"Örökletes-e a válás?" - teszi fel a német lap, a Die Zeit a kérdést. A cikk idéz egy tanulmányt, amelyből kiderül, hogy a gyermeküket egyedül nevelő nők esetében kétszer gyakrabban fordul elő, hogy a szüleik elváltak. A kutatók az egyedül gyermeket nevelő nőket és a házasságban, illetve kapcsolatban élőket hasonlította össze, s arra jutottak: a válás fokozza annak a kockázatát, hogy a gyerekek is hasonló sorsra jutnak.
Egy másik tudományos eredmény viszont arra mutat rá, hogy a válások már a házasságkötésnél előrejelezhetők. Nem tenyérjóslásról van szó, hanem egy matematikai modellről, amelyet az úgynevezett katasztrófaelméletekben használnak. Általában földrengések, tőzsdekrachok és epileptikus rohamok gyakoriságát szokták ezekkel vizsgálni, ám a párkapcsolatokra eddig nem alkalmazták az ilyen bonyolult matematikai számításokat.
Egy matematikus, James Murray és a párkapcsolatok kutatója, John Gottman már a kilencvenes évek elején gondoltak erre. Ekkor kezdtek házasságokat vizsgálni. Hétszáz frissen egybekelt párral indult a kutatás - egy párkapcsolati stressztesztnek tették ki őket. Tizenöt perces beszélgetést folytattak velük, többnyire olyan témákról, amelyek a házastársak között éles vitákat, kínos perceket okoznak. Az anyósról , apósról, pénzről, szexről és gyermekvállalásról kérdezték őket.
A beszélgetéseket lejegyezték, majd később egy mínusz öttől plusz ötig tartó skálán minden egyes mondatot értékeltek. Természetesen a legnegatívabb érzések, gondolatok a mínuszos tartományba kerültek, de mondjuk a szeretetteljes odaadás egy plusz 5-ös értékelést kaphatott. Mindeközben fiziológiai adatokat is mértek a kutatók: vérnyomás, pulzusszám, izzadás. Továbbá a testbeszédet is figyelték, a mimikát és a gesztusokat, elsősorban - nagyon gazdag adatbankot építettek fel.
Te mindent tudsz a kutyádra leselkedő veszélyekről? Teszteld le!
Az adatokat a kutatók két differenciálegyenletbe sűrítették. Az egyenletek, amelyek a házasságok tartósságát modellezték, a már említett katasztrófaelméletekben használt modellekre hasonlítottak. Az adatokat az egyenletekbe beillesztve, a kutatók prognózisokat készítettek a házasság tartósságára vonatkozóan. A jóslatokat természetesen összevetették a valósággal: kapcsolatban maradtak ugyanis a párokkal, akiket évente megkerestek.
Kiderült, hogy a matematikai eredmények rendkívül pontosan jelezték előre a történteket. Akiknél a tudósok nem adtak esélyt a kapcsolatnak, 91 százalékban felbontották a házasságukat .
Megjósolható a párkapcsolat vége, a földrengéskutatók módszerével (Fotó: Europress)
5:1 - a sikeres házasság mutatója
A matematikai modell szerint a sikeres házasságok rendelkeztek egy 5:1-es mutatóval. Ez az indikátor azt fejezte ki, hogy a pozitív és negatív elemek miként aránylottak egymáshoz a beszélgetésekben. Ha egy negatív kommunikációs elem után a párok nem adtak egymásnak legalább ötször annyi pozitív reakciót, akkor egy házasság nem maradt tartós hosszú távon. Ha jelentősen kevesebb volt a pozitív válaszok aránya, akkor már 5 éven belül felbomlott a kapcsolat. (100-ból 91-szer ez be is következett, mint már említettük.)
A matematika természetesen nem ír le mindent egy kapcsolatban. Inkább a problémák diagnosztizálására alkalmas a kutatók szerint. Ha a partnereknek sikerül ezeket megoldaniuk, a házasság is tartós(abb) lehet.
Kapcsolatgyilkos elemek
Murray és Gottman ezért négy kapcsolatgyilkos elemet emelt ki a kutatások során szerzett információkból. A másik hibáztatása a legsúlyosabb konfliktusforrás, a becsmérlő megjegyzések szintén ebbe a kategóriába tartoznak. Ha valaki magát áldozatnak állítja be, illetve érzelmileg elutasítja a másikat.
Ez is érdekelhet
A tartós párkapcsolat garanciája ugyanakkor az egymás iránti kölcsönös tisztelet, a kölcsönös bizalom, továbbá az, hogy nevetni tudnak egymással a házastársak, illetve a nyitottság, nyíltság. A szerelem ugyanakkor nem jó kritérium, a házasság tartósságának előrejelzésekor. Az is érdekes, hogy még a boldog házasságokban is vannak viták. Ám az ilyenekben a felek a másik érzelmeit tükrözik vissza, éppen ezért a viták nem problematikusak, hiszen nagyjából hasonlóan dolgozzák fel a konfliktust. Az igazi bajok akkor kezdődnek, amikor valaki nagyon ideges, a másik pedig ezen nevet.
Legjobban: