzel a korkülönbséggel új érvet találtál a halogatásra. De milyen felelősségtől félsz? Az életévbe kapaszkodás csak önfelmentés, hogy ne kelljen döntened. Nem a korkülönbség a kérdés, hanem az, hogy a "nagy kihívások" megoldásában egyforma cél hajt-e titeket. Ha igen, erre a feladatra fókuszálj.