Hatalmas változások zajlanak társkeresési szokásainkban, legalábbis abban az értelemben, hogy a technológia e téren is mind inkább a középpontba kerül. Mi több, különböző felmérések szerint immár az online randioldalak és applikációk számítanak a legnépszerűbb ismerkedési formának, illetve a washingtoni Pew Kutatási Központ friss adatai szerint a felhasználók 42 százaléka kifejezetten elégedett is azokkal, mert úgy érzi, hogy az online világ nagyban megkönnyíti a pártalálást. Ennek az éremnek is két oldala van azonban, a technológia térnyerésével ugyanis egy kevésbé örömteli jelenség, a ghosting is hamar elterjedt szerte a világon. Nagyon egyszerűen arról a helyzetről beszélünk, amikor ismerkedés közben az egyik fél hirtelen megszakítja a kapcsolatot a másikkal, méghozzá anélkül, hogy bármilyen magyarázattal szolgálna, vagy legalább elköszönne. Csupán nem válaszol többé az üzenetekre – mondhatni, angolosan távozik.
„A ghostolás általánosan elterjedt stratégiává vált, miközben egy igen zavaros helyzetet teremt, hiszen az egyik fél sosem tudhatja biztosan, mi is történik éppen” – idézi a Georgiai Egyetem közleménye Christina Leckfort, az intézmény pszichológiai kara doktoranduszát. Aligha meglepő, hogy a kapcsolat ilyen módon történő lezárása megannyi megválaszolatlan kérdést és fájdalmat hagyhat a magára maradt félben, ugyanakkor Leckfor egy friss kutatása szerint akadnak, akik az átlagosnál is érzékenyebbek rá. Kutatássorozata eredményeiből kirajzolódik, hogy minél jobban vágyik valaki egy másik ember közelségére, annál mélyebb sebeket ejt, ha ghostolás áldozatává válik. Még érdekesebb, hogy a másik oldalon ugyanez a hatás már sokkal kevésbé érvényesül. Jelesül a felmérés tanúsága szerint önmagában az, hogy valaki jobban vágyik a közelségre, még nem jelenti azt, hogy kisebb valószínűséggel nyúl majd eszközként a ghostoláshoz, ha le kellene zárnia egy kapcsolatot.
Érdemes megemlíteni, hogy mint azt Jennice Vilhauer pszichológus írja a Psychology Today oldalán megjelent cikkében, az elutasítottság érzése ugyanazokat a folyamatokat aktiválja az agyban, mint a fizikai fájdalom. Mindez ráadásul szinte semmiség a jelenség pszichológiai vetületéhez képest. Először is a faképnél hagyott fél azt sem tudhatja igazán, hogy hogyan kellene reagálnia a helyzetre. Aggódjon, hogy netán valami baj érte a másikat, és esetleg éppen kómában fekszik egy kórházban? Legyen dühös, vagy csak türelmesebb, mert a másik éppen nagyon elfoglalt lehet, ezért nem válaszol? Nem tudjuk, hogyan reagáljunk, mert nem tudjuk, mi történik. Agyunk az evolúció során a másokkal való kapcsolattartásra specializálódott, hiszen az a túlélést jelentette. Emiatt folyamatosan keressük azokat a jeleket, amelyek alapján eldönthetjük, hogy különféle társas helyzetekben miként cselekedjünk. A szociális fogódzók teszik lehetővé, hogy megfelelően tudjuk szabályozni saját viselkedésünket, a ghosting viszont éppen ezektől fosztja meg az embert, ami miatt azt érezhetjük, elveszítjük az irányítást érzelmeink felett.
Ezenkívül a ghostolás egy másik jellemző hozadéka, hogy az érintettek általában nem az adott kapcsolat létjogosultságát kérdőjelezik meg, hanem saját maguk kapcsán kezdenek bizonytalankodni. Miért nem láttam ezt előre? Hogy lehetek ennyire rossz emberismerő? Mit tettem, hogy ennek kellett történnie? Az ilyesfajta önmarcangolás abból az alapvető pszichológiai jellegzetességünkből fakad, hogy folyamatosan figyelemmel követjük társas helyzetünket, az így kapott információk pedig önértékelésünket, önbecsülésünket is folyamatosan formálják. Amikor elutasítással szembesülünk, önbecsülésünk is csökken. Ha pedig többször is átéltünk már ghostolást mások részéről, vagy már eleve alacsony az önbecsülésünk, úgy az elutasítás okozta fájdalom még súlyosabb lehet, valamint hosszabb ideig tarthat, mire túljutunk rajta. Ennek oka részben, hogy az alacsony önbecsülésű emberek szervezetében kevesebb természetes opioid (egyfajta fájdalomcsillapító) vegyület termelődik és jut az agyba.
Miért rázunk le szó nélkül másokat?
„Az egyik hölgy páciensem számára a ghostolás bevett gyakorlat. Saját bevallása szerint ugyanis elveszíti az érdeklődését azok iránt, akikkel randizik, miután lefeküdt velük. Neki a ghostolás egy praktikus válasz a problémára. Nincsenek közös személyes vagy munkahelyi kötődései ezekkel a férfiakkal, a barátaikat sem ismeri, így amikor többé nem válaszol az üzeneteikre, tudja, hogy annak úgysem lesz semmilyen következménye. Habár a páciensem érez némi bűntudatot, de nem látja morálisan rossznak a helyzetet, és semmi esetre sem szeretné a másik utat választani – azaz hogy megannyi kellemetlen beszélgetésen kelljen átszenvednie magát. Az ő számára a kommunikáció lezárása valójában egy elegáns megoldás: akikkel randizott, a kontaktus hiányából felismerhetik, hogy már nem érdeklődik többé irántuk” – árulta el Loren Soeiro New York-i pszichológus szintén a Psychology Today oldalán megjelentetett cikkében.
