Provokálnak, aztán hibáztatnak
Mivel a passzív-agresszív személyiségek viselkedése eléggé indirekt, azonosításuk nem mindig könnyű, főleg nem egy párkapcsolatban. Egyrészt szerelmesen hajlamosak vagyunk szemet hunyni a másik hibái fölött, elnézni a botlásait, akár még félhetünk is attól, hogy ha túl sokszor szólunk, figyelmeztetjük a kedvesünket, veszekszünk vele, nehogy a végén elhagyjon minket. Másrészt, mivel néha-néha mindenkire jellemző a passzív-agresszív viselkedés, nem gondolunk automatikusan arra, hogy valami baj lenne a másikkal. "Hiszen én is szoktam ezt csinálni!" - valljuk be magunknak. Ez igaz, sokan, sokszor élünk passzív-agresszív eszközökkel, a probléma ott kezdődik, ha ez valakinél állandó, a személyisége része.
A psychologytoday.com szerint általánosságban elmondható, hogy azok, akikre jellemző a passzív-agresszivitás, látszólag passzívan viselkednek, a felszín alatt azonban rendkívül agresszívek. Arra játszanak, hogy megakadályozzák, hogy mások vágya, akarata, kívánsága érvényesüljön. Nagyon nehéz, szinte lehetetlen őszinte, nyitott kommunikációt folytatni velük. Gyakran előfordul például, hogy azt mondják, igen, a viselkedésük azonban a "nem" szócskát sikoltja. Az a nagy mennyiségű düh, ami akár tudattalanul is fortyog bennük, a környezetükben lévőkre is átragad, frusztrálttá, idegessé téve az embereket. Amikor látják, hogy a másik egyre haragosabb, nyugodtan rákérdeznek: "miért lettél ilyen dühös?", és elkezdik őt hibáztatni azért, amit tulajdonképpen kiprovokáltak. Társfüggők, és mint minden társfüggő, alacsony önértékeléssel, önmagukkal kapcsolatos szégyenérzettel küzdenek. Az ellenőrzés és az ellenkezés a természetük része, és olyan ügyes manipulátorok, hogy a legtöbb esetben fel sem tűnik, miben mesterkednek.
Soha nem fejezik ki nyíltan a dühüket
Intő jel lehet, ha párunk nem ismeri el, hogy baj van a viselkedésével, és másra próbálja hárítani a felelősséget. Nem vállalja a következményeket, nincs tudatában a valóságnak, kifogásokat keres, tagad és hazudik. A passzív-agresszív viselkedés egyik további jellemzője, hogy az illető mindenben talál valami kivetnivalót, javaslatokat ugyanakkor nem tesz arra, hogy lehetne valami jobb. Az érintettek soha nem fejezik ki nyíltan a dühüket, de viselkedésükkel éreztetik, hogy valami nincs rendben. Ahol tudják, megnehezítik a másik dolgát: ha például végre megteszik azt, amit a kedvesük kér, akkor igyekeznek direkt rosszul csinálni a feladatot, így arra sarkallják a partnert, hogy inkább ő intézze el a dolgot. Szinte mindenhonnan késnek, ezzel is éreztetik, nekik senki nem parancsol.
Kifejezetten makacs, konfliktuskedvelő emberek, akik mindig azt érzik, félreértik és nem értékelik eléggé őket. Állandóan panaszkodnak, irigykednek azokra, akik szerencsésebbek, mint ők. Szeretik az áldozat szerepét játszani, szerintük ugyanis mindig minden más hibája, ők csak ártatlan bárányok a farkasok között. A viták során jellemző, hogy egyszerűen elsétálnak, és nem akarják megbeszélni a dolgot, pontot tenni az ügy végére. Azt mondják, "neked mindig igazad van", ezzel éreztetik, hogy ők a sértett fél, és megtartják a lehetőségét annak, hogy elkeseredett dühükben ahol csak tudják, büntessék a párjukat. Például megvonásokkal: nem fekszenek le vagy esznek együtt vele, nem beszélnek hozzá. Képtelenek arra is, hogy megfogalmazzák, mit akarnak, mit éreznek, vagy éppen mire van szükségük.
Van megoldás?
Ahhoz, hogy kiderüljön, passzív-agresszív-e a párunk, nemcsak az ő viselkedését érdemes figyelni, hanem azt is, mi hogyan viselkedünk a környezetében, hogyan érzünk vele kapcsolatban egy-egy mondata, tette után. Ha a fentebb felsoroltak jellemzőek rá, mi pedig állandóan dühösek, frusztráltak, erőtlenek vagyunk mellette, akkor nagy a valószínűsége, hogy egy passzív-agresszív emberrel van dolgunk.
Ez is érdekelhet
Fontos, hogy ne próbáljunk szembeszállni, vitázni vele, mert ezzel csak még több lehetőséget adunk neki arra, hogy áldozatként tetszelegjen, és mindent ránk hárítson. Az sem megoldás, ha szülői szerepet veszünk fel, és próbáljuk terelgetni őt, ápolni a lelkét - lázadni fog ellenünk, ahogy a legtöbb gyerek teszi ezt az anyjával, apjával szemben. Ne legyünk se agresszívek, se passzívak, sokkal inkább magabiztosak! Ne hibáztassuk a kedvesünket, ne ítéljük el, de beszéljünk neki arról, hogy mennyire nem tesz jót a kapcsolatnak, ahogy viselkedik, és mondjuk el, mit érzünk ezzel kapcsolatban. Akár szakember segítségét is kérhetjük, ő a megfelelő terápiás módszerek alkalmazásával fényt deríthet a passzív-agresszív viselkedés okára, és ezáltal hozzájárulhat ahhoz, hogy a kapcsolatunk is jobbá váljon. Ha úgy látjuk, mindezek ellenére sem működik az együttlét, ne hibáztassuk magunkat, és a mentális egészségünk megőrzése érdekében minél hamarabb lépjünk tovább.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