A szakember szerint a páciense érvelése sokak számára ismerősen csenghet napjainkban. Mindent egybevetve rendkívül könnyű egyszerűen kilépni egy chatbeszélgetésből valakivel, aki kizárólag az okostelefonunkon keresztül tud kapcsolatba lépni velünk. Eközben legalább ennyire egyszerű valaki mást találni, hiszen a randiappokon felhasználók százaival, ezreivel érintkezhetünk percek alatt. Így aztán kidobott időnek tűnhet, hogy udvariasan viselkedjünk mindenkivel, akivel csak elkezdünk beszélgetni. Az online randizás hihetetlenül felgyorsítja a tempót: ha valakivel nincs meg azonnal a közös hang, rögtön mehetünk tovább a következő kandidánsra. „Talán a ghostolók is csak egyszerű profilokat látnak azokban az emberekben, akikkel elkezdenek beszélgetni, azaz valami olyasmit, amit azonnal ellökhetnek, ha nem érzik tökéletesnek. Természetesen ha folyton valaki jobbat keresünk annál, mint akivel éppen beszélgetünk, akkor nagy valószínűséggel a másik is éppen ezt teszi velünk – ami persze tovább csökkenti annak valószínűségét, hogy a befektetett idő és energia valaha is megtérül” – mutatott rá Soeiro.
Hozzátette, bátorság kell ahhoz, hogy belássuk, hibáztunk, illetve tudatosan bántottunk egy másik embert. Nem véletlen, hogy a ghostolásra gyakran hivatkoznak úgy, mint a gyávaság egy formájára: avagy annak el nem ismerésére, hogy helytelenül cselekedtünk. És itt a kognitív disszonancia is közrejátszhat. Agyunk természetszerűleg azokra az információkra fókuszál, amelyek alátámaszják, hogy egy előzetes feltevésünk helyes, még ha akadnak ennek ellentmondó tények is. „A ghostolók, ahogy a páciensem is, gyakran bonyolult kognitív gimnasztikát folytatnak, hogy meggyőzzék magukat arról, hogy amit tesznek, az teljesen rendben van. Emellett a ghostolás lehet bizonyos, a randizással kapcsolatos hiedelmek eredménye is. Vannak, akik úgy hiszik, hogy a randizás arra szolgál, hogy megtalálják azt a személyt, akivel aztán leélhetik az életüket, és így töretlenül és célzottan az ideális partnert keresik. Ezek az emberek egyszerűen nem hisznek abban, hogy a kapcsolatok fejlődni és változni tudnak, vagy hogy a vonzalom idővel elmélyülhet. Azok, akik így tekintenek a randizásra, sokkal valószínűbb, hogy élni fognak a ghostolás eszközével, amikor úgy döntenek, hogy egy adott személy nem felel meg számukra 100 százalékban” – emelte ki a szakértő.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Hasonló véleményt fogalmazott meg Vilhauer is. Mint írja, a ghostolók elsősorban arra koncentrálnak, hogy elkerüljék az érzelmileg kényelmetlen szituációkat, arra pedig nem igazán gondolnak, hogy milyen érzéseket keltenek így a másik félben. Az online ismerkedés révén könnyen találkozhatunk olyan emberekkel, akikkel egyébként nincsenek közös kapcsolataink, így tehát nem kell különösebb következményektől sem tartanunk, ha egyik pillanatról a másikra kizárjuk őket az életünkből. Ráadásul minél többször történik meg akár velük, akár általuk, az emberek annál érzéketlenebbé válnak a ghostolásra, így annál valószínűbb az is, hogy a későbbiekben is elkövetik majd, ha a helyzet úgy hozza. „A ghostolás összességében közel sem jó példa arra, ahogyan azokkal bánunk, akiket tisztelünk. A ghostolás passzív-agresszív cselekedet, önmagunk megóvásáról szól mások érzelmeinek kárára, és igen nehéz hosszú távon gátat szabni neki” – hangsúlyozta Soeiro.
Ez is érdekelhet
Hogyan tovább a ghostolás után?
Abban mindkét pszichológus egyetért, hogy amennyiben a fent részletezett módon faképnél hagynak, akkor a legjobb, amit tehetünk, hogy emlékeztetjük magunkat arra: a helyzet semmit sem mond el önmagunkról, értékünkről, szerethetőségünkről. Sokkal inkább arról a személyről árul el sokat, akik elkövette a ghostolást. Egyszerűen arról van szó, hogy nincs meg benne a bátorság ahhoz, hogy szembenézzen a velünk szembeni érzelmei okozta diszkomforttal, és hogy nem érti – vagy ami rosszabb, nem érdekli –, milyen potenciális következményekkel járhat a viselkedése. Az így kialakuló szituációnak pedig mindössze annyi az üzenete, hogy a ghostoló nem táplál irántunk olyan érzelmeket, amelyek egy egészséges és felnőtt párkapcsolat kialakításához szükségesek. Legyünk mi az okosabbak, őrizzük meg a méltóságunkat, és hagyjuk, hogy békésen távozzon! „Tudd, hogy ha te egyébként tisztelettel és becsülettel bánsz másokkal, akkor a ghostolóval egyszerűen nem vagytok egy hullámhosszon, és biztosan jön majd helyette valaki más, aki jobb, feltéve, hogy nyitva hagyod a szíved és előretekintesz” – üzeni Vilhauer.
